A budapesti Operaház 140 évnyi története során még sosem hangzott el az Ybl-palotában a műfaj egyik legszebb romantikus alkotása, Antonín Dvořák Ruszalka című operája. A hiánypótló előadást Halász Péter vezényli. A karmester 2013 és 2016 között a Magyar Állami Operaház főzeneigazgatója volt. 2021 óta a Deutsche Oper am Rhein első karmestereként dolgozik. 2023 óta a budapesti ház első vendégkarmestereként adott interjút a tudas.hu számára.
Tulajdonképpen miért ment el, és miért jött vissza?
Valójában teljesen nem is mentem el, és teljesen nem is jöttem vissza.
19 éves koromban iratkoztam be a Bécsi Zeneművészeti Egyetemre, Leopold Hager és Konrad Leitner növendékeként diplomáztam 2001-ben. Azóta folyamatosan dolgozom német nyelvterületen: több operaházban éveken át (Staatstheater Mainz, Theater Aachen), másutt hónapokig (Opernhaus Zürich, Staatsoper Hamburg) és sok helyütt vendégként. Amikor főzeneigazgató voltam Budapesten, természetesen csak erre a munkára koncentráltam. Három év után megváltam az állandó jelenlétet igénylő megbízatásomtól. Utána teljesen evidens volt, hogy ismét többet fogok Németországban, illetve német nyelvterületen tevékenykedni. Az azonban szinte véletlenül adódott, hogy amikor a Deutsche Oper am Rheinben vendégeskedtem, az akkori operaigazgató bejött a szünetben az öltözőmbe és megkérdezte, szeretnék-e a színházaikhoz szerződni.
A DOR Düsseldorf és Duisburg városok színházi közössége. A két nagyváros együttműködése komoly hagyományra tekint vissza, így vált az intézmény 1956-os alapítása óta Németország egyik legnagyobb operaházává. Ritka és kivételezett ajánlatnak éreztem a felkérést, amit sajnos beárnyalt az épp kitörőben lévő Covid-járvány.
A pandémia tetőzése után kezdhettem csak meg az igazi munkát.
De szerencsém is volt, mert – mivel itthon rekedtem -, végre sokat lehettem a családommal és kedvemre elmerülhettem a partitúrákban. Azért bőven szembesültem nehézségekkel is, itthon számos munkámat lemondták. Több nyugat-európai feladat is elmaradt, de azokért valamelyest kárpótoltak anyagilag. Tehát nőtt ismét egy német „lábam”, azonban a járvány után alkalmanként, ám rendszeresen jöttem továbbra is Budapestre dirigálni.
A cseh mestermű egy figyelmetlenség áldozata lehetett
A Deutsche Oper am Rhein két helyszínen összesen 2400 nézőt fogadhat be. Évente több mint 280 eseményt kínálnak. Ezek között szerepelnek opera és operett, balett és kortárs zenés színházi produkciók. Nemrég a vezényletével nagy sikert arattak egy ritkán játszott Csajkovszkij-mű, Az Orléans-i szűz, valamint Cilea Adriana Lecouvreur című operájának premierjei.
2023 tavaszán meglepetésemre és örömömre kaptam egy levelet a Magyar Állami Operaházból, Ókovács Szilveszter főigazgató azt kérdezte, hogy lenne-e kedvem visszatérni a házhoz egy kicsit szorosabb kötelékben, vagyis első vendégkarmesterként folytatni a munkát. Nem volt kérdés, hogy nekem ehhez nagy kedvem van, mert mindig otthonosan érzem magam, ha a kitűnő operazenekarral dolgozom.
A Magyar Állami Operaházat pedig gyerekkorom óta egy nagyon különleges helynek tartom, akkoriban ez volt számomra “AZ OPERAHÁZ” és ez a varázs azóta nem múlt el.
A vendégkarmesteri posztban az a csodálatos, hogy “csak” azzal foglalkozhatom, amit a legjobban szeretek: zenélhetek.
Milyen feladatokra mondott igent? Mit javasolt?
Roppant rugalmasan alakult ki az itteni repertoárom. Tudni rólam a házon belül és a házon kívül is, bár rendszeres vezénylem az olasz repertoárt, de a bécsi klasszikusok és a német romantikus alkotások állnak hozzám igazán közel. És az olyan operák is, amelyeknek sok köze van Wagnerhez és a wagneri zenei nyelvhez. Ilyen például Dvořák Ruszalkája. Alig akartam elhinni, hogy Budapesten még sosem hangzott el. Remekműről van szó, aminek minden hangja a helyén van. Nem hinném, hogy a cseh nyelv lett volna akadály, hiszen Leos Janáček Jenůfája szép sikert aratott ebben a házban.
