Mavrak Béla operaénekes több évtizedes pályafutása alatt 1700 André Rieu koncerten énekelt, ráadásul soha nem mondott le előadást. A holland hegedűvirtuózhoz fűződő kapcsolatáról, a véget nem érő utazássokról és fellépésekről, valamint a fergeteges koncertek kulisszatitkairól is beszélt a magyar művész a Tudás.hu-nak adott interjúban. Az egyéni operaénekesi karrierje sem utolsó, a világ leghíresebb operaházaiban énekelt főszerepeket.
A legnagyobb mesterek képezték az opera fellegvárában, Olaszországban. Mit kapott tőlük útravalóként?
A belgrádi zeneakadémiára 1989-ban iratkoztam be. A diploma után valóban a „sztároktól” tanulhattam Olaszországban a bel canto, azaz a lírai szép ének kulisszatitkait. Példaképként említem lírai tenor, a tökéletes dallamformálás, azaz a bel canto legnagyobbjait: Franco Corellit, a tenoristák közül a leghosszabb ideig éneklő Gianni Raimondit , nem utolsósorban pedig Niocolai Geddat.
A bel canto titkait a legnagyobbaktól lestem el, alázatot és tiszteletet tanúsítva a műfaj iránt, folytatva mestereim életútját.
A felsorolás nem lenne teljes Enrico Caruso nélkül, aki a XX. század egyik leghíresebb és legnagyobb hatású operaénekese volt.
Immár 21 éve dolgozik André Rieu világhírű hegedűművésszel és zenekarával a Johann Straus Orchestrával. Hogyan kezdődött ez a máig tartó kapcsolat?
Mielőtt ez az együttműködés elindult, előtte sok fellépésem volt, főként másik két, egy ausztrál és egy német tenor kollégámmal. „Platin tenor” néven sokfelé szerepeltünk, számos televízióműsorban szerepeltünk, például a két legnagyobb német közszolgálati adón, az ARD és ZDF produkcióiban is.
Jókor, jó helyen voltunk. Ezekben a produkciókban látott André Rieu hegedűművész és a felesége. tehát itt fedeztek fel maguknak.
A zenekar egyik hegedűsével küldtük el a CD lemezünket, majd nem sok idő telt el, máris Rieu zenekarával léptünk fel.
Hol volt az első közös koncert?
A ZDF szilveszteri műsorában, amely után egyéves szerződés várt bennünket. Ez az együttműködés olyan jól sikerült, hogy Rieu közölte velünk, addig maradunk, ameddig szeretnénk. A történet immár több évtizedes, korrekt kapcsolattal.
Ha már a kapcsolat szóba került, milyen főnök Rieu?
Úgy gondolom, az évtizedek alatt kialakult köztünk a közös hullámhossz. A munka rengeteg, pokoli mennyiségű szervezéssel.
Nem cserélnék André Rieuval, annyi a feladata és akkora a felelőssége!
Nem csupán hegedül és vezényel, hanem a szervezésben, a próbákon és a cégvezetésben is részt vesz. Elképzelhetetlen tempó és munkabírás! Szerencsére telefonon elérem, ha szükséges.
Bármikor felhívhatja?
Úgy gondolom, hogy igen. És ez kölcsönös.
Magánügyben mikor beszéltek?
Pár hete a Vezúvnál kirándultam. A kráter körül bóklásztam, amikor megcsörrent a telefonom. Rieu hívott, szerbhorvátul kellett neki fordítanom. De ez így van jól, a kapcsolatunk nem csupán a rivaldára vonatkozik.
Hanem?
Amikor tombolt a koronavírus-járvány, nem volt fellépésünk. Ám akkor is megkaptuk a gázsink felét, a másikat meg akkor pótolta be, amikor a veszély elmúlt. Szintén Rieu emberségét bizonyítja, hogy édesapám halálakor felhívtam, mi tévő legyek, ugyanis utaznunk kellett tovább.
Ebben a pokoli helyzetben a válasza annyi volt, hogy döntsek belátásom szerint.
Erre azt feleltem, hogy az évek alatt egy koncertet sem mondtam le, de ha most segítesz rajtam, akkor meghálálom. Hazamentem eltemetni édesapámat, de még azon az éjjelen elrepültem Frankfurtba onnan pedig Floridába. A koncert előtt három órával már a helyszínen voltam.
Amikor a Turandotból a Nessun dormat énekeltem, azt láttam, hogy Rieu szemei sem maradtak szárazon.
André ilyen ember, ilyen barát és ilyen kolléga.
Ezeket a történeteket felidézve, mely helyszínek és fellépések vésődtek még az emlékezetébe?
Ide sorolom Maastrichtot, a fővárost. Évente 12 teltházas koncertünk van a főtéren a templom és a városháza előtt, fantasztikus, semmihez sem hasonlítható hangulattal.
