Online kereshetővé váltak a náci párt tagkönyvei, így rengetegen keresnek rá szüleikre, nagyszüleikre Németországban. Sok családot ér meglepetés, hogy bár eddig erről egy szó sem esett, de bizony felmenőik között volt náci párttag.
Jürgen Falter német politológus karrierje jelentős részét a náci párttagsági nyilvántartások tanulmányozásának szentelte, és számos művet írt Adolf Hitler és pártja felemelkedéséről.
Korábban már utánanézett saját édesanyja denácifikációs (nácitlanítási) aktáinak, amelyeket a helyi német állami levéltárakban őriznek. Ezek a dokumentumok általában a II. világháborút követő, a szövetségesek által vezetett folyamat során kitöltött háború utáni kérdőíveket tartalmazzák. Akkor úgy találta, hogy édesanyját „tisztának” minősítették, ami azt jelentette, hogy felmentették a rezsimmel való bűnrészesség vádja alól. Ezen a kérdőíven a hamis nyilatkozattétel súlyos büntetést vonhatott maga után.
Így amikor a német újságok az év elején kereshető adatbázisokat indítottak – lehetővé téve az emberek számára, hogy ellenőrizzék, őseik tagjai voltak-e a náci pártnak –, Falter a CNN-nek úgy nyilatkozott, hogy „több mint meglepődött”, amikor édesanyja nevét a régi pártiratok között találta. Ezt a tényt az asszony láthatóan még a családja előtt is eltitkolta.
Édesanyám teljes karakterét, mentalitását és liberális katolikusként vallott politikai meggyőződését ismerve valójában elképzelhetetlen volt, hogy 1940-ben, 23 évesen belépett volna a Nemzetiszocialista Német Munkáspártba. De a kartotékban dokumentálva van, ami arra utal, hogy valószínűleg valóban tag volt
mondta Falter, a mainzi Johannes Gutenberg Egyetem professzora.
Ezt soha nem említette a családon belül. Ha apám, aki akkoriban a jegyese volt, megtudta volna – mint megrögzött antinacionalista, akit a Gestapo is bebörtönzött –, vélhetően felbontotta volna az eljegyzést.
Falter sokkoló felfedezése rávilágít arra, hogy az újonnan hozzáférhető archívumok mennyire átformálják a németek saját családtörténetükről alkotott képét.
Több millió tagsági kártya, amelyekhez a német adatvédelmi törvények miatt korábban csak hosszas procedúra árán lehetett hozzáférni, néhány hónappal ezelőtt közvetlenül kereshetővé vált az interneten a német médiában, miután az amerikai Nemzeti Levéltár (US National Archives) online is közzétette a fennmaradt tagnyilvántartó fájlokat.
Mit csináltak a nagyszüleid a náci korszakban?
kérdezi olvasóit a Der Spiegel című német hírmagazin.
Kutasd fel családod náci múltját itt
buzdítja közönségét a Die Zeit című lap.
Emlékezetkultúra kontra eltörléskultúra
Az online keresőknek a népszerűsítése egybeesik azzal az időszakkal, amikor a német szélsőjobboldalinak titulált Alternatíva Németországért (AfD) párt továbbra is erős támogatottságot élvez.
Az AfD-n belüli prominens hangok elutasítják Németország háború utáni Erinnerungskultur-ját (emlékezetkultúráját), azzal érvelve, hogy az országnak túl kellene lépnie a történelmi bűntudaton, és inkább a nemzeti büszkeségre kellene összpontosítania.
Az Atlanti-óceán túlpartján a milliárdos Elon Musk – aki akkoriban Donald Trump amerikai elnök főtanácsadója volt – tavaly egy AfD-gyűlésen azt mondta, hogy az ország „túl sokat koncentrál a múltbeli bűntudatra”, és a gyerekeket nem szabad felelősségre vonni a „dédapáik bűneiért”.
Az új, kereshető adatbázisok azonban éppen ezen felhívások ellenében hatnak: arra ösztönzik a németeket, hogy alaposabban vizsgálják meg saját családjuk kötődését a nácizmushoz, és friss reflexiókat indítanak el arról, hogy a hétköznapi polgárok miként normalizálták a szélsőségességet.
A nyilvántartások nem adják meg az okot, amiért valaki belépett a nácik közé. A kutatók szerint azonban a belépés dátuma utalhat arra, hogy azt ideológiai meggyőződés motiválta-e.
1933 előtt valószínűleg inkább a meggyőződés dominált; 1933 után, a Harmadik Birodalom megalakulását követően már rengeteg opportunista csatlakozott a párthoz önzőbb okokból: előléptetésért, gazdasági előnyökért, vagy akár egy családtag védelmében
mondta Falter a CNN-nek, utalva a nácik hatalomra jutásának évére. „Hitler párttársai” című könyve a náci párttagság alakulását és a belépés lehetséges motívumait elemzi.
A háború utolsó napjaiban a nácik megpróbálták megsemmisíteni a párt hatalmas tagkártya-gyűjteményét, és ebből a célból egy München melletti papírmalomba szállították őket. A kártyákat az utolsó pillanatban a malom tulajdonosa mentette meg, aki meggyőzte a megérkező amerikai hadsereget a dokumentumok felbecsülhetetlen értékéről.
