A Saul fia és a Napszállta után Nemes László ismét a történelem sötét korszaka felé fordult, ám ezúttal nemzetközi stábbal, francia-magyar koprodukcióban forgatott mozit. A francia ellenállás legendás alakjának történetét dolgozza fel az Oscar-díjas rendező új, első francia nyelvű nagyjátékfilmje, a MOULIN, melynek világpremierje a 2026-os cannes-i filmfesztivál versenyprogramjában volt, most pedig a magyar sajtónak mutatták be a filmet, melynek végén Nemes László is elmondta gondolatait a filmről.
Jean Moulin a francia nemzeti emlékezet meghatározó része. Több mint 2200 francia településen neveztek el róla utcát vagy teret, több száz iskola viseli a nevét, életét pedig külön múzeum mutatja be. Hamvait a párizsi Panthéonban, a francia nemzet legnagyobb alakjainak emlékhelyén őrzik.
Jean Moulin a francia ellenállás vezéralakja volt, de elkapták, a film élete utolsó tíz napját mutatja be. Klaus Barbie a lyoni mészáros, a Gestapo francia vezetője próbálta kiszedni a legkíméletlenebb módszerekkel az ellenállás fontos adatait Moulinból. Sikertelenül.
Nem saját forgatókönyv
Nemes Lászlót eddig saját forgatókönyv alapján dolgozott, de a Saul fia Oscar-díja után nagyon sokan megkeresték ötletekkel. A választása végül a francia nemzeti emlékezet egyik legmeghatározóbb, mégis mozivásznon eddig ritkán ábrázolt figurájára esett. A rendező – aki 1989 óta él Franciaországban – jól ismerte a 19–20. századi francia történelmet, a francia nemzeti hőst is.
Még jobban utána olvasva egyértelműen látta, Moulin pont az, aki megérdemli, hogy filmet készítsenek róla. A forgatókönyvet ugyan nem Nemes írta, de aztán sokat dolgoztak közösen Olivier Demangellel azon, hogy felelősségteljesen lehessen bemutatni Moulin utolsó tíz napját, integrálni a fikciót a hiteles történelmi eseménysorba.
Mint Nemes kiemelte a film magva a két összeegyeztethetetlen világnézet ütközése:
-
Jean Moulin szerepében az egészen lenyűgöző alakítást nyújtó Gilles Lellouche, az egyéni szabadság, a humanizmus és az etikai tartás megtestesítője.
- Klaus Barbie, akit Lars Eidinger formál meg hihetetlenül kiemelkedően, a pusztítás esztétikáját és a kíméletlen hatalmi gépezetet képviseli.
Nemes hangsúlyozta: a feszültséget az adja, hogy Barbie sem tudja azonnal, ki van a kezében, így a lelepleződés folyamata nem konvencionális, hanem fokozatos és organikusan építkezik.
Nemes továbbra is elkötelezett a tradicionális celluloid technológia mellett: a filmet 35 mm-es kópiára forgatták. A film technikai és képi megvalósításéért a magyar szakember gárda és a film laborálása felelt.
Nagy szerepet kapott a magyar labor közreműködésével alkalmazott Bleach Bypass technika, amelynek lényege, hogy a hívás során az ezüst benne marad a kópiában. Ez rendkívül mély feketéket, éles fehéreket és olyan erős kontrasztot eredményez, amely kiemeli a filmet a mai digitális szürkeségből.
Hűség és árulás
A film mélyen megrázó és mégis felemelő. Látni, ahogy Moulin, Claus Barbie szisztematikus kínzásai ellenére is hallgat, védve az ellenállást, felkavaró élmény. A film után az ember óhatatlanul átértékeli a saját mindennapi problémáit, és tökéletesen lényegtelennek érzi a napi bosszúságait. Ez pont az a film, ami a vége után sem tud elengedni.
Nagy öröm, hogy a film alapján a magyar néző is megtudja, ki volt a francia ellenállást soha el nem áruló Jean Moulin, a művészetrajongó egykori prefektus aki egyetlen hálózatba kovácsolta a széthúzó fegyveres csoportokat De Gaulle mögött, majd vállalta a biztos halált.
A film az egyéni felelősség, a hűség és az árulás örök dilemmáit állítja középpontba, amelyek ma is meghatározzák, hogyan gondolkodunk magunkról, egymásról és a társadalomról. Jean Moulin története arra emlékeztet, hogy a történelem nem pusztán megtörténik velünk, az egyéni döntéseknek mindig súlyuk van.
A magyar közönség a filmet először október 29-én, a Budapest International Film Festival (BIFF) keretében láthatja, majd november 12-től az ADS Service forgalmazásában kerül a hazai mozikba.
