Az újraiparosítás az ország átlagos növekedési ütemét nem fogja érdemben növelni, ezért növekedési szempontból nem a leginkább célravezető gazdaságpolitika. Egyebek mellett ezt állapította meg legújabb elemzésében Bethlendi András közgazdász. De kiderült az is: az oktatás és az egészségügy – bár előtte is a gazdaság mostohagyermekei voltak – fejlesztésük 2010-től durván megakadt.
Az országos méretű gazdasági folyamatokat ritkán elemzik portfolióelméleti megközelítésben – mint tette ezt idén februárban, a Közgazdasági szemlében megjelent tanulmányában Bethlendi András, a BME GTK Pénzügyek Tanszékének egyetemi docense.
A megközelítés azért egyedi, mert mintha egy befektetési portfólió eredményességét, megbízhatóságát elemezné növekedési-stabilitási szempontból – miközben tudatosan nem veszi figyelembe, hogy egy nemzeti szintű gazdaságpolitika emellett egyéb (foglalkoztatási, ellátásbiztonsági, környezetvédelmi) célokat is mérlegel.
Az elemzés a nemzetgazdaság egyes iparágainak elmúlt 26 éves teljesítményét úgy értékeli, akárha egy pénzügyi portfólióban szereplő részvények lennének.
…a hazai gazdaság elemzését úgy végezzük el, mint egy pénzügyi portfólióét, amelynek elemei nem részvények, hanem az egyes iparágak. A múltbeli tapasztalatok alapján kiszámítható az egyes iparágak várható növekedési és kockázati hozzájárulása a GDP-hez és annak ingadozásához. Kockázaton a bruttó hozzáadott értek növekedési rátáinak ingadozását – mint egy hozam szórását – értjük. A nagyobb kilengések gazdaságpolitikai szempontból kedvezőtlenek, kerülendők. A pénzügyi analógiára visszatérve, többletkockázat nélkül nincs többlethozam.
Az elemzés alapján Bethlendi megállapítja:
2013-at követően kinyílt az olló az oktatás és a nemzetgazdaság egésze között. Megállapítjuk, hogy a gazdasági fejlődés emberi erőforrásait támogató ágak relatíve leépültek a 2010-es években, ami a hosszabb távú növekedési kilátásokat várhatóan gyengíti. … A nemzetgazdasági átlag körül fejlődött a szállítás, raktározás, az ingatlanügyletek, az építőipar és a bányászat. Ez utóbbira ugyanakkor minden ág közül a legerőteljesebb kilengések jellemzők. A vizsgált időszak húzóágazatai a következők voltak: a művészet, szabadidő, a feldolgozóipar, a kereskedelem, az adminisztratív szolgáltatások, a tudományos és műszaki tevékenység, valamint az információ, kommunikáció. A leginkább kiugró növekedést az információ, kommunikáció ág adta.
Ez alapján a szerző kijelenti:
A magas hozzáadott értéket képviselő információ, kommunikáció ágazat óriási növekedést mutat. Egyedül 2000-ben az úgynevezett dotcomválság és 2020-ban a Covid-válság idején mutatott egy-egy negyedéves visszaesést. Éves alapon nincs csökkenő éve az ágnak. A bruttó hozzáadott érték alapján gyors fejlődése következ- tében az ágazat nemzetgazdaságon belüli súlya jelentősen megnövekedett (3 százalék- ról 12 százalékra emelkedett). A jelenlegi digitalizációs megatrend alapján az ágazat további gyors növekedése várható.
Az elemzés arra a megállapításra jut, hogy a feldolgozóipar, a kereskedelem, az építőipar, a mezőgazdaság, a szálláshely-szolgáltatás és a vendéglátás nemzetgazdaságban betöltött helyének növelése nem lenne hatékony, ugyanis: “a növekedés és kockázat közül az egyikben közel változatlanok, míg a másikban egyértelműen kedvezőtlenek.
Mindezek alapján Bethlendi kimondja a verdiktet:
A gazdaságpolitika által támogatott újraiparosítás a nemzetgazdaság növekedési kilátásait nem javítja, viszont stabilitását összességében gyengíti. Egyetértünk az újraiparosítási politikát kritizáló szakvéleményekkel, amelyek szerint az újraiparosítás az ország átlagos növekedési ütemét nem növeli érdemben, ezért növekedési szempontból nem a leginkább célravezető gazdaságpolitika. Ezt még annyival egészítjük ki, hogy stabilitási (kockázati) szempontból sem célravezető.
Ezzel szemben már rövid távon is a növekedés.-stabilitás jelentős javulását hozná a közigazgatás, az oktatás, az egészségügyi és a szociális ellátás helyzetnek javítása.
