Szabó Győző gengszterek, rossz-életűek, drogosok, piások szakelőadója. Ránézésre pokoli kemény fickó, akivel nem tanácsos ujjat húzni. A Valami Amerikával futott be igazán az országos ismertségbe. De például az elmúlt évadban az Álomutazó című musicalben, az Erkel Színházban, egy szelíd bárány szerepében, aki a darab emblémájává is vált, maga a megtestesült szívjóság volt.
A marcona külső hatalmas lelket és arany szívet takar? Az ellentétek embere lenne? Egyébként azt hiszem, hogy igen.
A Centrál Színházban már több mint 15 éve adott Jó zsaru, rossz zsaruban, Puskás Tamás rendezésében, rendőrként is bűnbe keveredik, előtör belőle az agresszió, ha úgy tetszik, az állat.
Hatalmas energiák, őserő árad belőle, és ez válhat akár dermesztően félelmetessé. Hihető róla, hogy pillanatok alatt elszáll az agya, és ebből nagy baj lesz, ha úgy istenigazából nekiindul, kő kövön nem marad, esetleg a zsigeri indulatok vezérlik, és akkor aztán lehet, hogy nincs kegyelem. Kissé korpulens alkata dacára is izmos.
Szív dobog a reverenda alatt
Bár kemény arcvonásai nagyon is el tudnak lágyulni, könnyen kelti a beképzelt macsó benyomását, azt a fajtát, aki úgy érzi övé a világ, és bármelyik nőért csak a kisujját kell mozdítania, vagy még annyit sem. De civilben valószínűleg „szív dobog a reverenda alatt”.
Első feleségétől, Horváth Judittól egy kislánya született, mostani feleségétől, a Katona József Színház kiváló színésznőjétől, Rezes Judittól pedig két fiú.
Kapcsolatukról ritka őszinte produkciót készítettek Loveshake – Az élet összeráz címmel a 6SZÍN-ben. Zenés-táncos, fölöttébb szórakoztató előadás. Csak közben ott van benne a férfi-nő kapcsolat nehézsége, fájdalma, ott a féltékenység, a megcsalás, az elhidegülés, az újra egymásra találás, az ismét szerelem, és tán a megint elhidegülés, és így tovább. A se veled, se nélküled érzése. És az a felismerés, hogy bármi is történt, nélküled valahogyan sehogy se megy.
Győző az előadásban azt mondja, hogy
Mi egy tökéletes pár vagyunk.
Mire Judit azt feleli, hogy
Kapd be!.
Judit azt tudakolja
Motoroztatok?,
mire a válasz az, hogy
Nem.
Erre az a kérdés, hogy
Jobban táncol?,
mire a válasz, hogy
Nem.
Majd a következő kérdés,
Elárultál?
Amire az a felelet, hogy
Nem.
Mire a kérdés, hogy
Hányszor?
ezt hallgatás követi. De aztán a
Szeretsz?
kérdésre csak az az egyértelmű kijelentés következik, hogy
Igen.
Ebben a röpke jelenetben összesűrűsödik egy kapcsolat drámája. Beszédesek hozzá az igencsak kifejező arcok is. Gyakran megdöbbentően mélyen egymásba fúródnak a szemek. A táncoknak, a daloknak is hevületük van. Átvitt értelemben meztelenre vetkőznek egymás előtt és előttünk. Könnyedén mélyek és mélyen könnyedek. Kevesen képesek erre.
Győző megfogalmazza azt is, hogy alapvetően a szabadság vezérli. Nem ritkán meglepően szókimondó, ez is a szabadságának a része.
Pokolra szállás gyönyörérzettel
Tán drogra is azért volt szüksége, mert voltak olyan időszakai, amikor máshogyan nem érezhette szabadon magát, csak, ha nyakra-főre szerrel él. Ebből sem csinált titkot.
Bódulatba való mélyrepüléséről, pokolba szállásáról, ami gyönyörérzettel is járt, könyvet írt, ebből született Herendi Gábor a kötettel azonos című filmje, a Toxikoma, amiben Molnár Áron alakítja Győzőt, és orvosát, a közismert Csernus Imrét, Bányai Kelemen Barna.
Végletek közt tipródott. A színész, ha nem őrli fel magát teljesen, nem végzi önpusztítóként, mint jó néhányan ezen a pályán, mindazt amit átélt, felhasználhatja a játékában, gazdagodhatnak tőle az alakításai. Azt hiszem ez történt Győzővel is, miután hatalmas erőfeszítéssel, elszántsággal, jókora lelkierővel kikecmergett a gödörből.
Nem tanult színészetet. Képzőművészeti Főiskolát végzett, eredeti szakmájából ihletődve, tervezett is pár díszletet. Későbbi színészkollégája, Vajdai Vilmos ajánlotta be csaposnak a Tilos az Á-ba. Aki járt ott tudja, hogy milyen sűrű volt benne a levegő. Leginkább művészkocsma volt az, némiképp ellenzéki, alkoholgőzös hely. Sűrűn születtek ott gondolatok is. Vajdaival alapították meg itt a Tilos az Á performance színházat, a máig működő szabadcsapat, a Táp Színház elődjét.
Szinte törvényszerű szakítás
Szabó aztán a Katonába került, és főleg epizódszerepeket játszott, meglehetősen erőteljesen, karakteresen.
Később, amikor már híressé vált, országosan népszerűvé, meg a színház értékrendje is sok tekintetben eltérő lett attól, amit csinált, hasonlóan ahhoz, mint Stohl András esetében, szinte törvényszerűen szakításra került a sor.
Ekkor Zsámbéki Gábor igazgató a sajnálatát ezzel is kifejezve mondta és egyben kérdezte is tőle, hogy, de ki fogja ezeket a szerepeket olyan jól eljátszani, mint ő?!
