Ha évmilliókkal ezelőtt élt volna egy fejlett civilizáció a Földön, amely energiát használt fel, majd kiirtotta önmagát, vajon tudnánk róla? Hagytak volna bármi nyomot a jelenlétükről?
Amikor Adam Frank asztrobiológus besétált Gavin Schmidt, a NASA tudósának irodájába, abban a hiszemben volt, hogy a létező legfurcsább kérdést fogja feltenni: tapasztalnak-e a földönkívüliek klímaváltozást? Schmidt azonban egy még furcsább gondolattal állt elő.
Frank, a Rochesteri Egyetem professzora, aki a világegyetemben található élet jeleit kutatja, azt vizsgálta, hogy a fejlett civilizációk elkerülhetetlenül klímaeltolódásokat idéznek-e elő, ahogyan azt az emberiség teszi most. Akkor, még 2017-ben arról beszélt Schmidtnek, hogy más bolygókat tanulmányoz, „mivel természetesen tudjuk, hogy a Földön nem léteztek más civilizációk”.
Schmidt azonnal félbeszakította. „Honnan tudod?” – kérdezte.
Frank szerint ez egy igazi döbbent pillanat volt, amely elindította a két tudóst egy közös kutatás útján – írja a CNN.
Az elképzelést „Szilur-hipotézisnek” nevezték el — a Ki vagy, Doki? (Doctor Who) című tévésorozatban szereplő, embereket megelőző fejlett hüllőfaj után —, és 2018-ban publikáltak róla egy tanulmányt.
A Szilur-hipotézis komoly kérdéseket vet fel a fejlett civilizációk fejlődési ívéről: vajon minden olyan társadalom, amely globális léptékben használ fel energiát, kihalásra van ítélve, vagy van esély arra, hogy fenntarthatóan éljünk és évmilliókig fennmaradjunk?
Ezek a kérdések mind pont ahhoz a pillanathoz kapcsolódnak, amelyben most vagyunk
mondta Frank.
Egy új klímarendszerbe taszítjuk a bolygót. És mégsem tesszük ellene semmit.
A fő oka annak, amiért Schmidt mérlegelni kezdte a Földön korábban létező fejlett civilizációk lehetőségét, egy ősrégi esemény volt.
Körülbelül 55 millió évvel ezelőtt a bolygó éghajlati jelzései teljesen felborultak. A globális hőmérséklet 8 Celsius-fokkal is megugrott, és az ökoszisztémák összeomlottak, ahogy hatalmas mennyiségű, a bolygót melegítő szén került a légkörbe.
Ezt az időszakot paleocén-eocén hőmaximumként (PETM) ismerünk, és az 1900-as években jegyeztek le először.
Egy hatalmas vulkánkitörés vagy a metán hirtelen kiszabadulásának eredménye is lehetett. Ám az, hogy pontosan miért történt, a mai napig rejtély.
Schmidtet a mostani folyamatokkal való hasonlóságok ragadták meg, ahogy az emberiség emeli a hőmérsékletet és fajok kihalását idézi elő.
És nem ez az egyetlen magyarázat nélküli változás a bolygó ősi múltjában, amely hasonlít a jelenünkre:
más időszakokban az óceánokból elfogyott az oxigén, és éles hőmérséklet-emelkedések következtek be.
A legnagyobb valószínűsége annak van, hogy ezek természetes éghajlati események voltak, de mi van, ha mégsem?
Honnan tudhatnánk?
Jelentésükben Frank és Schmidt végigmennek az lehetséges bizonyítékok láncolatán, amelyek egy múltbéli fejlett civilizációt támaszthatnának alá.
Ma a Föld felszínének mindössze mintegy 1%-a városiasodott, és nem tartana sokáig, hogy mindaz, amit építettünk, teljesen eltűnjön. Minél távolabbra megyünk vissza az időben egy feltételezett civilizáció keresésekor, annál nehezebb lenne közvetlen bizonyítékokat, például tárgyakat találni.
Évmilliók során a bolygó arculata átformálódik, ahogy a tektonikus lemezek elmozdulnak, a vulkánok kitörnek, a szárazföld pedig erodálódik.
A Föld legrégebbi, összefüggő szárazföldi területe a déli Izraelben található Negev-sivatag, amely mintegy 1,8 millió éves.
A felszíni formák nem sok bizonyítékkal szolgálhatnak, ezért a tudósok a kövületeket vizsgálták meg.
Az állatfajoknak azonban csak elenyészően kis töredéke fosszilizálódik, és még kevesebbet találnak meg közülük.
A dinoszauruszok körülbelül 180 millió évig uralták a Földet, mégis csak néhány ezer, csaknem teljes kövületet fedeztek fel.
Így könnyen elkerülhetné a figyelmünket egy olyan civilizáció, amely mindössze 100 000 évig létezett — ami csupán egy apró villanás a komplex élet 400 millió éves történetében a Földön.
A kutatók ezután a kémiai változások által hagyott nyomokat mérlegelték.
Gondoljunk a Grand Canyonra — mondta Frank —, ahol vonalról vonalra láthatók a Föld különböző korszakai.
Minden egyes réteg finomra őrölt kőzet, amely őrzi az emlékét annak, milyen volt a Föld kémiai összetétele abban az időben.
Ha egy korábbi civilizáció megváltoztatta volna a bolygó kémiai egyensúlyát — ahogyan az ember tette a hatalmas mennyiségű szén-dioxid-kibocsátással —, annak nyoma maradhatott a kőzetekben.
A tudósok azt is számításba vették, milyen egyéb nyomokat hagyhat az emberiség a civilizációnk vége után: például a hatalmas mennyiségű műanyagot, a mezőgazdaságban használt mesterséges hormonokat és a környezetben le nem bomló vegyi anyagokat. Ezek mind megielenhetnek a jövőbeli üledékekben évmilliókkal ezer év múlva, csakúgy, mint az elektronikában használt nehézfémek.
A tanulmány célja nem az volt, hogy megállapítsa, helytálló-e a Szilur-hipotézis – mondta Frank. Ehelyett az volt a lényeg, hogy kijelöljék:
mik azok a dolgok, amelyeket sokkal nagyobb felbontásban kellene keresni ahhoz, hogy megtudjuk, létezett-e valaha civilizáció előttünk.
Frank és Schmidt abban a furcsa helyzetben van, hogy egy olyan elméletről írtak tanulmányt, amelyben egyikük sem hisz — csupán azt állítják, hogy még nem zárhatjuk ki teljesen.
