Már második alkalommal ad otthont a Magyar Képzőművészeti Egyetem (MKE) diplomázóinak a Hungarian Art & Business (HAB). A végzős hallgatók munkáiból nyílt Best of Diploma 2026 tárlat az egyetemi falakon kívüli első igazi bemutatkozási lehetőséget jelenti a fiatal alkotók számára. A tárlat bepillantást nyújt a következő művészgeneráció gondolkodásmódjába, és azokba a kérdésekbe, amelyek ma leginkább foglalkoztatják a pályakezdő alkotókat. A kiállítás nyolc tanszékről érkező 46 alkotó több mint 30 munkáját mutatja be. Remek alkotásokat láttunk egy igazán különleges helyszínen.
A HAB művészeti igazgatója, Olajon Anna a sajtóbemutatón kiemelte az intézmények közötti szoros és gyümölcsöző partnerséget, amely mára több platformra is kiterjedő szakmai partnerséggé fejlődött..
A HAB-ban már a kezdetek óta kiemelt célunk, hogy a fiatal művészeket, alkotókat támogassuk és bemutassuk. Ez a kiállítás ennek az ékes példája
hangsúlyozta a művészeti igazgató.
A tárlat a végzős hallgatók számára az első komoly lépés a professzionális művészeti szféra felé.
Út a tehetségtől a diplomáig
Dóczy Gergely, a Magyar Képzőművészeti Egyetem kancellárja mérföldkőnek nevezte a bemutatót. Kiemelte, hogy az egyetemen töltött három-öt év alatt a hallgatók a bennük rejlő tehetséget és kitartást valódi, piacképes tudássá és professzionális képességekké formálják.
A kancellár friss egyetemi adatokat is megosztott a sajtóval:
-
Az MKE-re idén óriási volt a túljelentkezés: a közel 1300 jelentkezőből körülbelül 210 hallgatót vesznek fel a napokban kihirdetett eredmények alapján.
-
Ebben az évben összesen 197 hallgató szerez diplomát (alap- és mesterképzésen együttvéve).
A legjobbak a legjobbak között
Az egyetem 197 végzőse közül szigorú szakmai zsűri választotta ki azt a 46 alkotót, akiknek a munkáit a nagyközönség is megcsodálhatja a HAB tereiben. A mostani, külső helyszínen megvalósuló tárlat a diplomamunkák abszolút esszenciája.
Uszkay Tekla, a kiállítás kurátora elmondta, a legjobb diplomamunkák augusztus 9-ig nézhetők meg ingyenesen a HAB-ban.
A kiállított, vegyes médiumú anyag átfogó látképet ad arról a rendkívül gazdag technikai és tematikus munkáról, amely az alapképzés három, illetve a mesterképzés öt éve alatt az egyetemen folyik.
Szabó Bernadett
Szabó Bernadett, a Vizuális Művészet Tanszék végzősének installációjáról Uszkay Tekla elmondta, a művész saját testét hívta segítségül kiindulópontként: 3D szkenneléssel rögzítette alakját, majd a digitális modell alapján gipsz negatívokat készített, amelyeket fekete cukorral töltött meg. A méhsejtekre emlékeztető szerkezetben elhelyezett kilenc cukorfigura az egyéni test és egy nagyobb, közös rendszer kapcsolatára kérdez rá.
Az alkotás központi motívuma a mesterséges beavatkozás: a cukorral túltelített méz elveszíti eredeti, természetes minőségét. A kompozíció egyfajta átalakulási folyamatot mutat be, ahol a sötét testektől távolodva a formák kezdenek visszatérni a természetes egyensúly felé.
Gerstenkorn Kelemen
A természetes és a mesterséges anyagok egyensúlyát, megtartó erejét vizsgálják Gerstenkorn Kelemen szobrász hallgató munkái is. Az ő esetében egy különleges kurátori megoldáshoz kellett folyamodni, a művész egyik monumentális diplomamunkája ugyanis több mint 500 kilót nyom, így azt fizikai képtelenség lett volna áthozni és felállítani a HAB-ban – mondta Uszkay Tekla.
Ez a monumentális alkotás jelenleg is a Petőfi hídnál, a Kálváriában látható, a kiállításon pedig egy részletes fotódokumentáció segítségével ismerhető meg.
Laviv Laura
Laviv Laura családi horgolt portréja fotóalapra építkezve, a különböző képi rétegek és a formálás sűrűségének finom játékával éri el mély, rétegzett vizuális hatását. Egészen különleges darab a szinte az egész falat beborító horgolt családi fotó.
Nándori Judit
A fiatal művésznő, Nándori Judit maga mutatta be festményét. Mint kiemelte, fő témája a vadászat és a szakdolgozatát is a vadászatról, pontosabban az európai vadászat ősi történelméről írta, melyben kifejt milyen hatalmi viszonyok, hatalmi viszonyokkal lehetett jellemzeni a vadászatot.
