A Gellért Szálló története után most a 150 éves Margitszigeti Nagyszálló múltját írta meg Saly Noémi. A tudás.hu vele beszélgetett a különleges épület múltjáról és jelenéről.
A Grand szálló története elválaszthatatlan a vendégektől
Aki belelapoz a könyvbe, rögtön rájön, e mögött is alapos és páratlan kutatás áll. Olyan adatok, tények bukkannak fel benne, amelyek egészen új színben tüntetik fel e gyönyörű épület történetét.
De a főszereplők mégis az emberek. Alkotók, vendégek – hívatlanok is – és az alkalmazottak, akik e másfél évszázad alatt itt megfordultak. No meg: maga a Margitsziget, amelynek története elválaszthatatlan tőle.
Annyit mindnyájan tudunk, hogy a Nagyszálló 1873-ban épült Ybl Miklós, az egyik leghíresebb magyar építész tervei alapján. Az 1920-as években Wälder Gyula építész, műegyetemi tanár, az MTA levelező tagja tervei szerint bővítették. A harmincas években a magas tető helyére harmadik emelet készült, ahol szanatóriumi résszel bővült az épület. 1985–1987 között teljes felújításon esett át.
Új tulajdonosok
A főépület az eredeti stílusához illő új homlokzatot kapott, és visszakerült a sátortető is. A bővítés és átalakítás építész-tervezője Malomsoky József, aki a belsőépítésszel együttműködve racionális térkapcsolatokat hozott létre.
Legutóbb 2000-ben újították fel, ma Ensana Hotel Margitszigetnek hívják, a Danubius lánc tagja, és egy angol úriember, illetve cégcsoportja a tulajdonosa.
Legfontosabb versenyelőnyei ugyanazok, mint hajdanán: a gyógyvíz, a gyönyörű természeti környezet és a panoráma. Ma már át lehet menni a föld alatt a Thermal Hotelbe, ahol a hagyományos magyar gyógyvíz áldása mellett a legmodernebb wellness és fitnesz attrakciók is elérhetők.
A Margitsziget
Legendák foszlanak szerteszét a könyv lapjain és születnek újak. Sokáig úgy hittük, a nyulak szigetén szoktunk sétálni a platánok alatt, hallgatva a kaszinóból kiszűrődő zenét…
A középkorban leprások éltek itt, mert jól el tudták őket különíteni az akkor még három városkából álló mai Budapesttől. Az Insula Leporum tehát eredetileg Insula Leprorum volt – egy betű és mekkora különbség! Ez a szörnyű népbetegség akkoriban a magyarokat is tizedelte. A névadó királylány, Szent Margit legendáriumában is fontos szerepet kapott a leprások istápolása.
A XXI. században élő számára meglepő, milyen sok épület állt valamikor a szigeten. 1944–45 telén, az ostrom alatt és után, a sziget 36 épülete közül 26 leégett vagy romba dőlt.
A villák, kis szállodák többsége úgy pusztult el, hogy a fosztogatók felégették, mindent elraboltak, ami csak mozdítható volt. A legszörnyűbb veszteség Ybl Miklós gyönyörű Margit-fürdője, amelyet a háború után nem állítottak helyre, az 56-os árvíz után pedig le kellett bontani.
Furcsa elképzelni, hogy a Margitsziget és rajta minden létesítmény valaha magántulajdonú volt.
Azon persze nem csodálkozunk, hogy a II. világháború után államiban, és most részben újra magánban. Szinte időutazásnak tűnik, hogy azon a főbejáraton – illetve a mostani elődjén – lépünk be a házba, ahol Arany János, Jávor Pál, Szent-Györgyi Albert vagy Hruscsov.
Arany Jánost 1868-tól máj– és epebetegség gyötörte, amihez később légúti bajok is társultak. Hat nyáron át pihent-gyógyult itt.
Kedves fáinak pontos azonosítása körül máig vita van.
A XX. századi fénykor talán a harmincas évekre tehető: Gellér Mihály, a híres szállodás – amerikai tőkével – egyben vette bérbe 25 évre a fővárostól a fürdőtelep vendégfogadásra szolgáló épületeit. Ahogy a Pesti Naplónak adott interjúban fogalmazott:
Elsőrendű luxusszállodát a fogunk a jelenleg kissé primitív szállodából varázsolni, a Margitszigetből pedig csodaszigetet, amely magához vonzza a művelt Európa gazdag turistáit.
Ami a politikusokat, államelnököket illeti, gyakran választották számukra ezt a szállodát budapesti lakhelyüknek, hiszen a sziget jól védhető.
Hruscsov nemcsak az ENSZ-ben csapkodott – ott a cipőjével – hanem itt is, igaz, a kezével. A pincér, azt gondolván, befejezte az ebédet, el akarta vinni a tányérját, amin maradt néhány szem sültkrumpli. De a szovjet pártfőtitkár nem engedte, mondván: mennyit dolgozott a nép azért, hogy ez a krumpli az ő asztalára jusson, neki azt meg kell ennie, nincs pazarlás!
Egy időben „örök és megbonthatatlan” volt a magyar-indonéz barátság is
Sukarno egész háremével ide költözött, övék volt az egész szálloda mindenestől. Az egyik felesége – mint most kiderült – magyar nő volt. De megfordultak itt királynék, filmsztárok, világhírű muzsikusok és maharadzsák is. Többségük – pedig közben szállodák tucatjai épültek Budapesten – hű maradt a házhoz.
Akárcsak az alkalmazottak. Itt dolgozni rang volt, és nemcsak a történelmi miliő miatt. A szálloda híres volt arról – és ma is az –, hogy legjobb séfek és cukrászok igyekeztek a vendégek kedvében járni. Az alkalmazotti gárda összetartott és összetart ma is. Tudunk olyan dolgozóról, aki élete végén a szállodától kapott egy kis szobát, hogy ott meghúzhassa magát. Egész zenészgenerációk játszottak esténként, a világ legnagyobb muzsikus zsenijeit is szórakoztatva.
Úgy hallottam, Louis Arsmtrong is trombitát vett a kezébe – kérdeztük Saly Noémit
Sőt a szájához is emelte: amikor meghallotta játszani a magyar kollégákat, rögtön beszállt a közös zenélésbe.
A sporthoz mindig erősen kötődött a Margitsziget, de a sportvilág kiválóságai is kedvelték ugye?
A világ leghíresebbjei laktak itt, vagy éppen vacsoráztak, fogadták a rajongókat, Puskás Öcsitől a vízilabdasztárokig. Emlékezetes, amikor a portugál futballcsapat kívánságára – természetesen az egész házat kibérelve – egyfajta mini Portugáliát hoztak itt létre, teljesítve a sportolók és edzők legfurább óhajait is. Cristiano Ronaldót ugyanúgy fogadták és védték, mintha államelnök lenne, de hát így van ez világszerte.
