Magyarország kifejezetten magas jutalmakat ad azoknak a sportolóinak, akik dicsőséget hoznak a hazájukra. A legnagyobb pénzösszeget azonban ázsiai miniállamok adják, de az aligha terheli meg a büdzsét annyira, mert kevés az érmesük. A jutalmakon, egyáltalán a sportágak éremesélyein persze mindig jól el is lehet vitatkozni.
Magyarország (is) olimpiai lázban égett az elmúlt valamivel több, mint két hétben.
Akadtak rosszabb és jobb napjaink, de végül összességében az eredmény nem keltett csalódást.
Magyarország azon államok között van, amelyek viszonylag gálánsan jutalmazzák a bajnokokat, sőt, nem is csak a bajnokokat, de a helyezetteket is.
Utóbbinak azért örülhetünk, mert a magyar nézők jellemzően „aranyvakságban” szenvednek, elsősorban az aranyérmeket jegyzik meg, de azért sok sportágban fantasztikus siker akár egy negyedik helyezés is (idén talán a vitorlázást és a kerékpárt emelhetjük ki.)
A konkrét olimpiai jutalmak
Mint a hazai és a nemzetközi sajtóban is híre kelt, Magyarországon az első hely 55 millió forintot ér, az ezüstérem 39,27 milliót, a bronz 31,35 millió forintot, de a negyedik helyezett is 23,65 millió forintot kapott, és így tovább, még a nyolcadik hely is 3,08 millió forinttal járt.
Ezzel pedig a kicsi, viszont a sportban erős Magyarország a világ egyik leggálánsabb jutalmazási rendszerét vezette be.
Néhány kis ázsiai állam, Hongkong, Szingapúr, Tajvan ugyan érdemben többet fizetett, de például Svédország, Norvégia, vagy az Egyesült Királyság egyáltalán nem érezte szükséghét a sportolói anyagi jutalmazásának. A nemzetközi cikkekben összehasonlítható devizában, elsősorban amerikai dollárban olvashatók a jutalmak.
Ha az aranyérmeket nézzük, akkor Hongkong, Szingapúr és Tajvan fizeti a legtöbbet, ők mind 700 és 800 ezer dollár közötti összeget fizetnek, magyar forintban 250-270 millió forintot.
Az ázsiai szovjet utódállamok, Azerbajdzsán, Georgia, Kazahsztán és Üzbegisztán is előttünk jár a jutalmakat illetően, de sokat fizet Irán, Izrael, Törökország és Indonézia is.
A mi 150 ezer dollár körüli szintünket hozza például Olaszország, Mexikó, Ecuador.
Viszont meglepő módon a gazdag nyugati államok, az Egyesült Államok, Ausztrália, Németország, Franciaország, Ausztria, Svájc és Hollandia már csak a töredékét adja a magyar pénzjutalomnak. Aki szívesen böngész ilyen adatokat, a Wikipedián összefoglaló oldalt is talál erről.
Ki kapta a legtöbbet?
Természetesen, ha tudjuk, hogy kik milyen érmeket nyertek, már számolgathatunk is, hogy ki mennyi pénzzel lett gazdagabb.
Meglepő módon így nem is egy párizsi olimpiai bajnok, hanem a most „csak” két ezüstérmet és egy bronzérmet szerző Csipes Tamara kajakos kapta a legtöbb pénzt, 110,9 millió forintot, Milák Kristóf úszó (egy arany, egy ezüst) 94,3 milliót kapott, Gazsó Alida kajakos pedig 84,2 millió forintot keresett egy ezüst- és egy bronzéremmel, valamint egy hatodik helyezéssel.
Utánuk pedig így alakult a következő csoporr a legjobbak között:
4. Andrásfi Tibor (vívás, férfi párbajtőr-csapat arany és 4. hely egyéniben): 78,65 millió forint,
5-6. Fojt Sára és Pupp Noémi (kajak, páros bronz és kajak négyes bronz): 64,7-64,7 millió forint,
7. Kós Hubert (úszás, 200 hát arany, és 8. hely a 4×100 méteres
gyorsúszó váltóban): 58,8 millió forint,
8. Betlehem Dávid (úszás, nyílt vízi 10 km bronz és medencés 1500 m 4. hely): 56 millió forint,
9-14. Márton Viviána (taekwondo arany), Gulyás Michelle (öttusa arany), Rasovszky Kristóf (úszás, nyílt vízi 10 km arany), Siklósi Gergely, Koch Máté és Nagy Dávid (vívás, férfi párbajtőr-csapat arany) 55.55 millió forint.
Folytathatnánk a sort az összegekkel, amit természetesen kevesen irigyelnek a nemzetnek sok boldogságot szerző sportolóktól.
Vitatott kérdések
Ugyanakkor a pénzügyeken azért érdemes kicsit elgondolkodni.
Mi van azzal a sportolóval, aki konkrétan nem is lép pályára, de tagja volt egy csapatnak?
Sajnos Magyarországon ez most legfeljebb a férfi és női pólósokat, vagy a női kéziseket érintette, de labdarúgásban is vannak ilyen szerencsés, szereplés nélkül gazdagodók.
