Ha a gladiátor szót halljuk, a legtöbbünk előtt azonnal felsejlik Ridley Scott hollywoodi szuperprodukciója: kigyúrt, olajozott testű hősök, látványos arénák, mindhalálig tartó, kegyetlen küzdelmek és a császár lefelé mutató hüvelykujja. De vajon milyen volt a harcosok valósága a mozivászon kliséin túl? Ha kiváncsi erre, egy remek könyvet ajánlunk.
Harry Sidebottom, az Oxfordi Egyetem ókortörténet professzora, akit a hazai olvasók a nagy sikerű Róma harcosa történelmi regénysorozat szerzőjeként is ismerhetnek, legújabb, lenyűgöző tényirodalmi könyvében pontosan bemutatja a gladiátorok egy napját. A könyv 24 órás kalandra kíéri el az olvasót: a gladiátorjátékok előtti estétől kezdve részletesen elmeséli, milyen volt az élet az ókori világ könyörtelen arénájában.
Hát nem olyan, mint eddig gondoltuk.
Harry Sidebottom: A halálba menők – Gladiátorok – Élet és halál az ókori Rómában című könyve 24 órát ölel fel egy fiktív, de tűpontosan rekonstruált római játékok idejéből, a Colosseum árnyékában.
A római időszámítás
A fejezetek az ókori római időszámítás (az éjszakai és nappali őrváltások, vigiliák) szerint követik egymást:
-
Az este (Vesper): Betekintést nyerünk a viadal előtti este tartott pazar, nyilvános lakomába, ahol a fogadók és a rajongók testközelből méregethették a harcosokat.
-
Az éjszaka: Megismerjük a gladiátoriskolák (ludi) zárt világát, a harcosok feszült, rémálmokkal teli utolsó alvását.
-
A hajnal és délelőtt (Prima Lux): Tanúi leszünk a tömeg hömpölygésének a stadionok felé, a látványos felvonulásoknak, majd a délelőtti egzotikus állatviadaloknak (venationes).
-
A délidő: Benézhetünk a „szünetben” zajló kegyetlen rituálékra, a köztörvényes bűnözők és keresztények nyilvános kivégzéseire.
-
A délután és alkonyat (Solis Occasus): Elérkezik a főműsoridő, maguk a fegyveres gladiátorcsaták, egészen a túlélők ünnepléséig és a hullák arénából való kivonszolásáig.
Sidebottom azonban nemcsak a véres eseményeket írja le, hanem a gladiátorokon keresztül feltérképezi az ókori rómaiak gondolkodásmódját. A játékok apropóján beszél a rómaiak szexualitáshoz, rabszolgasághoz, valláshoz, politikához, bátorsághoz és a halálhoz való viszonyáról.
Leszámol a hollywoodi tévhitekkel
Sidebottom professzori precizitással, de rendkívül szórakoztatóan rombolja le a popkulturális mítoszokat.
Megtudhatjuk például, hogy a gladiátorviadalok valójában nem puszta mészárlások, hanem professzionálisan szabályozott, kőkemény üzleti vállalkozások voltak.
A közhiedelemmel ellentétben a harcosoknak átlagosan csupán egynyolcad része halt meg egy-egy meccsen (a kiképzésük túl drága volt ahhoz, hogy pazarolják őket), ráadásul egyáltalán nem úgy néztek ki, mint a mai testépítők: a sok árpa- és babfogyasztás miatt kifejezetten zömök, zsírréteggel védett alkatuk volt.
Ráadásul a gladiátorok évente egyszer-kétszer harcoltak és arénabeli pályafutásuk valószínűleg nem tartott tovább három évnél.
Az elit akadémiai tudás és a történetmesélés fúziója
A könyv legnagyobb erénye, hogy szerzője nem egy száraz szobatudós, hanem gyakorlott regényíró is. Úgy használja fel az ókori forrásokat, sírfeliratokat, régészeti leleteket és mozaikokat, hogy az olvasó szinte érzi az aréna porát, a vérszagot, a tömeg morajlását és a nyilvános illemhelyek bűzét.
Bár a fókuszban a gladiátorok állnak, megérthetjük belőle a római társadalom működését a császároktól a legalsóbb rabszolgákig, miközben a szerző finom brit humorral és szatírával fűszerezi a sokszor megrázó tényeket.
A könyvet bátran ajánlható a történelmi regények és az ókori Róma szerelmeseinek, akik szeretnek a mitoszok mögé látni
