Pszichothriller készült Mel Gibson szomszédságában

Mácsai Pál, Hajduk Károly, Váradi Gergely, Péterfy Bori és Varga-Járó Sára főszereplésével már a mozikban van Tóth Barnabás új filmje, a Mesterjátszma. Egy villanásnyi epizódban feltűnik a vásznon Bereményi Géza is. Az író ikonikus személyiség a filmrendező számára, hiszen az Eldorádó című filmalkotásban gyerekszereplőként ismerte meg Bereményit. A Mesterjátszma Stefan Zweig Sakknovellájának szabad adaptációja: Szurmay János vezető producer a sajtóvetítésen nyilatkozott a tudás.hu–nak.

Egy film elkészülése, megszületése éveket igénybe vevő, rendkívül összetett és hosszú folyamat. De mi a legelső lépése ennek a hosszú útnak?

Egy érzés, egy gondolat. Ha igazán erős történetre talál az ember, akkor azt egyetlen mondatban is el tudja mondani. Így volt ez a Mesterjátszma esetében is: egyetlen mondatba bele tudtam képzelni az egész többrétű sztorit. Aztán jöttek klasszikus fejlesztési fázisok, szinopszis, treatment, draftok… Mindig, minden az írón múlik, és bátran mondhatom: Fonyódi Tibor zseniális író. A filmünk forgatókönyvének társírója a rendezőnk, Tóth Barna, de nagyon sokat dolgozott az ügyön Lisztes Linda is, a rendező munkatársa, aki nem mellesleg Barna felesége.

Ahol lenyílik a vonat teljes oldala

Barna említette, megengedhették maguknak a luxust, hogy műteremben dolgozzanak…

A Mesterjátszma a Nemzeti Film Intézet televíziós pályázati rendszerében készült, és az első körben elnyerte a maximális támogatást. Ezt nyugodtan mondom, mert nyilvános adat: 300 millió forint a felső határ.

Ám a végleges forgatókönyv ismeretében új helyzet elé kerültünk: vagy kimegyünk a MÁV Vasúttörténeti Múzeumába, ahol korhű szerelvényen, de szűk térben dolgozunk, ahol a legkisebb stáb is alig fér el a kocsikon, vagy plusz támogatást kérünk, hogy tudjunk díszleteket építeni.

Az NFI-ben átnézték, értékelték a terveinket, és annyi plusz támogatást kaptunk, hogy végül csaknem 650 millió forintos költségvetéssel tudtunk dolgozni. Ez tette lehetővé, hogy műterembe menjünk, díszleteket építsünk. Ez valóban jókora pénz, de nagyjából a fele egy mozis költségvetésnek. Tehát mindenkinek bele kellett tenni apait-anyait.

Az Origo Filmstúdió sietett a segítségünkre, ott előttünk magyar produkciók még nem forogtak, viszont a fél világ az Origóban dolgozik. Amikor mi kezdtünk, Mel Gibson stábja dolgozott a szomszédos műteremben, amikor meg befejeztük, akkor meg Emma Watsoné… Elmondhatom: ugyanazt a kiszolgálást, fantasztikus figyelmet kaptuk, mint ők!

Egy fiatal pár az utolsó menekültvonattal próbálja elhagyni Magyarországot ‘56 novemberében. Az egyház felbecsülhetetlen értékű ereklyéi is a nyugati határ, a szabad világ felé tartanak, amelyek útját a katolikus papból, B-ből a hatalom emberei előzőleg kínzással próbálták kiszedni. A szereplők történetei a vonaton egy mindent eldöntő sakkjátszma során keresztezik egymást. A film egy pontján a zötyögő vonat teljes oldala lenyílik, elképesztő látvány.

Hujber Balázs látványtervező engem teljesen elvarázsolt. A kezdet kezdetén elolvasta a forgatókönyvet, alaposan kikérdezett mindnyájunkat, hosszasan beszélt Barnával és Másik Szőke Andrással, a film operatőrével. Aztán eltűnt egy hétre, majd megjelent egy varászlatos díszlet komplett kivitelezési tervével.

Amit csinált, egyszerre volt mérnöki munka és fantasztikus vízió, az ő megoldásai tették lehetővé a sok különleges kamera mozgást is. Máig nem tudom, hogy tudta ezt így megálmodni!