Valami figyelmetlenség „áldozata” lehetett a Ruszalka. Egyébként Debrecenben 2009-ben magyar nyelven adták elő, Budapesten természetesen erediben játsszuk, feliratozva.
Ráadásul az a mondavilág, amit a szövegkönyv feldolgoz, a mesék, a legendák, a sagák mélyen európai vándormotívuma. A vízitündérek játszadozása zeneileg is A Rajna kincse sellőire emlékezteti a hallgatót, akár akarja, akár nem.
Ezek nem konkrét idézetek, hanem érzetek, amely igazolják, hogy Dvořák abszolút kortárs volt, a saját idejének egyenrangú kortársa. Bartóknál is felfedezhetjük Debussy hatását A kékszakállú herceg várában, és mégis, ami létrejött, az az ízig-vérig Bartók. Ugyanez tűnik fel Dvořáknál Wagnerrel kapcsolatban. Semelyik nagy zseni sem a semmiből jött.
Hozzáteszem, mire a cseh mester a Ruszalkát megkomponálta, már túl volt számos sikeres operán. Összesen egy tucat színpadi mű került ki a tollából, tehát igen gyakorlott, idős szerzőről beszélünk, aki pontosan tudta, hogyan kell egy operát megszerkeszteni.
És mégis, már a darab elején kb. a huszadik percben „süti el” a Himnusz a Holdhoz címen ismert áriát?
Annak ott a helye, máshol nem lehet. Ez a dal ábrázolja Ruszalka ártatlanságát, tisztaságát, ez indokolja meg, hogy miért szeretne Ruszalka emberré válni.
A zene kitűnően szolgálja a dramaturgiát, a könnyedebb, szórakoztató jeleneteket Dvořák azért írta, hogy a sötét drámai hangulatot megtörje, alapjában véve ez egy mesterien átkomponált zenedráma.
Reményem szerint szépen, esztétikusan elmesélt operát viszünk színpadra. Nincs erőltetetten modernizálva a történet, ez a törekvés Szikora János rendezőnek és nekem is rendkívül fontos volt. De az igaz, hogy a Ruszalkát sok szempontból időszerűnek vélem, hiszen a vízitündért kitaszítja a saját világa, az új pedig, amibe érkezik, nem fogadja be. Így a két világ közé szorulva számára csakis tragikus lehet a vég. Olyan szempontból is lehet értelmezni a darabot, hogy mi történik, ha az emberek nem tisztelik a természetet…
Úgy vélem, most olyan időket élünk, amikor a közönség számára fontosabb lett, mint valaha, hogy találkozzon a meseszerűséggel és a szépséggel.
Bármennyire banálisan hangzik, szerintem sokat lehet azzal adni, ha egy meséhez – az általa adott keretek között – többféle értelmezést kínálunk, hogy elgondolkodhassunk és azonosulhassunk a szereplőkkel. Mutatós, a szecessziós világot idéző színpadkép lesz. Arra az időszakra emlékeztet, amelyben az opera született. A 19-20. század fordulójára, amikor cseh szecesszió majd a későbbi évtizedekben az art deco a virágkorát élte.
Kiváló a szereposztás. Brassói-Jőrös Andrea alakítja a címszerepet, a Háború és béke Natasája után ez újabb óriási lehetőség számára. És igen komplikált feladat, mert a második felvonásban el kell játszania, hogy ez a Holdhoz oly gyönyörűen éneklő sellő emberré válásakor megnémult, hogy szólna, de nem tud. A lírai jelenetek és a néma jelenetek után pedig a szerepe a drámai szoprán irányába fordul.
Boldogság lenne a teljes Ringet vezényelni
Richard Strauss Az árnyéknélküli asszony című, különlegesen nehéz operáját főzeneigazgatóként hozta be a házba. Nem sokkal a Ruszalka premier után egy másik, ugyancsak nem könnyű Strauss darab felújításában vesz részt.
