Nem tréfadolog: bárki spagettivé válhat az asztrofizika jelen tudása szerint. Ehhez persze nagyon speciális körülmények fennállására van szükség – így például egy fekete lyuk egészségtelen közelségére.
A “spagettifikáció” jelenségének semmi köze Bobby Henderson 2005-ben alapított vallásához, a Repülő Spagettiszörny Egyházához – a megfejtést Albert Einsteinnél kezdhetjük, aki általános relativitáselméletében megjósolta a fekete lyukak létezését. Elméleti számítások évtizedei után ma már űrteleszkópokkal is igazolható a tésztává válás folyamata.
A jelenség – amelynek valóban a spagettifikáció a hivatalos terminus technikusa – a fekete lyukak közelében érhető tetten.
Ez az égitest akkora a gravitációs erőt generál, ami még a fényt sem engedi elszökni, ha túl közel kerül hozzá. Ez a “túl közel” az úgynevezett eseményhorizont, egy gömbfelület, ahol a maximumhoz közelít az önmagába omlott csillag maradékának gravitációja, és már a fotonok is képtelenek elszabadulni.
Nem kell ennyire megközelíteni a fekete lyukat ahhoz, hogy az elképesztő gravitáció nagyságrendileg erősebben fejtse ki hatását arra, ami közelebb van hozzá. Az érthetőség kedvéért: ha egy űrhajós “állva” lábbal a fekete lyuk felé kezdi megközelíteni az égitestet, sokkal nagyobb vonzást hat a lábfejére, mint a bokájára, vagy a térdére.
Itt pontosítani kell a “sokkal nagyobb” kifejezést: a vonzás akkora, hogy egy atom vastagságú szállá tépi szét példánk meggondolatlan űrhajósát – s bár ez a másodperc töredéke alatt valósul meg, mégsem egyszerre – előbb válik spagettivé a láb, mint a törzs – és így tovább.
És hogy teljes legyen a tészta-hasonlat: az egykori ausztronautából készült spagettiszál épp úgy tekeredik fel a fekete lyuk akkréciós korongjára, ahogy a vékony tészta a villára. (Az akkréciós korong, mint egy tányér, öleli körül a fekete lyukat, amely innen “táplálkozik”, vonzza az eseményhorizont belsejébe széttépett áldozatát.
Noha űrhajós még nem volt olyan meggondolatlan, hogy hagyja magát tésztásítani, az űrkutatók már több esetet detektáltak, ahogy szuper masszív fekete lyukak csavarnak fel a villájukra hatalmas – a mi Napunknál akár ezerszer nagyobb – csillagokat.