Tekintélyes ideig szabadúszóként dolgozott. Egy évadra Szombathelyre is elszegődött. A Beugró sorozatában improvizációs képességét is bizonyította.
2012 óta a Thália Színház tagja. Egyik legjobb szerepe ott Nick Valenti maffiafőnök volt a Lövések a Broadway-n című Woody Allen által a saját filmje nyomán írt gengszterkomédiájában.
Színészi karakteréhez, orgánumához remekül passzolt a félelmetes, ugyanakkor a szerelme, egy sztriptíztáncosnő miatt akár mulatságosan el is érzékenyülő, a gyilkosságtól sem visszarettenő figura, aki tehetségtelen barátnőjét mindenáron be akarja kényszeríteni a Broadway új bemutatójába főszereplőnek. Tudott tekintélyt parancsolóan akarnok alvilági fickó és a képességtelen barátnőjét sztárolni elszántan akaró férfi lenni.
Energiáit nem kímélve, apait-anyait beleadva, magabiztosan uralta a színpadot, a gengsztervilág és a színház azon látványos, képzeletbeli találkozásakor, amikor a premieren éles töltényekkel lőttek.
Kifejezetten rá írt szerep
Tiszta kosz címmel tartották a premierjét Cziczó Attila darabjának a Tháliában. Szabó szeszcsempészként volt benne látható, és bluesénekesként is hallható. A produkcióban elhangzó dalokból készült lemezt, koncert formájában, stílszerűen, az Alcatraz Music Clubban mutatták be.
Mindig is vonzotta ez a világ a filmeken is, ő akart ilyen szerepet játszani, említette nekem valaha egy interjúban. Ezt a szerepet például kifejezetten rá írták. • Szokták mondani, hogy a színész harmincéves korára már kidolgoz magának egy kifejező arcot, tettem fel kérdésként neki egy interjúban. Mire azt felelte,
Tényleg összeihat, összedohányozhat a színész magának egy bizonyos szerepekre megfelelő arcot. Igen, olyan az alkatom, ami ilyen feladatoknak megfelel.
Ám mindig szereti azt is, ha kap olyan feladatokat, amelyek első látásra nem utána kiáltanak.
Csehov Ványa bácsijának Asztrov doktora, amit a Thália stúdiójában, a Télikertben Ványa bá címmel adnak, nem feltétlenül az ő szerepe, de azért ebben az esetben is őserős férfit formál meg. Szinte látszanak a nővonzó, működésbe jövő hormonjai. A Czakó Julianna által játszott Jelena pedig neki vonzza mágnesként a tekintetét.
Gondolhatnánk, hogy megvan a vonzásoknak és taszításoknak az az izgalmas elegye, amiből abszolút kisülhet valami. De amikor a doktor diákat vetít vesszőparipájáról, szenvedélyéről, hobbijáról, a környezetvédelemről, Jelena érdeklődés nélkül, rémisztően kiüresedett tekintettel néz. A kíváncsiságnak a szikrája sem nagyon van meg benne. Abba kell hagyni a vetítést ahhoz, hogy lángoljanak, ölelkezzenek, csókoljanak, és ebben a vad egymásnak esésben összpontosulnak az eddigi elvesztegetett éveik, röpke időre megcsillan a remény. Erőteljes drámai jelenet, ha úgy tetszik összesűrűsödik benne Csehov remekművének esszenciája, amiben tragikum és komikum mesterien keveredik.
Lefegyverzően szelíd bárányt, az elmúlt évadban, Szabóra osztani, pláne az Erkel Színház hatalmas színpadán, látszólag kockázatos volt. Amúgy pedig dehogy, hiszen kiváló színésszé vált, és ezt fényesen bizonyította is az Álomutazóban.
Az roppant jó benne, hogy nem „tündibündi”, cuki kis állatkát játszik, hanem gunyorosan szarkasztikusat, időnként már-már fanyarul sprődet, vehemensen rámenőset, nagy termete dacára olykor elesettet, érzékeny lélekben sebezhetőt, ám azért bátran vagányat is.
A Bujdosó Nóra által remekbe tervezett báránybőrbe bújva, magánszámot ad elő a produkció elején. Dumál a közönséghez. Rögtönözve reagál a gyerkőcök üdvrivalgására, beszólásaira. Nekiszabadultan szövegel. Poént halmoz poénra. És naná, hogy dalra is fakad, táncra is perdül, hiszen musicalről van szó.
Ragyogó párost alkotnak a gyerekszínész Szánthó Bálint Péterrel. Erőt merítenek egymásból. Harcba indulnak az álmokért, a szeretetért, a puszta haszonelvűség helyett az emberi létezésért, a humanizmusért, Juronics Tamás rendezésében.
A félelmeinket jeleníti meg az előadás, a túlzottan elgépiesedett világot, a mesterséges intelligencia által vezérelt társadalmat, amiben az érzelmek teljesen háttérbe szorulnak. Nincs már pihe-puha ágy, nincs a gyerekeknek kedvenc plüssállatuk, akit alvás közben átölelhetnek, tulajdonképpen már az alvást is betiltották, mint értelmetlenül hosszú, haszontalan időtöltést, egy gépezet azt is segít pótolni, pár perc alatt. Majd szerencsére végül csak kiderül, hogy azért ez mégsem az igazi.
A 9-es szám alatt címmel november végi bemutatóval új főszerepre, egy színház a színházban játékra, kísértet históriára, horror vígjátékra készül a Tháliában.
Szabó tud lúdbőröztető lenni, ha arra van szükség. Humora is van. Szinte biztosra vehető, hogy jól áll majd neki ez is.