Hogyan lehet úgy egységesen jutalmazni, hogy bizonyos sportágakban egyetlen esélyed van érmet szerezni (legyen a példa az öttusa, vagy a golf, de akár azok a küzdősportok, ahol nincs csapatverseny és mindenki egy súlycsoportban indul).
Míg ha kajakos vagy, akkor egyesben, kettesben, négyesben is indulhat a versenyző, ha pingpongos, akkor egyedül, csapatban, párral is. De a legkeményebb az úszás és az atlétika, ahol egy-egy versenyző mindenféle számban, egyénileg, váltóban, hosszon és úszásnemben is rajthoz állhat.
Magyarországon emellett vihart kavart, hogy az ökölvívók szakszövetsége külön jutalmat ajánlott fel Hámori Luca női bokszolónak, mert egy vitatott nemi jellegű algériai sportoló győzte le, amivel viszont a szövetség kiborította az azonos eredményt elérő férfi sportolónkat.
A legszebb gesztust – nem először – a birkozó Losonczi Dávid tette, aki kijelentette, hogy elsősorban nem a pénzért, hanem a nemzete dicsőségéért birkózik, ezért jótékony célra ajánlotta a díját, ismételjük, nem először. Ugyanakkor sok, kifejezetten csalódást keltő sportoló is magas pénzjutalomban részesült. Ráadásul Magyarországon is megjelent a sportolóimport, olyanok is magyar színekben indulnak, akik itt több pénzt kapnak, de valójában semmi nem köti Magyarországhoz őket.
A nemzetközi gyakorlatok
Magyarországon a sportolók ráadásul, ha olimpiai aranyat nyertek, életjáradékra is jogosultak, ilyen megoldás máshol is van, például Dél-Koreában, miképpen olyan furcsaságok is, hogy valaki lakást (Kazahsztán), autót (Malajzia), vagy éppen húsgombóc–éttermet (Indonézia) kapott.
Természetesen abban van igazság, hogy ne halat adjunk a rászorulónak, hanem tanítsuk meg halászni, de azért ezek a cikkek mind olyanok, hogy talán a jutalmazott szívesebben választaná meg maga a lakhelyét, gépkocsiját, vagy azt, hogy szeretne-e gombócokkal foglalkozni.
Viccesnek tűnik, hogy miközben Hongkong amúgy is a leggálánsabb jutalmazók egyike, az olimpiai győztesek életre szóló ingyenességet nyernek a tömegközlekedésre, ami banális lehet, bár Ázsia ezen részében a közlekedés kimagaslóan drága.
Abban is különbözőek az államok, hogy a paralimpikonjait hogyan jutalmazzák.
Ebben az Egyesült Államok élenjáró, ahol az Amerikai Olimpiai és Paralimpiai Bizottsága (USOPC) nem tesz különbséget, 37500 dollárt fizet az aranyérmes sportolóinak, az ezüstért 22500 dollárt, a bronzért pedig 15 ezer dollárt, függetlenül, hogy melyik versenyen nyert a sportoló.
Igaz, ebből is látható, hogy az amerikai díjak azért nem egetverőek, de ahogy a CNN cikke megjegyzi, Simone Biles, a csodatornász viszont a győzelmével jelenleg 7 millió dollárt ér a reklámpiacon, ahhoz képest tényleg mindegy, hogy 100 ezer dollár alatti, vagy feletti a jutalom.
A gáláns fizetők viszonylag sokat spóroltak azzal is, hogy valójában nem szerepeltek jól, hiszen a listavezető Szingapúr egy aranyat sem nyert, igaz például az üzbégek, akik sokat (200 ezer dollárt) fizetnek, 8 aranyat is nyertek és csak 5 egyéb érmet.
A legkevésbé sikeresek
Mi már megszokhattuk, hogy lakosságarányosan pár kisebb karibi állammal (Grenada, Dominika, St. Lucia), illetve Hollandiával, Ausztráliával és Új-Zélanddal a legsikeresebbek vagyunk. Vannak azonban olyan nagyon népes államok, amelyeknek most nem sikerült az arany (például Törökország, Mexikó, India).
Vagyis vannak államok, amelyek ígérhetnek fűt-fát, sportolóik általában nem túl sikeresek. Az említett India mellett általában is az indiai szubkontinens a leggyengébb a világ sportjában, India nem nyert aranyat, Pakisztán végre megszerezte története során az elsőt, Arshad Nadeem gerelyhajításban győzött, de Bangladesnek még érme sem volt soha.
A Newsweek bemutatta egy térképen azt is, hogy ilyen állam azért nem sok van a világon.
Érdekes böngészni a térképet, de aki ezt megspórolná, annak eláruljuk, hogy az ismertebb, nagyobb államok közül Bolívia, Omán, Líbia, Kongó, Myanmar, Nepál, Kambodzsa, Bosznia-Hercegovina, Angola és Madagaszkár még soha semmilyen érmet nem szerzett. De ahogy a világ élmezőnye egyre több sportágban kiszélesedik, biztosak lehetünk benne, hogy olimpiáról, olimpiára szűkülni fog ez a lista.
