A meder felrobbantása, uszályok elsüllyesztése. Üdvözöljük Európa egyre kétségbeesettebb kísérleteinek világában, amelyek célja a kontinens egyik legfontosabb vízi útjának működőképes tartása – írja a Politico. Mi magyarok is mindent elkövettünk a vízszint normalizálása érdekében, ahogy több európai ország is. Bolgár környezetvédők azonban úgy látják, a dunamenti országok közül mindenki azt tesz, amit akar, és ennek ők isszák meg a levét.
A Duna vízállása drámaian alacsony szintre süllyedt, ami azonnali intézkedésekre kényszerítette az uniós kormányokat. A román hatóságok robbanóanyagokat vetettek be, hogy több vizet tereljenek a csernavodăi atomerőmű felé. Mi magyarok hajókat süllyesztettünk el, hogy biztosítsuk a víz megfelelő szintjét a Paksi Atomerőmű mellett. Bulgáriában mintegy 180 turistát kellett kimenteni egy zátonyra futott hajóról Vidin kikötővárosának közelében.
Óriási a tét
A Duna – Európa második leghosszabb vízi útja – a teherhajózás, az ivóvízellátás, a mezőgazdaság és az ipar létfontosságú ütőere. Hűtővizet biztosít a főbb atomerőművek számára, és táplálja a vízerőműveket. A folyó vízgyűjtő területe 19 országra terjed ki, és több tízmillió ember megélhetését támogatja. A klímaváltozás miatt visszatérő aszályok azonban azzal fenyegetnek, hogy a rendszer felborul.
Az előrejelzések szerint ez egyre gyakrabban fog előfordulni, ezért szisztematikusabban kell vizsgálnunk a víz rendelkezésre állását, a vízigényeket, és természetesen a vízmegtartást, valamint a rezilienciát
mondta Birgit Vogel, a Duna Védelmi Nemzetközi Bizottság (ICPDR) ügyvezető titkára a Politiconak. A szervezet a vízgyűjtő terület országai közötti együttműködést koordinálja.
Miközben az aszály állandó problémává válik, Európa még mindig adós egy olyan egységes, kötelező szabályozással, amely érdemben kezelné a Duna és a többi folyó kiszáradását.
A felelősség megoszlik a nemzeti kormányok és a vízgyűjtő-gazdálkodási hatóságok között, amelyeket uniós jogszabályok mozaikja szabályoz – ezekről a zöld szervezetek azt állítják, hogy rosszul hajtják végre őket – írja a Politico.
Az Európán belüli intézkedéseinek többsége továbbra is önkéntes alapon működik.
Így
a nemzeti hatóságok olyan egyoldalú lépésekhez folyamodnak, amelyek egyesek szerint súlyos károkat okozhatnak a szomszédos országoknak és a közeli ökoszisztémáknak.
Dimiter Koumanov, a Balkanka nevű bolgár környezetvédelmi civil szervezet környezetvédelmi vezetője úgy véli,
az országok anélkül hoznak rendkívüli intézkedéseket, hogy figyelembe vennék a szélesebb körű következményeket. Különösen aggódik amiatt, hogy az ilyen intézkedések milyen hatással lehetnek Bulgária ivóvízellátására.
A dunai országok
azt tesznek, amit csak akarnak, az árat pedig mi fizetjük meg Bulgáriában
mondta.
Európa nincs felkészülve a klímaváltozásra
Ez a nyár újabb emlékeztető: Európa súlyosan felkészületlen a klímaváltozásra
mondta Sara Johansson, a European Environmental Bureau (Európai Környezetvédelmi Iroda) vízpolitikai szakértője.
A kiszáradó talaj, a leromlott állapotú vizes élőhelyek, az elpusztult ökoszisztémák tűzveszélyessé tették a tájakat, miközben az apadó folyók felszínre hozták energiarendszerünk sebezhetőségét.
tette hozzá.
Mi magyarok
A hűtéshez a Dunára támaszkodó magyar Paksi atomerőmű biztosítja az ország áramtermelésének mintegy 40 százalékát, míg a romániai csernavodăi erőmű az ország villamos energiájának egyötödét adja. Ha a folyó vízszintje túlságosan lecsökken, a kormányok nemcsak vízváltsággal néznek szembe – azzal a kockázattal is számolniuk kell, hogy elveszítik egyik fő áramforrásukat – írja a Politico.
Magyarország megkezdte egy mederküszöb – egy gátszerű építmény – építését a vízszint megemelésére Paks körül. Ez egy „potenciálisan hasznos, rövid távú beavatkozás a duzzasztott szakasz vízszintjének megemelésére” – mondta Gruber Tamás, a WWF Magyarország Élő Folyók programjának vezetője.
