Szép, kalandos és nagyon nehéz volt – mondta 1946-48-as itáliai tanulmányútjáról Reigl Judit festő (1923-2020). 1948-ban azonban vissza kellett térnie Magyarországra, az útlevelét elvették. 1950-ben egy ávós segítségével evickélt át a “vasfüggönyön”. Három és fél hónapig tartott, míg gyalog, autóstoppal, vonaton Párizsba ért. A Haláltánc című kiállítás az 1945 utáni európai képzőművészet kiemelkedő alakjának utolsó rajzsorozatát tárja elénk.

Reigl Judit
Forrás: Wikimedia commons

Aki nagyot kortyolna a kulturális örömök poharából, jól teszi, ha a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria három új, időszaki kiállítását egymást követve nézi meg.  A legfrissebb, Haláltánc című tárlat Reigl Judit (1923–2020) születésének századik évfordulója alkalmából a Szépművészeti Michelangelo-termében kapott helyet.

Amiről a rajzok beszélnek

“Azt szeretném sugallni, hogy a múzeum nem egy zárt archívum, csupán a múlt megidézője, hanem nyitott rendszer a kortárs művészet számára” – mondta Petrányi Zsolt a megnyitón. Megfigyelte, milyen gyakori, hogy a jelen alkotói kommunikálnak az elődök munkáival. A Haláltánc társkurátoraként, kortárs művészettörténészként meggyőződése, hogy a Várban látható Gulácsy anyag, a szomszédos termekben lévő Csontváry kiállítás is ilyen nyitott kapcsolatban van Reigl munkáival.

Petrányi arra biztatja a közönséget, hogy a Szépművészeti Múzeum többi gyűjteményében is keressenek, és biztosan találnak más találkozási pontokat is. Olyanokat, amelyek a Michelangelo-terembe nem fértek be. Azokat, amelyek Reigl számára egész életében fontosak voltak.

„Naponta látogattam a Szépművészeti Múzeumot. Ha meggondolom, tizenéves koromban már egy voltam a mesterséggel, mindent láttam és kipróbáltam… Ha a régiekre gondoltam, minden festészeti problémám azonnal meg volt oldva. Nem a múltba kellett visszatekintenem, önmagamba tekinthettem…”- idézi Reigl szavait a kiállítás ajánlója.

Az egyedülálló grafikai anyag – 810 rajz -, életének utolsó öt évéből való, amikor fizikai ereje már hanyatlott, ezért a festés helyett a rajz lett kifejezési eszköze. A grafikák közül több mint százat válogattak a tárlatra. “Tulajdonképpen az egész élete arról szólt, amiről a rajzok beszélnek. Hiszen, amint azt sokszor emlegette, hároméves kora óta “firkált”, ha csak egy fecni papír került a kezébe – emlékeztet rá Gát János kurátor, galerista, performansz művész. – A rajzok az élet, a kozmosz, Reigl élete metaforájának tekinthetők, legfőképp pedig az emlékezet metaforájának: a kezdettől a végig.”

Az apokalipszis négy lovasa

Reigl három fiatal festőtársával, Bíró Antallal, Böhm Lipóttal és Zugor Sándorral a Római Magyar Akadémiára kapott kétéves ösztöndíjat. Ők négyen az apokalipszis lovasai, Reigl így rajzolta le, majd festette meg magukat. Korábban itthon rengeteget tanulmányozta Dürer Az apokalipszis négy lovasa című fametszetét, Michelangelo lóláb tanulmányait és Delacroix A villámlástól megriadt ló című képét.
Gát János megemlítette, hogy Reigl utolsó budapesti látogatásán bement a Szépművészeti Múzeum grafikai gyűjteményébe, hogy felelevenítse nyolc évtizeddel korábbi impresszióit. A galerista hangsúlyozza: nagyon kevés olyan művész van az egész világon, akinek a munkáit Delacroix-val, Dürerrel és Michelangelóval egy falra lehet tenni, Reiglt épp ilyen, a kiállításon is együtt láthatók műveik.

Reigl Judit: Lovasok XIX., 2019
Judit Reigl: Horsemen XIX, 2019
© Fonds de dotation Judit Reigl

A kétéves római ösztöndíjból másfél se lett, a kommunista párt hatalomra kerülésekor előbb megszűnt az amúgy sem bőséges ösztöndíj, felszólították a Magyar Akadémián tartózkodókat, térjenek haza. Ők négyen, az apokalipszis lovasai még csaknem fél évig étlen-szomjan, parkokban éjszakázva kóboroltak Olaszországban, hogy elmerüljenek az itáliai művészetben.

