A gazdasági növekedéshez egyre összetettebb és bonyolultabb, azaz high-tech termékeket kellene gyártanunk, amelyekben folyamatosan növekszik a hozzáadott érték. Ez az új érték tenné lehetővé a bővített újratermelést és a bérek, vagyis az életszínvonal emelését. A kérdés az, hogy mi, magyarok alkalmasak vagyunk-e erre?
A történelem során számos esetben a puszta létünket annak köszönhettük, hogy alkalmazkodtunk az elnyomó hatalomhoz, vagyis mindig úgy tettünk, mintha. Valójában azonban sohasem tartottuk meg maradéktalanul a külső hatalom előírásait, csupán a látszatát. Így volt ez a tatárjárás, a török uralom, a Habsburg-elnyomás, a német megszállás vagy éppen a szovjet „felszabadítás” során. Szinte a génjeinkben van az előírások látszólagos betartása, miközben azok tényleges szabotálása is.
Emlékezzünk csak vissza a COVID-járványra. Hordtuk a kötelező maszkot, de nem viseltük!
A biztonságot adó maszk sokszor éppen a lényeges szerveket, az orrunkat és a szánkat nem fedte, csak az állunkat. Vagy itt van a dohányzás és annak tiltó rendelkezései.
Tilos a buszmegállókban és a vasúti pályaudvarok utasforgalmi területein dohányozni vagy elektromos cigarettát használni. Ezzel szemben mi a valóság? Mindenki belátása szerint füstöl, mintha nem is létezne korlátozás.
Jó példa a vasútállomások aluljáróinak használata is, amely biztonságos átkelést biztosítana, mégis számos honfitársunk inkább a síneken „szöcskézik”, mint hogy a lépcsőt vagy a liftet használná. Az egyéni „szabotálások” sorát lehetne folytatni a gyorshajtással, a parkolási rend megszegésével, valamint a tuningolt és fülsiketítő járművek használatával. Az élet más területeiről is számos példát lehetne hozni arra, miképpen kerüljük meg az előírásokat, pedig jól tudjuk, hogy be kellene tartanunk őket.
Mindezek fényében felmerül a kérdés: ha ilyen az átlagember előírás- és jogkövetése, akkor lehetne-e őt olyan high-tech környezetben alkalmazni, ahol nincs lehetőség a százszázalékos, folyamatos ellenőrzésre, és csak a betanítás hatásosságában lehet megbízni? A válasz egyértelmű.
Nem véletlen, hogy számos külföldi vállalat szívesen alkalmaz távol-keleti munkaerőt, mert ők másképpen szocializálódtak és maradéktalanul betartják az írott, sőt még az íratlan szabályokat is.
Szingapúr jó és követendő példa, ahol a népesség valóban ázsiai lazasággal és az azzal együtt járó rendetlenséggel élt, ám az uralkodó szinte drákói eszközökkel szoktatta rá az embereket a rendre és a tisztaságra. Ezzel pedig kedvező fejlődési pályára állította az országot.
Nekünk is ezt kellene követnünk. Ha vannak előírásaink, akkor azokat tartassuk is be.
A mai technikai színvonal lehetővé teszi a renitensek kiszűrését, figyelmeztetését, illetve a visszaesők megbüntetését.
Sorolhatnám a további lépéseket, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy az apró rendbontásoknak is legyen meg a méltó következménye. Ezzel lehetne rendre, tisztaságra, előírás- és jogkövetésre nevelni az embereket, hogy a high-tech termékek gyártására is alkalmas ország lehessünk. Mindez jelentősen segítené hazánk fejlődését.
A szerző az Együtt a Jövő Mérnökeiért Szövetség elnöke
