1997-ben a Sotheby’s aukciósház megrendezte első természettudományi árverését, ahol kövületeket és őskori világunk más csodáit kínálták eladásra. Ez akkoriban még egy réspiacot kiszolgáló esemény volt, amelyen leginkább a világ múzeumai vettek részt, hogy új példányokkal bővítsék gyűjteményeiket. A kínálatban aznap egy „Sue” névre keresztelt Tyrannosaurus rex is szerepelt, amelyet végül 8 millió dollárért vásárolt meg a chicagói Field Múzeum. Közel 30 évvel később, egy újabb T. rex tűnik fel az éves aukción – az eddig talált egyik legteljesebb ilyen példány. Ezúttal azonban már nemcsak a tudósok vadásznak dinoszauruszokra, hanem a szupergazdagok is. A kikiáltási ár 30 millió dollár.
A „Gus” néven ismert új lelet értékét előzetesen 30 millió dollárra becsülték, de ennél jóval magasabb áron is elkelhet, és akár a valaha eladott legdrágább dinoszaurusz válhat belőle.
Az eset újabb hullámokat ver a természettudományi világban egyre erősödő vitában: vajon a tudományos szempontból ennyire fontos leleteket a múzeumoknak és a kutatóknak kellene fenntartani? Vagy – ahogy az aukciósházak érvelnek – a kövületvadászokat megilleti a jutalom, amiért felfedezik a tudomány számára elveszett dinoszauruszokat, és ezzel megmentik őket a „második kihalástól”? – olvasható a BBC-n.
Cassandra Hatton, a Sotheby’s természettudományi részlegének globális vezetője pontosan tudja, milyen messzire képesek elmenni egyes kövületkutatók – paleontológusok – e lények felkutatásáért. „Emberek halnak meg az ásatásokon” – mondja.
Sok vadász számára a Tyrannosaurus rex jelenti a végső trófeát. Ezt az évmilliókkal ezelőtt élt dinoszauruszt aligha kell bárkinek bemutatni; popkultúránk részévé vált a King Kong és a Jurassic Park című filmek révén, és még egy angol rockzenekar (a T. Rex) is róla nevezte el magát.
„Azok, akik ezeket a fosszíliákat keresik, hónapokat töltenek a terepen sátrakkal, a hátizsákjukban hordva az élelmet. A semmi közepén kempingeznek csörgőkígyók, rovarok és pumák között” – magyarázza Hatton. Ez Dél-Dakota, a Badlands (Kietlen vidékek) vidéke, ahol
Gust végül 67 millió évvel azután fedezték fel, hogy a bolygónkat taposta.
A megtalálás azonban szinte még a legkönnyebb rész – magyarázza Dr. Fiann Smithwick független paleontológus, aki az elmúlt 20 évben kövületek gyűjtésével és konzerválásával foglalkozott.
Amint a fosszíliák kikerülnek a földből, felborul a környezeti egyensúlyuk, ami általában azt jelenti, hogy elkezdenek bomlani, szétesni.
Thomas Heitkamp és a csapat, amely felfedezte Gust – akit a néhai Gary „Gus” Licking marhatenyésztőről neveztek el, akinek a földjén a lelet feküdt –, három évet töltött a gondos ásatással. „De ez nem a teljes évet jelenti” – teszi hozzá Cassandra Hatton. „Csak a terepszezonban lehet ásni. Meg kell várni, amíg a talaj felenged, és onnantól kezdve gőzerővel ásol, amíg a föld újra meg nem fagy [szeptemberben].”
2023-ra az ásatás befejeződött, de a csapat még csak az út felénél járt a helyreállítási folyamatban. Ezután további három évet töltöttek a laboratóriumban a T. rex dokumentálásával és rekonstruálásával.
Gus kikiáltási ára a legmagasabb a történelemben a maga 30 millió dolláros becsült értékével.
A dinoszaurusz-árverések abszolút rekordját jelenleg „Apex”, egy Stegosaurus tartja, amelyet a Sotheby’s értékesített 2024-ben 44,6 millió dollárért – ez az összeg a becsült értékének a tizenegyszerese volt.
Ha valaki licitálni szeretne ezúttal, a kezdő ajánlata nem lehet alacsonyabb 19 millió dollárnál.
A világ legrégebbi és legnagyobb, kövületekkel foglalkozó múzeumai számára még ez az összeg is elérhetetlen.
Már most ki vagyunk árazva rengeteg példányhoz való hozzáférésből
magyarázza Susannah Maidment, a londoni Természettudományi Múzeum (NHM) dinoszauruszkutatója.