Rómából Bíró Párizsba ment, hárman hazajöttek. Reigl kapott itthon megbízásokat, de freskóterveit elutasították, mert nem feleltek meg a “szocialista realizmus” követelményeinek. Az, amelyik a munkás-paraszt barátságot volt hivatva ábrázolni, ezen a kiállításon is látható. A kétfigurás kép teljesen realisztikus. Története megindító. A velencei Szent Márk téren álló nevezetes, negyedik századi szoborcsoport, a Tetrarkhák volt az ihlető minta (Azt a négy uralkodót ábrázolja, akik között Diocletianus reformját követően a Római Birodalmat felosztották). Reigl 1948-ban, hazatérése előtt e mű mellett búcsúzott el társától, Betty Andersontól, aztán magukat festette meg a tetrarkhák testtartásában.

A kiállításon egy kisfilm is pereg: látható, ahogy a Haláltánc rajzok készültek. “Fiatalkorától kezdve rengeteg koponyát ‘firkált’, csukott szemmel”- jegyezte meg Gát János. Ezekből állt össze a Vanitas sorozat, amellyel Holbein Haláltánc című fametszet sorozatának vidám csontvázaira, valamint Gottfried Libalt döbbenetes koponyáira is utalt Reigl. De nemcsak a művész elődök, a zene, Beethoven muzsikája, vagy kedvence: Heinrich Schütz zenéje is inspirációs forrásként szolgált.

Reigl Judit: Az osszárium száz látképe XXV., Hommage à Holbein 1., 2018
Judit Reigl: One Hundred Views of the Ossuary XXV, Homage to Holbein 1, 2018
© Fonds de dotation Judit Reigl

Az absztrakt gesztusfestészet felé

Fontos helyet foglal el a teremben Courbet korai, monumentális vászna, a Birkózók. Mert ez volt az az első kép, amely tizenhét éves korában igazán megrendítette a pályakezdő művészt.  Több saját változatát is elkészítette. Courbet festményével szemben látható Reigl falfestményének a végső verziója, az ő 1966-os Birkózók-ja, ami egyúttal az Ember-sorozat első darabja – közli Gát János. A mű lerombolt műterméből került a párizsi Musée Maillol gyűjteményébe. (A stúdió a Párizshoz közeli Marcoussis-ban volt, a házat sajnos nem sikerült emlékhelyként megőrizni.)

Reigl Judit: Birkózók (Judit és Betty), 1966
Judit Reigl, Wrestlers (Judit and Betty), 1966
© Fonds de dotation Judit Reigl

Amikor Reigl 1950-ben megérkezett Párizsba, Bíró Antal fogadta be műtermébe, itt találkozott André Breton esztétával, a szürrealizmus pápájával. A Csillapíthatatlanul szomjazzák a végtelent című képe lenyűgözte Bretont, könnyekre fakadt.  A téma – az apokalipszis négy lovasa – ebben a műben teljesedik ki, a Pilinszky Jánossal folytatott beszélgetések nyomán, a cím pedig Lautréamont Maldoror énekeiből egy sor. Az alkotás fontos állomás Reigl munkásságában, innen vezet útja az absztrakt gesztusfestészet felé. A festmény a felújítás alatt álló Centre Pompidou tulajdona.

Az idézett a sor lett a címe a beszélgetés kötetnek, amely Reigl Judit életrajzának tekinthető és dokumentuma a művész és Gát János másfél évtizeden át tartó barátságának. “Nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, pedig nem szerette, ha bárki jelen van, amikor festett. Nekünk sikerült összehangolódni, az ő műterme az enyém is lett. Sehol sem tudtam olyan jól dolgozni, mint nála. Rajzolt, beszélgettünk, én főztem neki, fantasztikus ételeket, mert ő mindenkiből kihozta a legjobbat. Amikor lefeküdt, én írtam a könyvet – tökéletesen ‘kihasználtuk’ egymást” – mesélte a Párizs-New York-Budapest háromszöget járó Gát János.

Outburst (Kitörés) Metropolitan  Museum of Art
Forrás: Wikimedia commons

Reigl Judit festőművész 1923-ban született Kapuváron, 1950 óta Franciaországban élt és dolgozott. Azon ritka magyar származású művészek egyike, akit az Egyesült Államokban számon tartanak, és akinek munkássága az európai és amerikai absztrakció hagyományait sajátos módon ötvözi. A világ legnagyobb és legfontosabb kortárs közgyűjteményei, a New York-i Museum of Modern Art (MoMA) és a Metropolitan Múzeum, a londoni Tate Modern, vagy a párizsi Centre Pompidou őrzik a festményeit. Reigl 2020-ban hunyt el. A Michelangelo-teremben megrendezett tárlat nemcsak tisztelgés a három éve elhunyt, világszerte ismert magyar származású alkotó előtt, de egyben új rálátást ad gyűjtemény remekműveire is.