David Hockney festőművész halálával a világ egy igazi kulturális ikont vesztett el. Jellegzetes, kerek szemüvegével, színes öltönyeivel és örök kísérletező kedvével a modern művészet „rocksztárja” volt. Miközben a huszadik század második felében a festészetet sokan halottnak nyilvánították a fotográfia és a konceptuális művészet térnyerése miatt, Hockney bebizonyította, hogy a vászon és az ecset még mindig képes megújulni és új világokat teremteni.
David Hockney 88 évesen halt meg 2026 júniusában londoni otthonában.
Halálával a világ egyik legismertebb festője távozott.
David Hockney Angliában, a gyakran szürke és ködös Yorkshire-ben született 1937-ben. Amikor a hatvanas évek elején először Kaliforniába látogatott, azonnal beleszeretett a tájba. Los Angeles ragyogó napsütése, a pálmafák, a modern villák és a szabadságérzet gyökeresen megváltoztatták a látásmódját.
A medence-sorozat születése
A legnagyobb inspirációt számára a kaliforniai kerti medencék adták.
Hockney-t lenyűgözte a víz felszíne: az, hogy a víz átlátszó, mégis van formája, a fények pedig folyamatosan táncolnak rajta. Mivel a víz mozgását szinte lehetetlen megragadni, ez egy óriási technikai kihívás volt számára. Ebből a vizuális sokkból született meg a védjegyévé vált stílus.
Szakított a hagyományos olajjal és áttért az akrilra mert az jóval gyorsabban szárad mint az olaj. Vibráló, lapos, plakátszerű felületeket adott, ami tökéletesen visszaadta a kaliforniai mesterséges világot. Képeit letisztult, egyenes vonalak, építészeti formák és éles kontrasztok jellemzik.
Hockney szinte üstökösként robbant be a művészeti világba.
Még a londoni Royal College of Art hallgatója volt, amikor 1961-ben kiállított a „Fiatal Kortársak” (Young Contemporaries) tárlaton. Ez a kiállítás hivatalosan is elindította a brit pop-art mozgalmat.
Mire a hatvanas évek közepén Los Angelesbe költözött, már elismert művész volt, de a világhírt a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején festett nagyméretű kettős portréi (például a Mr and Mrs Clark and Percy) és a medencés képei hozták meg neki.
Hockney rendkívül termékeny, szinte munkamániás művész volt. Pályafutása során több ezer alkotást hozott létre. Ami azonban igazán különlegessé teszi, az az, hogy sosem ragadt le egyetlen stílusnál vagy médiumnál.
Yorkshire-be visszatérve monumentális, több vászonból összeillesztett tájképeket festett az angol erdőkről.
A nyolcvanas években Polaroid képek tucatjaiból rakott össze egy-egy jelenetet kollázsként, hogy a kubizmushoz hasonlóan több nézőpontot mutasson meg egyszerre.
Amikor pedig megjelent az iPhone, majd az iPad, az elsők között kezdett el rajtuk ujjal, majd digitális tollal festeni. Digitális tájképeiből hatalmas sikerű kiállításokat rendeztek világszerte.
Csúcstartó
Hockney a műtárgypiac abszolút csúcskategóriájába tartozik. Az utóbbi években a gyűjtők csillagászati összegeket fizetnek a munkáiért.
A legjelentősebb mérföldkő 2018-ban történt, amikor a Christie’s aukciósház árverésén az 1972-es,
Portrait of an Artist – Pool with Two Figures (Művész portréja – Medence két alakkal) című festménye 90,3 millió dollárért (akkori árfolyamon kb. 26 milliárd forintért) kelt el.
Ezzel az eladással David Hockney lett a világ legdrágább, még életében lévő képzőművésze. Ezt a címet később Jeff Koons vette át tőle egy szoborral, de a festők között továbbra is Hockney a csúcstartó.
A kisebb méretű munkái, grafikái vagy az iPad-rajzaiból készült limitált szériás nyomatok is százezer eurós, vagy millió dolláros tételek az aukciókon.
Hockney nagysága abban rejlik, hogy megtanította a modern embert újra látni. Nem akart absztrakt vagy érthetetlen lenni; képei végtelenül figuratívak, emberközeliek és élvezhetőek, mégis mély intellektuális tartalom van mögöttük. Úgy tudott modern és formabontó lenni, hogy közben tiszteletben tartotta a klasszikus festészeti hagyományokat, és soha, egyetlen percre sem félt a technológiai újdonságoktól.
