Automatikus kapuk irányítják az állatokat és a robotok külön elemzik a tej minden cseppjét – ami laikus szemmel sci-finek tűnik, az Nyugat-Európában lassan mindennapi gyakorlat. A technológiai váltás pedig már Magyarországon is elindult.
Elég egyértelmű, hogy a gépek jó pár munkahelyről ki fogják szorítani az embereket. Nem csak az irodai dolgozóknak van félnivalójuk: a robotok már az istállókban is kezdik átvenni az emberek helyét.
A változás szele Magyarországot is elérte. A sertés- és baromfiágazatban már néhány hazai telepen is használnak súly- és növekedésbecslő megoldásokat.
Hajdú-Bihar vármegyében több tehenészetben is munkába állítottak olyan fejőrobotokat, amelyek nem csupán a tejet „préselik ki”, hanem automatikusan gyűjtik az információkat a tejhozamról, a tejminőségről és a tőgyállapotról.
Van olyan rendszer, ami teljesen önkéntes. Vagyis a tehenek maguk dönthetik el, mikor mennek fejésre. Ez csökkenti a stresszt. Az állatok így akár gyakrabban is fejhetők, ami összességében nagyobb tejhozamot eredményezhet.
Egyetlen 50 millió forintba kerülő robot körülbelül 60-70 tehenet tud naponta megfejni, ami miatt az árukat öt év alatt vissza is hozhatják.
Az automatizáció már el is kezdte felforgatni a munkaerőpiacot.
A KSH adatai szerint 2024-ben a munkaidők összessége az ágazatban a korábbi egy évhez képest majdnem 10 százalékkal csökkent. Miközben nő a termelékenység, láthatóan apad a munkaerő-igény.
Itthon a gazdák főleg olyan digitális alapmegoldásokat használnak, mint amilyenek az automatikus etetőrendszerek. Viszont a legfejlettebb technológiák terén Magyarországon még csak az első fecskék jelentek meg.
Bár a hazai gazdaságok mintegy 10 százaléka alkalmaz valamilyen precíziós gazdálkodáshoz tartozó megoldást, de robotokat vagy automatizált rendszereket még csak az állattartók 1-2 százaléka állított munkába.
Ehhez képest Hollandiában például a tejtermelő gazdaságoknak úgy a 30 százalékánál már alapvetésnek számít a robotos fejés.
Arcfelismerő a teheneknek
Elég kicsit körbe nézni Nyugat-Európában, hogy lássuk milyen irányba tartunk. Az Unióban például látványos áttörést hoztak a sertés- és baromfitartásban azok a szenzorok, amelyek a szemüket, vagyis pontosabban a kameráikat folyamatosan rajta tartják az állományon. A gépek figyelik a testméreteket, a mozgást, a csoportdinamikát, a pihenést, az evést-ivást, és ezekből algoritmusok következtetnek súlyra, növekedési görbére vagy épp rendellenes viselkedésre.
A sertések testtömeg-becslése külön kutatási területté nőtte ki magát, ahol egyszerű felülnézeti fotókból adnak az automatizált rendszerek megbízható súlybecslést.
A modern tehenészetekben a robot nemcsak fej, hanem irányítja az állatmozgást. Automatikus kapuk döntik el, hogy egy tehén fejés után visszamehet az állományhoz, állatorvosi vizsgálatra kerül vagy el lesz különítve.
Fontos új jövevények lettek a telepeken a trágyafigyelő robotok is.
Ezek a masinák önállóan járják az istállót, és nem csak „takarítanak”. A haladásuk gyakoriságából és útvonalából a rendszer közlekedési mintákat is lát: hol állnak meg az állatok, mely területeket kerülik, hol torlódnak. Adott esetben fel tudnak rá figyelni, ha az állományban néhány egyed sánta vagy túl van stresszelve.
A tehenészetekben kísérleti jelleggel, megjelentek az első arcfelismerő gépek is, amelyek az állatokat pusztán a fejükről is rögtön be tudják azonosítani. Így könnyebb vizsgálni például a viselkedési eltéréseket, vagy az evési ritmusokat.
Ugyanígy betegségek után kutat például a SoundTalks rendszere is, amely mikrofonokkal figyeli a sertésólt. A mesterséges intelligencia megkülönbözteti a köhögést más zajoktól, és általában napokkal korábban jelzi a légzőszervi problémákat, mint az ember. Hollandiában, Németországban és Belgiumban több száz telepen futnak ilyen akusztikus köhögésdetektáló rendszerek.
Az USA-ban és Ausztráliában kísérleti, de már üzemi környezetben futnak olyan megoldások is, ahol Boston Dynamics Spot robotkutyája járőrözik a farmokon.
Kamerával, hőkamerával és szenzorokkal ellenőrzi az istállót, itatókat, kerítéseket, sőt jelzi, ha egy állat sérült vagy elkülönült a társaitól. Ez azonban egyelőre inkább csak technológiai érdekesség. A többi újítással szemben a mechanikus ebeknél még nem világos mennyire hasznosak.
Veszélyben vannak a kisebb gazdaságok?
Európa a világ agrárrobot-piacának tavaly mintegy 27 százalékát adta. A kontinensen az ágazat most mintegy 4 milliárd dolláros nagyságú, hét év múlva azonban már 26 milliárdos is lehet, az előrejelzések szerint.
A váltás hátránya, hogy előnybe hozza a nagy tenyészeteket.
Félő, hogy a kisebb gazdaságok az eddigeknél is jobban leszakadnak, mivel rendszerint nem engedhetik meg maguknak a borsos újításokat.
Viszont a problémára megoldást jelenthet, ha a kisméretű telepek összefognak: segíthet a közös géphasználat, a lízing, vagy olyan telepi együttműködés, ahol nem egyetlen kis gazdaság vállán ül az egész beruházási kockázat.
De lehetséges menekülési út lehet a szerepváltás is: ha rövid ellátási láncban, helyi márkázással, állatjóléti többlettel, kézműves tejtermékkel vagy közvetlen értékesítéssel dolgozik egy kisebb gazdaság, akkor a technológia szerepe is más. Ebben az esetben kevésbé a munkaerő kiváltása, inkább a minőség, az átláthatóság és a követhetőség támogatása lesz a fő cél. A „high-tech” itt is jelen lehet, csak épp egyszerübb és kevésbé költséges formában.