A diplomamunkája kifejezetten az ember és állat közötti hatalmi viszonyt reflektálja. Képén 913 fácant láthatunk. Az alkotó egyedi, kézzel készített tusokat használt – a töltőtollak analóg verziójával dolgozva –, a pácot pedig tintahal tintájával és szőlőszínezékkel készítette el.
A festményen egyfajta rácsrendszer fedezhető fel, az alkotó szerint a madarak mögött látható rácsos szerkezetet több dolog ihlette: egyrészt a fácánnevelők világa (mivel egy ekkora vadászat mindig mesterségesen nevelt, kiengedett madarakkal történik, ami egyfajta mezőgazdasági tevékenységre utal), másrészt a szántóföldek parcellái, valamint magának a hajtóvadászatnak a geometriai formái (az egyenes vonalú, a félköríves vagy kör alakú hajtás).
Az alkotó számára kulcsfontosságú volt, hogy a hatalmas mennyiség ellenére minden egyes fácánt önálló egyéniségként rajzoljon meg. Ezzel a tiszteletét fejezi ki az állatok felé, mintha mindegyikük egy-egy önálló, értékes kis lény lenne.
Seller Lola
A fiatal művésznő a szégyen témakörét járta körül. Egy kérdőív segítségével gyűjtötte össze a szégyennel kapcsolatos tapasztalatokat. Majd ezeket középkor faliszöttes mintájára ábrázolta. A belső képtérben negyven jelenet látható, a kereten pedig 18 szégyellt testrész.
Lebeda Dániel
A Magyar Képzőművészeti Egyetem végzőseinek tárlatán az egyik legfelkavaróbb és legelgondolkodtatóbb alkotás a halál posztmodern percepcióját, az elkerülhetetlen elmagányosodást és a saját elmúlás rituáléját járja körül. A fiatal festő diplomamunkája egy mély, személyes és elméleti kutatás materiális manifesztációja, amely tabuk nélkül szembesíti a nézőt az élet legvégső kérdésével.
Lebeda Dániel, aki személyesen mutatta be művét a sajtónak, elmondása szerint az alkotói folyamat a szakdolgozati kutatásából gyökerezik, amelyben egy régóta foglalkoztató témát, a halált vizsgálta. Elsősorban az a kérdés vezérelte, hogy a modernitás és a posztmodern kor embere hogyan viszonyul az elmúláshoz, és miként jött létre az a radikális társadalmi eltávolodás, amely a halált és a gyászt szinte teljesen kiszorította a mindennapokból.
A modern világban elszakadtunk a haláltól, miközben teljesen új, kortárs rituálék jelentek meg körülötte. Innen jött az ötlet: mi lenne, ha a saját halálomat dolgoznám fel előre?
avatott be a koncepcióba az alkotó.
A kiállított projekt gerincét három szorosan összetartozó egység adja, amelyek együttesen egy fiktív, mégis hátborzongatóan valóságos halálesetet szimulálnak:
-
Az objekt (Eutanázia-gép): A művész rekonstruálta és megépítette a svájci Exit International aktivista csoport által tervezett, hírhedt 3D-nyomtatható eutanázia-kapszulát. Ez a nyílt forráskódú technológia – amely bárki számára elérhetővé teszi az asszisztált öngyilkosságot – rengeteg morális, etikai és jogi vitát generál világszerte. Az alkotó ezt a gépet helyezte el a koncepció középpontjába.
-
A rajz (Az utolsó látvány): A gép mellett látható nagyszabású rajz azt a legutolsó vizuális élményt és tájat örökíti meg, amelyet a művész a képzelete szerint látna a kapszulában, azokban a bizonyos utolsó másodpercekben, olyan helyszíneken, ahol szívesen hajtaná végre a folyamatot.
-
A hivatalos jegyzőkönyv: A installáció harmadik pillére egy a falra kifüggesztett, hivatalos formanyomtatványra épülő halotti helyszínelési jegyzőkönyv. Ezt a dokumentumot a művész testvére készítette el és töltötte ki, rögzítve a fiktív haláleset pontos helyszínét és körülményeit.
Ha én most nem lennék itt, ez a három tárgy együttesen azt szimulálná a nézőnek, hogy meghaltam. Pedig valójában élek.
mondta, Lebeda Dániel
A projekt legfőbb célja, hogy a rituális megközelítés révén közelebb hozza a látogatóhoz a halál misztériumát, és elgondolkodtasson azon a vékony, elmosódó mezsgyén, amely az élőt és a halottat elválasztja egymástól. A fiatal művész tabudöntögető installációja rávilágít: nem feltétlenül kell biológiailag vagy testileg meghalni ahhoz, hogy valaki megélje az elmúlás elszigeteltségét.
Lebeda Dániel a sajtóbejárás végén bemutatott néhány technológiát.

MTI/Lakatos Péter