Voltak-e álmatlan éjszakáik?

Csak álmatlan éjszakáink voltak, de pusztán azért, mert a COVID járvány közepén jártunk. Egy fertőzés, és az azt követő leállás azt jelentette volna, hogy vége a produkciónak, mert nem volt lehetőségünk az újrakezdésre, a díszletek tárolására vagy elbontására és újra építésére. De mindenki nagyon fegyelmezetten viselkedett, Mácsai Pál például napokra önkéntes karanténba vonult, hogy véletlenül se kerülhessünk nehéz helyzetbe… Utólag is köszönöm neki!

Új minőségi alkotóközösség

A Mesterjátszmát a JUNO11 Distribution forgalmazza. A vetítés után az egyik alapítóval, Sümeghy Claudiával is beszélgetett a tudás.hu.

A JUNO11-t rendező férjemmel, Topolánszky Tamás Yvánnal közösen hoztuk létre 2016-ban, úgyhogy még filmes gyártócégként is valóban fiatalnak vagyunk mondhatók. Két kész saját nagyjátékfilmet (CURTIZ, Magasságok és mélységek), egy nemzetközi koprodukcióban most készülő harmadikat (Véletlenül írtam egy könyvet) és egy közösségi finanszírozással készülő, utómunkában lévő negyediket (Csendes éj) tudunk felmutatni, számos rövidfilm, illetve egy dokumentumfilm után. Alapvetően a film iránti rajongásunk – főleg Tamásé –, motivált bennünket. Engem a film, mint kreatív iparág és annak az összes üzleti, kommunikációs és társadalmi aspektusa vonz. Mindig arról álmodtunk, hogy a JUNO11 lépésről lépésre olyan kis alkotóközösséggé nője ki magát, ahová bárki csatlakozhat, aki osztozik rajongásunkban és a minőség iránti elkötelezettségben. A forgalmazás ötlete a saját filmjeinkkel kezdődött, először a Curtizzel, utána a Magasságok és mélységekkel, valamint a gyártási időszakban marketingkommunikációs szolgáltatást nyújtottunk több magyar filmnek (Zanox, Lefkovicsék gyászolnak, Elfogy a levegő). Idén határoztuk el, hogy azzal a csapattal, amellyel nagyon jó élmény volt a korábbi filmeket együtt dédelgetni, külföldi filmek, illetve más magyar produkciós házak filmjeinek a forgalmazásába is belevágunk.

A Curtiz főhőse a Casablanca magyar születésű világhírű filmese, Kertész Mihály, a Magasságok és mélységek Erőss Zsolt hegymászónak állít emléket. A Mesterjátszma az első olyan magyar produkció, amit nem a JUNO11 gyártott, de ti forgalmaztok.

Az a roppant érdekes tapasztalásunk, hogy ahogy egy saját gyártású filmnél, ugyanazt a lendületet, és mondhatjuk így: szerelmet érezzük, mint amikor a saját filmünket forgalmazzuk. Hogy a mai magyar filmszcénában mi a státuszunk, nem nagyon foglalkoztat bennünket. Szeretnénk, hogy amikor a JUNO11-re gondol a néző – mindegy, hogy mi gyártottuk, vagy mi forgalmazzuk, esetleg mindkettő –, akkor az az érzés kapcsolódjon hozzá, hogy lélekemelő történetet lát, ami úgy szórakoztat, hogy közben elgondolkodtat. Sugároz valamifajta finomságot, érzékenységet, ami talán abból is táplálkozik, hogy a cégen belül sokan vagyunk nők. Tamás és a férfi munkatársaink pedig magas fokú érzelmi intelligenciával állnak a filmkészítéshez és az élethez is.

Több munkátokban észrevehető, hogy a fájdalom mellett, a dráma oldásaként megjelenik egy csipet humor, irónia…

Ha a JUNO11 közösségét jellemeznem kell, mi a nehéz szituációkat is humorral és főleg önkritikus humorral kezeljük. Úgy gondolom, hogy a sértődés, mint reakció bármire az életben, mellékvágány. Nagyon hiszek az önkritikus humorban. Nem tudom máshogy mondani, rengeteget röhögünk az irodában, és sokszor a nyomorunkon. Nem is tudunk olyan munkatársakkal együtt dolgozni, akik önhittek, és nincs humoruk.

