A felmelegedés legújabb áldozatai

Folyamatosan látnak napvilágot a pár héttel ezelőtt Tirolban, a Silvretta-Alpokban, valamint a pár napra rá, onnan alig 60 kilométerre, Svájcban történt hegyomlás első tudományos eredményei. Mit üzennek ezek az esetek?

A szeizmikus műszerek 2023. június 11-én 15:05:30-tól kezdődően 2,5 percen át kisebb „rengéseket” észleltek a 3400 méter magas Flühhorn-csúcs környékén. A közelben tartózkodók hatalmas hegyomlásról, majd azt követően kisebb sárlavináról számoltak be. A helyszínről készült műholdfelvételeken jól látszik, hogy több száz méternyi sziklafal – gyakorlatilag a hegycsúcs fele – körülbelül 100 000 köbméternyi kőzet leomlott, és a csúccsal együtt a csúcskereszt is eltűnt. A „rengéseket” a hatalmas sziklák földhöz csapódása keltette.

A kőlavina körülbelül 2 kilométert tett meg. Lakott települést nem veszélyeztetett, mivel a legközelebbi falu, Galtür több mint 9 kilométerre fekszik, ráadásul nem is a lezúdult kőzettömeg mozgásának irányában helyezkedik el.

A svájci falucska eddig megúszta

Pár nappal később azonban jóval veszélyesebb helyzet állt elő: június 15-én, körülbelül 60 kilométerre délnyugatra, Svájcban, Brienz falu felett is történt egy hegyomlás. Itt, a becslések szerint közel 1,5 millió köbméter kőzet zúdult le és állt meg a házaktól pár centiméterre.

Szerencsére áldozatot ez a katasztrófa sem követelt, mivel tavasszal a régóta tartó sziklaomlás úgy felgyorsult, hogy a geológusok arra figyelmeztettek, hogy hatalmas sziklaomlás várható, ezért május első felében a 80 helyi lakost – elővigyázatosságból – biztonságba helyezték.

Elsőre felmerülhet, hogy a két eset összekapcsolódik, valójában azonban különböző folyamatok zajlottak le, bár a kiváltó ok valószínűleg azonos. Hogy ezeket a folyamatokat jobban megértsük, először is nézzük meg, milyen típusú, úgynevezett gravitációs tömegmozgásokat különböztetnek meg a geológusok. Omlásnak nevezzük, ha a meredek falról kőzetdarabok hullanak alá, melyek útjuk nagy részét szabadeséssel teszik meg.

Másfajta kőzetmozgás a kúszás és a talajfolyósodás (szoliflukció), mindkettő lassú, lejtőirányú mozgás, előbbi esetén a regolit (a felszínt borító kőzettörmelék) mozgását a kiszáradás – átázás, valamint az olvadás – fagyás váltakozása, utóbbi esetben a permafroszt olvadása okozza.

Tirolban csuszamlás után jött az iszapfolyás

A csuszamlások során a kőzettömegek lapos, sík felületeken, a suvadások során meghajlított síkon csúsznak le. Ezek esetében a mozgás elindulásához szükség van a csúszófelület „kenésére”, síkosságára, amit egy agyagréteg biztosít, esetleg egy nagy esőzés, vagy hóolvadás során a vízzel telítődött kőzetrétegek. Az iszapfolyás és a törmelékfolyás pedig úgy alakul ki, hogy a regolithoz körülbelül 30 százaléknyi víz keveredik és a létrejövő, sűrű zagy leömlik a lejtőn.

Az iszapfolyás csak iszapból áll, a törmelékfolyásban nagyméretű kőzettömbök is előfordulnak. Ezek a gravitációs tömegmozgások egymást kísérhetik is, sőt egymásba át is alakulhatnak.

Thomas Figl, tiroli főgeológus szerint a tiroli földcsuszamlást valószínűleg a hegyekben található permafroszt olvadása okozta: a globális felmelegedés miatt a sziklákat „összeragasztó” jég elolvad, a hegyoldalak pedig „összeomlanak”.

Ezt támasztja alá az is, hogy a helyszínen tartózkodó hegyi mentők néhány perccel a sziklaomlás után egy hegyi kunyhó mellett elszáguldó „özönvizet” láttak. Ez az elolvadt jég és a kisebb szemcseméretű törmelékek alkotta iszapfolyás volt. Ebben az esetben tehát a csuszamlást egy kisebb iszapfolyás kísérte.

A felmelegedés miatt egyre több hasonló veszélyhelyzet várható

A Brienz körüli hegyoldalakon azonban nincs permafroszt. A „sziget” becenévre hallgató, közvetlenül a falu felett elhelyezkedő sziklafal azonban évtizedek óta instabil volt. Éppen ezért a geológusok folyamatosan monitorozták a mozgását és azt találták, hogy a kúszás felgyorsult. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy az idei tavaszi, szokatlanul heves esőzések során a hegyoldal vízzel telítődött és ezen a csúszósíkon zúdult le júniusban a több mint kétmillió köbméternyi laza kőzet kétharmada. Ebben az esetben tehát a lassú kúszás az esőzések hatására csuszamlássá alakult át.

A veszély ráadásul nem is múlt el, mert még akár egymillió köbméternyi laza szikla maradt fent, a hegyoldalon, a falu felett. Mivel ez bármikor lezúdulhat, ezért Brienz lakossága még most sem költözhet haza.

Az elmúlt évtizedek hőmérsékleti adataiból tudjuk, hogy az alpesi régió különösen érzékeny a globális felmelegedésre. Éppen ezért a geológusok arra figyelmeztetnek, hogy a hegyvidéki területeken az éghajlat változásával, azaz a felmelegedéssel együtt járó permafroszt-olvadással, valamint az egyre gyakoribb heves esőzésekkel párhuzamosan egyre több csuszamlásra, sziklaomlásra lehet majd számítani, amely nem csak a helyi lakosokat, hanem a hegyekben túrázókat is veszélyezteti.