A rendelkezésre álló információk azonban nem elegendőek ahhoz, hogy felmérjük annak teljes ökológiai következményeit, vagy hatékonyságát a jövőbeli, rendkívül alacsony vízállás mellett
nyilatkozta a Politiconak.
Egy ilyen építmény
ronthatja az alsó szakaszon az alacsony vízállási viszonyokat, és befolyásolhatja az hordalékszállítást, a halakat és más vízi élőlényeket
tette hozzá.
Az aszály kezelésére hozott gyors áthidaló megoldások jobbára nemzetiek és szétaprózódottak maradtak abban a hét uniós tagállamban, amelyeken a Duna átfolyik, valamint Szerbiában, Moldovában és Ukrajnában.
A folyó kezelését koordináló szervezetek léteznek, mint például Vogel ICPDR bizottsága. Az ICPDR országai emellett rendelkezek a hajózásért, a vízgazdálkodásért és a környezetvédelemért felelős nemzeti hatóságokkal is.
Ezek a hatóságok együttműködnek a nyomon követés és a hajózás terén – ám végső soron a saját nemzeti joghatóságukon belül működnek.
Lépjen színre az EU
Az Európai Unió Víz Keretirányelve (Water Framework Directive) arra kötelezi a tagállamokat, hogy óvják és rehabilitálják a vizeiket. A szabályozás lényege, hogy a vízgazdálkodási döntéseket nem az országhatárok mentén, hanem a teljes vízgyűjtő területek szintjén kell összehangolni.
A szakértők és a vízügyi szektor szereplői szerint azonban az EU-nak nem sikerült összehangolt politikai választ adnia az aszályra való felkészülésre, pedig a száraz nyarak várhatóan egyre gyakoribbá és intenzívebbé válnak.
Az Európai Unió megadja a kereteket, a nemzeti kormányoknak lehet saját tervük… ám az érdemi döntések többsége vízgyűjtő vagy helyi szinten születik
mondta Loïc Charpentier, a Water Europe lobbyvezetője.
Ezért támad az a benyomásunk, hogy a lépések nincsenek összehangolva. Ezen a téren még van hova fejlődni.
Brüsszel tavaly bemutatta a Vízreziliencia Stratégiát (Water Resilience Strategy) is, amely mintegy 50 intézkedést tartalmaz az EU vízbiztonságának javítására. A stratégia magában foglalta az Európai Bizottság ígéretét arra vonatkozóan, hogy technikai útmutatást ad a tagállamoknak az aszálykezelési tervek elkészítéséhez – ezek azonban nem kötelezőek.
Egy kulcsfontosságú uniós természetvédelmi törvény emellett kötelezi az EU-t arra, hogy 2030-ig 25 000 kilométernyi szabad folyású folyó legyen Európában. Vagyis olyan, amelyeket nem akadályoz mesterséges gát, például vízerőmű, de ismét csak „a tagállamokon múlik majd, hogy mennyivel kívánnak hozzájárulni [ehhez a célhoz]” – mondta Marie Pfeiffer, a WWF Ausztria folyóvédelmi szakértője.
A bürokrácia csökkentésére és az EU iparának fellendítésére irányuló folyamatos törekvés részeként Brüsszel a Víz Keretirányelv felülvizsgálatát tervezi. A környezetvédelmi civil szervezetek arra figyelmeztetnek, hogy az irányelvet már most is következetlenül hajtják végre.
Amikor a dunai aszályról kérdezték, Jessika Roswall környezetvédelmi biztos a Politico-nak elmondta: „elengedhetetlen, hogy minden területen fokozzuk a felkészültségünket”, hozzátéve, hogy az EU-nak azt is „értékelnie kell, hogy a jelenlegi uniós vízjogi szabályozás megfelel-e a célnak a reziliencia, a felkészültség, a vízújrafelhasználás és az aszálykezelés szempontjából” – utalva a közelgő felülvizsgálatra.
Patkó Gergely, a Magyar Víziközmű Szövetség elemzője kifejtette, hogy „jó az együttműködés a különböző országok vízgyűjtő-gazdálkodási hatóságai között, és a Víz Keretirányelv támogatja ezt a koordinációt”. Ennek ellenére figyelmeztetett, hogy az irányelv felülvizsgálata az aszályhelyzetek idején nagyobb nyomást gyakorolhat az ivóvízkészletekre.
Koumanov, a bolgár non-profit szakértő szerint a legjobb megoldás az lenne, ha
betűről betűre követnénk az EU jogi keretét, és szigorúbbá tennénk azt a természetes vízkészletek jobb védelme érdekében. De tudom, hogy ez pillanatnyilag utópia. Egy napon az EU-ban lévő fafejűek is megtanulják a leckét, és remélem, hogy ez nem lesz túl késő.