Molnár Piroska Vilmányi Bennettel játszik

Mikor kezdtetek a Mesterjátszmával foglalkozni?

Nagyon-nagyon későn, miután már elkészült a film. Tóth Barna igen jó barátunk, régóta ismerjük, de a közös munka gondolata csak nyár közepén fogalmazódott meg. Ilyenkor mindig mérlegelni kell, mert egy eredetileg tévéfilmként támogatott alkotás moziba vitele a forgalmazó számára szerintem jelentős kockázatokat rejt magában. De úgy vélem, hogy ez a fajta bátorság nélkülözhetetlen, pláne egy induló forgalmazó esetében. Egy film kommunikációját szerencsésebb már a gyártási szakaszban felügyelni, mondjuk úgy, hogy a film, mint márka építésének alapelveit letesszük. Lakos Nóri nagyjátékfilmjét, amit nyáron forgattunk, gyakorlatilag tavasz óta kommunikáljuk, noha legkorábban 2024 végén kerül a mozikba.

Ez a Véletlenül írtam egy könyvet című családi film. A Pánhoz hogyan kapcsolódtok?

A Pán (munkacím) egy olasz produkció, náluk most Péter katona címen fut. Első világháborús történet, főszereplője Ondina Quadri, rendezője Gianfilippo Pedote és Giliano Carli Paris. Kisebbségi koproducerként önrésszel szálltunk be a filmbe Létássy Lili producertársunkkal. A háromnapos, szupernyolcas filmre forgó magyarországi képsorokat mi gyártottuk. Bízunk benne, hogy a jövő év első felében ezt az alkotást is be tudjuk itthon mutatni. Láttuk a vágatokat, gyönyörű, meditatív, különleges formanyelvű film, aminek nem mellesleg komoly kötődése van a magyarsághoz. Ezen kívül a Csendes éj című kamaradráma utómunkáján dolgozunk, ami abszolút saját és közösségi finanszírozásból készül.

Ha adok 100 forintot, az bemegy a költségekbe?

Igen. Mikro, vagy inkább nano költségvetésű kamaradráma. Tamással régóta szerettünk volna valami effélét. És amikor Dettre Gábor megtalált minket ezzel a forgatókönyvvel, beleszerettünk. A szereplők, Molnár Piroska és Vilmányi Bennett kiválasztásában együtt hoztunk döntést. Roppant érdekes kihívás volt a Gábor-féle szakmai rutint összehozni a nagyon fiatal stábtagok munkamódszereivel. A Csendes éjre és minden olyan filmre, ami szerintünk nem illeszkedik simulékonyan a közönségfilmes szférába, a JUNO11 úgy tekint, mint kísérleti alkotásra. Első körben lesz egy zártkörű bemutató a támogatók számára, majd a visszajelzésekből döntjük el, hogy mi lesz az a forgalmazási stratégia, amit ehhez a filmhez társítani fogunk. Piroska és Bennett fantasztikus, kettőjük játéka egyszerűen csodálatos. A jelenlegi állás szerint és a várható premierfilmeket figyelembe véve a Csendes éj szélesebb körben valószínűleg jövőre kerül a közönség elé.

Egy pillanatra térjünk vissza a fiatal stábtagokhoz.

A fiatalokkal úgy lehet együtt dolgozni, hogy „figyelj, mi biztosítunk bizonyos feltételeket, így le tudod tenni a névjegyedet. Ez lehet az első nagyjátékfilmed.” Az erős motivációt semmilyen más ösztönzővel nem lehet előhozni az emberekből, csak az első film reményével. Így volt a Curtiznél is. Pontosan tudja az ember, hogy az elsőfilmes lendület, energia később már nem annyira lesz jelen. Ami itt nagyon különleges volt, hogy ez a motiváció találkozott a Molnár Piroska-féle, vagy a Dettre Gábor-féle több évtizedes múlttal, szakmai tapasztalattal. Egy másfajta iskolával. A generációs különbségek abban ütköztek ki, hogy Gábor nemzedéke igen fegyelmezett és hierarchikus munkastílusból jön. A fiatal filmes generáció meg inkább horizontálisan szerveződő, a jó hangulatot kereső, de mégis nagyon magas minőségű munkát nyújtó közegből. Érdekes kihívás volt ezt összehangolni, pláne 10 forgatási nap alatt.