Ma van a sajtószabadság világnapja, amikor minden demokratikus országban a független, megbízható információkhoz való jogot éltetik. A bántalmazott, erőszak áldozatává váló újságírókra emlékeznek. De miért pont ma?
1991 május 3-án Namíbiában, Windhoek városában rendezett UNESCO-szemináriumon afrikai újságírók megfogalmaztak egy történelmi jelentőségű nyilatkozatot. Ez a dokumentum rögzítette, hogy a független, pluralista és szabad sajtó alapvető feltétele a demokráciának és az emberi jogok érvényesülésének.
Windhoek-i Nyilatkozat az afrikai újságírók segélykiáltása volt, amire a nemzetközi közösség meglepően gyorsan és egységesen reagált.
A 80-as évek végén és a 90-es évek elején Afrika nagy részén a média állami kézben volt, a független újságírókat pedig gyakran börtönbe zárták vagy elhallgattatták. Az újságírók azért gyűltek össze Windhoekben, mert felismerték, hogy a többpártrendszerű demokrácia elképzelhetetlen anélkül, hogy a sajtó ne lenne független a kormányzati és politikai kontrolltól.
Olyan nemzetközi erkölcsi és jogi pajzsot akartak létrehozni, amelyre hivatkozhatnak, ha egy rezsim elnyomja őket. Ki akarták mondani, hogy a valódi szabadsághoz nemcsak politikai akarat, hanem független finanszírozású, életképes médiapiac is kell.
Hogyan figyelt fel rá a világ?
A nyilatkozatra hamar felfigyelt a világ. A szemináriumot az UNESCO szervezte, így a szervezet főigazgatója azonnal a közgyűlés elé vitte a dokumentumot. Ez adta meg a nyilatkozatnak azt a globális súlyt, amit egy egyszerű civil kezdeményezés nem kapott volna meg.
Az időszak is kedvező volt, mert 1991-ben a világ éppen a nagy átalakulások lázában égett, felbomlott a Szovjetunió, Közel-Kelet-Európában pedig zajlottak a rendszerváltások. A nyugati világ éhezett a demokratikus értékeket valló dokumentumokra, így a Windhoek-i Nyilatkozatot a szabadság újabb győzelmeként ünnepelték.
A legnagyobb visszhangot az keltette, amikor 1993-ban az ENSZ Közgyűlése – felismerve a dokumentum egyetemes érvényét – a nyilatkozat aláírásának napját, május 3-át hivatalosan is a Sajtószabadság Világnapjává nyilvánította.
Ezzel a Windhoek-i Nyilatkozat kiemelkedett a helyi jelentőségű dokumentumok közül, és a globális sajtószabadság „alkotmányává” vált, amelyre ma is hivatkoznak minden olyan országban, ahol korlátozzák az információáramlást.
Ma több politikus is az újságírókra emlékezett.
Megemlékezések
XIV. Leó pápa például a vatikáni Szent Péter téren elmondott beszédében azokra az újságírókra, riporterekre hívta fel a figyelmet, akik a háború és erőszak áldozataivá váltak.
De Ursula von der Leyen az Európai Bizottság elnöke is megemlékezett a napról.
Közösségi oldalán közzétett üzenetében emlékeztetett: az európai médiaszabadságról szóló jogszabály segít megőrizni az újságírók és hírforrások biztonságát, erősíti a szerkesztői függetlenséget, és megvédi a médiaszervezeteket az indokolatlan beavatkozástól vagy a jogi megfélemlítéstől.
„A sajtószabadság világnapján újra megerősítjük kötelességünket az újságírók támogatása és védelme mellett, hogy hogy munkájukat nyomásgyakorlástól, megfélemlítéstől és bántalmazástól mentesen végezhessék”
– fogalmazott.
2025 volt a valaha feljegyzett legvéresebb év az újságírók számára világszerte. Az újságírók és médiaszakemberek meggyilkolását úgy az ukrajnai háború, mint a közel-keleti konfliktusok esetében, de Afrikában is ki kell vizsgálni – ezt már Kaja Kallas uniós külügyi és biztonságpolitikai főképviselő mondta a sajtószabadság világnapja alkalmából
