Eredetileg Scherer Péterrel kezdte el próbálni Puskás Dávid fordító-rendező David Ireland Ötödik lépés című darabját a Centrál Színházban. A színész váratlan halála után barátja és kollégája, Marton Róbert lépett a helyébe, aki Vecsei H. Miklóssal alkot párost a színpadon. A két volt alkoholfüggő történetét feldolgozó előadás kíméletlenül őszinte és magával ragadó kamaradráma: különösen izgalmas élményt nyújthat a női nézők számára is, hiszen ritkán látható betekintést enged abba, hogyan nyílnak meg és miként viselkednek a férfiak egymás között, amikor lehullnak a társadalmi maszkok.
A budapesti Centrál Színházban október 2-án debütál David Ireland kortárs ír drámaíró Az ötödik lépés című, sokkolóan őszinte és pikáns humorral átszőtt darabja.
Marton Róbert, és Vecsei H. Miklós, azaz James és Mike az Anonim Alkoholisták gyűlésén találkoznak. Két férfi, két generáció, két ember, akiknek a sorsa most összeért. Beszélgetéseik során jóval több rajzolódik ki, mint egy látlelet a függőségről.
A két volt alkoholista, – egyikük épp most jön le a, a másik már 25 éve nem ivott – első találkozásán kiderül, hogy van egymással dolguk.
A harmincas éveiben járó Mike kétségbeesetten próbál megkapaszkodni a józanságban. Szorongó, túlmozgásos, kényszeres figura, aki szexfüggőséggel és kontrollálhatatlan gondolatokkal küzd. A tapasztaltabb, évek óta józan James vállalja, hogy a mentora lesz az Anonim Alkoholisták 12 lépésen.
A darab az Ötödik Lépésnél éri el a csúcspontját: ennél a pontnál kell a függőnek pontos leltárt készítenie a múltbeli bűneiről, megaláztatásairól és szégyeneiről, majd mindezt hangosan bevallania egy másik embernek. Ami azonban a lelki megtisztulás és megváltás pillanata kéne, hogy legyen, az egy pszichológiai aknamezővé változik.
Puskás Dávid kiváló arányérzékkel nyúlt a darabhoz: a feszültség és a sodró lendület egy pillanatra sem hagy alább, így a másfél órás előadás szinte észrevétlenül, percek alatt repül el.
Marton Róbert és Vecsei H. Miklós között működik a kémia; játékuk, minden mozdulatuk végig hiteles. Rendkívül érdekes, ahogy a szereplő közötti folyamatosan változik a hatalmi dinamika egymás felett, ahogy kapcsolatuk a mentori viszonytól a barátságon át egészen az ellenségeskedésig formálódik. Ez a tabuk nélküli, kendőzetlenül őszinte férfipárbeszéd mesterien van felépítve és eljátszva. A dráma az utolsó percekre pattanásig feszül, hogy aztán lecsendesedjen.
A darab legnagyobb erőssége a fojtogató drámaiság és a harsány humor játéka. A poénok a legkellemetlenebb pillanatokban – szürreális látomások és elszabadult szexuális vallomások formájában – csapnak le, amelyek bár oldják a nehéz hangulatot, mégis egyértelműen világítanak rá az emberi gyarlóságra.
A zárás nem kínál olcsó feloldozást vagy szentimentális happy endet, helyette mély gondolkodásra késztet: ez az az előadás, amivel a néző a színházból kilépve még órákig együtt él.