Az Arabellát még nem vezényeltem. Kevesebbet játsszák, mint pl. az Ariadne Naxoszbant, vagy A rózsalovagot. Két, a pályája zenitjéhez közelítő, kiváló hazai énekessel debütálunk a műben, a címszerepet Pasztircsák Polina, a férfi főhőst, Mandrykát Szegedi Csaba alakítja. Az Arabella zenei szövete nagyon kiforrott strauss-i nyelvezet. A mellékszólamokat elképesztő virtuozitással dolgozta ki a szerző. A zenekari tagok számára talán ez a technikailag legnehezebb Strauss mű. Mint a legtöbb népszerűvé vált Strauss operának, az Arabellának a librettóját is Hugo von Hoffmanstahl alkotta. Az előzőknél rengeteget vitatkoztak egymással, itt a zeneszerző egyáltalán nem szólt bele a szövegbe- Hoffmanstahl halála után Strauss ezzel is le akarta róni tiszteletét kongeniális alkotótársa előtt. Azt kell mondanom, hogy ilyen páros nagyon kevés létezett a zenetörténetben, amiben két ellentétes karakter ilyen virágzóan, csodálatosan dolgozott együtt. Hoffmanstahl azt írta Straussnak az Arabelláról: „csaknem operett”. De a látszólag könnyed, lebegő, abszolút „wienerisch” komédia mögött roppant mélységek és kifinomult karakterrajzok vannak.
Ahogy említette, az olasz repertoárt sem mellőzi.
Nemrég a Pillangókisasszonyt vezényeltem a Deutsche Oper am Rheinben és a Traviata is vár még rám az évadban. Itthon a Parsztbecsület és a Bajazzók képviseli ezt a vonalat. Nyáron egy viszonylag ismeretlen ír operát dirigálok a az Ír Nemzeti Zenekarral, természetesen Dublinban. Az Erkel kortárs William Vincent Wallace művét a Lurlinét, s meg kell mondanom, hogy ez a muzsika is közel áll a korai német romantikához, legfőképp Weberhez. Nagy boldogság lesz, ha majd itthon a teljes Ringet vezényelhetem, anno a Siegfried premierjéig jutottam. Intenzíven tanulmányozom a darabokat, jó már érettebb fejjel rálátni a teljes ciklusra. A Zeneakadémián elkezdtem vendégprofesszorként az ifjú kollégáknak operavezérlést tanítani. Szerintem igen fontos, hogy a fiatal karmesterek ne csak szimfóniákat tanuljanak, hanem a speciális, az operához szükséges technikai eszközöket is elsajátítsák.
Van valami konkrét vágya, mit szeretne vezényelni?
Eddig általában mindig kaptam a feladatokat. És szerencsés ember vagyok, mert csodálatos műveket vezényelhettem, több mint 50 operát és számos szimfonikus remekművet is. Egy sokrétű repertoár kezd összeállni. Szeretnék a közeljövőben a késői Verdi operákkal behatóbban foglalkozni. Wagner nagy zenedrámái közül pedig a Parsifal és a Mesterdalnokok még várat magára. Annak is nagyon örülök, ha a szimfonikus repertoáromat bővíthetem: itt a bécsi klasszikusok mellett most leginkább Schubert és Bruckner zenéje érdekel. De vannak olyan ismeretlenebb szerzők is, pl. a magyar gyökerű Franz Schmidt, akinek szimfóniáival és legfőképpen a “Hétpecsétes könyv” című nagyszabású remekművével érdemes lenne megismertetni a magyar közönséget. A világ tele van szépséggel, hozzájuk száz élet sem lenne elég…
A barokkhoz vissza kéne találni
Jó, fordítsuk meg: mi az, amit semmiképp sem vállalna.
– Olyat nem, amivel érzelmileg, gondolatilag nem tudok azonosulni. Egy időben nagyon sokat foglalkoztam barokk zenével. Most, hogy a klasszikus és a romantikus művek töltik ki a napjaimat, nyilván vissza kéne találni ahhoz a korhoz, stílushoz, több időt kellene rászánni… Az persze érdekes lenne, hogy mai fejjel hogyan közelítenék – mondjuk – egy Händel operához. Ez egyébként mindig függ az együttestől, amellyel az ember éppen dolgozik. Musicalt, meg operetteket (kivéve J. Strauss, Offenbach, Lehár, valamint Kálmán egyes műveit) sose voltam hajlandó vezényelni. Ez nem jelenti azt, hogy nincs közöttük jó, vagy akár zeneileg értékes is, csak kívül esnek az én érdeklődési körömön.
Büszkeségei Janka és Leo, a gyerekei.
Janka lányom 8 éves, iskolás, kiváló kosaras és már zongorázni is tanul. Leo fiam hatéves, még óvodás, de már nagyon érdeklik őt a történetek és a képzőművészet. Mindkettőjüknek remek humora van és imádok velük lenni. Akárcsak a feleségemmel, Laurával, akivel nagyon boldognak és kivételezettnek érezzük magunkat, hogy ilyen csodálatos családunk van.