Az öt legdrágább, aukción eladott dinoszaurusz mindegyike 2020 óta kelt el, beleértve „Stan”-t, a T. rexet, amelyért 31,8 millió dollárt fizettek 2020-ban – miközben az irányára csupán 6-8 millió dollár volt.
Ez a kutató szerint „valóban problémás”.
A valódi kövületet semmi sem helyettesítheti. Ha bármilyen kutatást akarunk végezni, az első számú dolog, hogy megértsük az anatómiát. Tudnunk kell, mi a valóság
magyarázza Maidment. Hozzáteszi, hogy a paleobiológia – a bolygó múltbéli életének tanulmányozása – még soha nem volt ennyire fontos.
Jelenleg valószínűleg egy tömeges kihalási esemény kellős közepén vagyunk, rendkívül gyorsan változtatjuk meg a környezetünket. A múlt az egyetlen olyan empirikus (tapasztalati) adatforrásunk, amely elárulja, mi történik most és mi várható a jövőben
mondja.
Ez a tudósokra gyakorolt hatás. Maidment szerint a nagyközönség számára az, hogy egy múzeumban láthatja egy dinoszaurusz valódi csontjait, „segít közelebb kerülni a természeti világhoz”.
Úgy látja, a dinoszaurusz-példányokra már nem a tudományos értékük miatt tekintenek, „hanem úgy, mint a műtárgyakra”, amelyeket a vagyonos magánszemélyek gyűjtenek, és ez verte fel az árakat.
„Egy hatalmas harapásnyom a koponyán”
Cassandra Hatton szerint Gus ára tükrözi a lelet rendkívüli jelentőségét. „Gus az egyik legnagyobb és legteljesebb T. rex, amit valaha találtak, a csontok 61%-át azonosították – általában ha a csontváz felét megtalálják, az már komoly tudományos szenzációnak számít” – mondja.
A csontok állapota mély betekintést nyújt abba is, milyen életet élhetett ez a lény.
Van egy hatalmas harapásnyom a koponya tetején, amelyet egy csata során szerezhetett. Törött csontjai is vannak – néhány bordáján hatalmas dudorok láthatók, ahol eltörtek, majd összeforrtak.
Hatton elmondása szerint hónapok óta keres meg múzeumokat a világ minden tájáról, hogy rávegye őket az aukción való részvételre. Azt szeretné, ha „egy ilyen tudományosan fontos lelet a közjó részévé válna”. Ugyanakkor hozzátette, hogy az árnak tükröznie kell a dinoszauruszok kimentésével járó időt, szakértelmet, költségeket és kockázatokat. „Sok ásató szó szerint egyik napról a másikra él. Ők nem gazdag emberek. A saját pénzüket kell befektetniük. Nem milliárdosok ássák ki őket.”
De Milliárdosok veszik meg őket.
Apechet, a Stegosaurust Kenneth Griffin, a Citadel fedezeti alap alapítója és vezérigazgatója vásárolta meg az aukción. Griffin azóta négy évre kölcsönadta Apechet az Amerikai Természettudományi Múzeumnak.
A múzeumok már régóta támaszkodnak gazdag magánszemélyekre, akik végrendelték, kölcsönadták vagy adományozták a műtárgyakat tudományos és művészeti gyűjtemények építéséhez – magyarázza Dr. Smithwick, aki hivatásszerűen foglalkozik kövületek feltárásával és értékesítésével.
A műalkotásokkal ellentétben azonban van egy nagy bökkenő, ha a magánbirtokok jótékonyságára hagyatkozunk a fosszíliák tanulmányozásakor. A legelismertebb tudományos folyóiratok nem fogadnak be olyan tanulmányt, amely magángyűjteményben lévő példányon alapul. A tudományos világ számára ez olyan, mintha a lelet nem is létezne.
Az érvelés szerint a tudósoknak biztosítani kell a lehetőséget, hogy hosszú éveken át újra és újra megvizsgálhassák a kövületet – hogy egyetértsenek vagy vitatkozzanak, hogy ellenőrizzék megállapításaikat, ahogy újabb leletek bukkannak fel.
„Mi történik, ha a tulajdonos megunja őket, meghal, vagy elválik? Sok olyan eset fordult elő, amikor a példányok magángyűjteményekbe kerültek, készült róluk tudományos leírás, majd [a lelet] a szemetesben kötött ki” – mondja Maidment az NHM-től. „Így ez valójában már nem tudomány.”