Tizenötezer ember énekel, táncol, mulat egyszerre! Ez nem csupán a közönséget, hanem engem is magával ragad. Külön öröm, hogy a város díszpolgára vagyok!
Ilyenkor rengeteg a turista, igazi karneváli a hangulat. Szinte az összes földrészről érkeznek a rajongók, ami nem csoda, hiszen igyekszünk a muzsika hírét vinni. Ne feledjük, egy művész sikeréhez a közönség önfeledt szórakozása is hozzájárul.
Többször jártak Rieu-vel Budapesten, nem olyan régen is voltak. Tőlünk milyen emlékei vannak?
Magyar közönség előtt André Rieu mindig magyarnak mutat be. Ilyenkor óriási tapsot kapok. Persze ez boldogság és felelősség egyben, hiszen a saját népemnek éneklek. Ugyanígy vagyok akkor is, ha Délvidéken a Vajdaságban lépünk fel, hiszen ott nőttem fel.
Ahogy látom, a rajongók szeretetéből sehol sincs hiány. Miként lehet ezt a folyamatos megfelelést, rivaldát kezelni?
Ezt leginkább egy bumeránghoz hasonlítom: mi eldobjuk a szeretetünket és alázatunkat, de vissza is kapjuk azt. Folyamatos a kontaktus a közönséggel, jó az emberek szemébe nézni egy-egy előadás alatt.
Nem kell egy művésznek nagyobb öröm annál, hogy az előadás után boldogan, élményekkel távozzon a közönség.
Nem tagadom, hogy némi dilemmát okozott, hogy vajon jól döntöttem-e, hogy ennyire lekötelezem magam Rieu zenekarával, noha azért vannak önálló fellépéseim is.
Pedig a kezdetek után hatalmas tempóban ívelt felfelé…
Valóban így van, 1999-ben meghívást kaptam a Yehudi Menuhin Alapítvány jótékonysági koncertjére, amelyet maga a maestro, Lord Yehudi Menuhin, a huszadik század egyik legnagyobb hegedűművésze vezényelt. Egy évvel később a világ számos színházában és operaházában énekeltem a legnagyobb lírai tenor szerepekben.
Említene példákat?
Szu-Csong, Lehár Ferenc „A mosoly országa” vagy Sándor Barinkay, ifj. Johann Strauss „A cigánybáró”, Edwin, Kálmán Imre „Csárdáskirálynő”, vagy a mantuai herceg, Verdi „Rigolettó” művéből. A sor hosszan sorolható, ugyanis hatalmas karrier előtt álltam, svájci szerződéssel. Ezért volt „nagy meccs” saját magammal, hogy elszerződjek-e Rieu-hoz. Nem gondoltam, hogy több mint két évtized lesz belőle.
Utólag azt mondom, egy percet sem bántam meg, hiszen André Rieu és zenekara egy klasszikus repertoárból álló show-t ad a közönségnek.
Azt is be kell valljam, hogy az operák közül némelyik, amelyekben egyénileg szerepeltem, nem a legjobb rendezői koncepciókat követték. Ez is adott némi löketet az együttműködéshez.
Mi nem tetszett a rendezői koncepciókban? Manapság divatos modernizálni egy-egy mesterművet vagy nem így látja?
Nem vagyok ennek a híve, sőt. Hogy a példánál maradjak, mai modern ruhákban kellett a darabban szerepelni, ráadásul a történelmet meghamisítva. Ennek szükségtelenségét szóvá is tettem a rendezőnél.
Szégyelltem magam, már a premier estéje is kellemetlen volt. Amikor a közönség megtisztel, ám helyette ezt kapja cserébe.
A kritikák másnap azt írták, hogy a zene csodálatos, de becsukott szemmel kell élvezni az előadást. Így megkaptam azt a löketet, hogy ne bánjam meg a döntésem, miszerint Rieuval folytatom tovább. Itt frakkban megyek ki és tudom mi vár rám. Értem, hogy a fiatalokkal meg kell szerettetni a műfajt, ám véleményem szerint nem így.
Mennyire megterhelő egy-egy turné?
Sokszor körbe utaztuk a Földet. Úgy gondolom, világrekorder vagyok, de senki sem fiatalodik.
Két évtized alatt több mint 1700 Rieu-koncerten énekeltem úgy, hogy egyet sem mondatm le! Ebben az önálló fellépéseim nincsenek benne.
Nem tudom mit hoz a holnap, hiszen Rieu is hetven év feletti, én sem fiatalodom. Nem tagadom, régen alig vártam, hogy repüljek, most az az élmény, ha hazaérek. Hamarosan kezdjük a próbákat a következő szezonra, sőt érkezünk Budapestre is.
Ha már Budapestet említi, önálló koncerten mikor láthatjuk Magyarországon?
Jönnék, ha hívnának! Várnám nagyon az előadást! De erre egyelőre nem került sor, az okát ne kérdezze.
Fotók: Mavrák Béla Facebook oldala
