Brutálisan visszaestek az amerikai-orosz gazdasági kapcsolatok. 2021-ben az Egyesült Államok még 30 milliárd dollár értékben importált kőolajtermékeket, vasat, szenet, ólmot, de akár rákot és halat is Oroszországból, míg ő traktorokat, motorokat, egyéb berendezéseket adott el. Mindennek vége, de egyetlen üzlet azonban mintha még növekedne is. Az USA a legnagyobb arányban éppen Oroszországból importál nukleáris fűtőanyagot.
Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter visszatérően szóba hozza, hogy az Egyesült Államok milyen sok uránt vesz Oroszországból.
Ezt két kontextusban szokta használni. Egyrészt amellett érvel, hogy amennyiben az Egyesült Államoknak ilyen jó a nukleáris fűtőanyagok piacán az orosz kapcsolatrendszere, akkor miért szeretne a Nyugat beleszólni a paksi építkezésbe. Másrészt arra is utalni szokott, hogy lám a kamerák nyilvánossága előtt utálkoznak a felek, de azért megkötik a maguk üzleteit.
Igaz is meg nem is
Ha megvizsgáljuk a két állítást, vagy utalást, az első tagadhatatlanul igaz.
Meglepő módon, miközben korábban az Egyesült Államok elsősorban Kanadából, másodsorban Kazahsztánból, és csak harmadsorban Oroszországból vásárolt, tavaly Oroszország az élre ugrott.
Mindez jól nyomon követhető a Visual Capitalist, szokásosan pazarul illusztrált összeállításában.
Ugyanakkor a teljes orosz-amerikai kapcsolatrendszerre nem igaz, hogy virágzik, sőt az vészesen visszaesett, a legtöbb további termékcsaládban szinte megszűntek a kapcsolatok. Erről az amerikai Forbes írt egy igen adatgazdag összeállítást az év elején.
Az uránimport
Kezdjük az uránnal!
Mielőtt Oroszország 2022. február 24-én intenzíven megtámadta Ukrajnát, az Egyesült Államok két fő beszerzési forrás Kanada és Kazahsztán volt. Ebben az évben az Egyesült Államok uránbeszerzésének 27 százalékát Kanadából, 25 százalékát pedig Kazahsztánból importálta, Oroszország ekkor még csak a harmadik helyen állt az amerikai beszerzések 12 százalékával.
Nagy üzletről van szó, az Egyesült Államoknak több mint 90 reaktorból álló flottája van, az országban a villamos energia 19 százalékát atomerőművek adják, de ezt az ország csak negyedrészt tudja saját fűtőanyaggal ellátni, elsősorban az Egyesült Államokban működő, Urenco nevű brit-holland-német konzorcium állít elő sok fűtőelemet.
A háromnegyed importból érkezik. 2023-ban az Oroszországból érkező 24 százalék lett a legnagyobb importforrás, a többiek elsősorban nyugat-európai cégek voltak. Csak 2023-ban az amerikai nukleáris ipar több mint 800 millió dollárt fizetett az orosz állami nukleáris energiavállalatnak, a Roszatomnak és annak üzemanyaggal foglalkozó leányvállalatainak.
Fordított szankciós politika
Az energiaiparban rendszeresen hallunk szankciókról, vannak ilyenek az olajra, az olajtermékekre, immár az LNG-re is (bár eléggé periférikus kérdésekben csak), de a nukleáris iparban sokáig nem voltak szankciók, sőt, itt inkább Oroszország tudná szankciókkal fenyegetni a Nyugatot.
Aztán idén májusban mégis érkezett egy amerikai szankció, de eléggé felemás, hiszen valójában 2027-ig tudnak az amerikai atomerőművek alternatív beszállítót keresni, addig még vehetnek orosz fűtőanyagot. Nem véletlen a halogatás, hiszen az Egyesült Államok az 1990-es években nagy hibát követett el, azt hitte, hogy eljött a történelem vége, nem kell már az oroszokkal ellenségeskedni, és igencsak leépítette a saját dúsítási képességeit. Most mindenesetre van már erre is szankció, amelynek szövege itt elérhető el.
Az új jogszabály tehát 2027-ig engedélyezi az Oroszországból történő behozatali tilalom alóli felmentést, ha az Energiaügyi Minisztérium úgy dönt, hogy nem áll rendelkezésre alternatív üzemanyagforrás egy amerikai reaktor számára. ABiden-kormányzat pedig 2,2 milliárd dollárt tervez az Egyesült Államokban található urándúsító létesítmények bővítésére fordítani.
Orosz szerep
A legnagyobb amerikai nukleáris cég, a Westinghouse például igen élénk kapcsolatot ápolt a Roszatommal és egy szörnyű hellyel, ez pedig Majak városa.
Ebben a városban gyárt a Roszatom mindenféle fűtőelemet, de foglalkozik a használt elemek visszadúsításával is. Itt pakolja le az alapanyagait és a hulladékát egy rakás cég, így a kazah Kazatomprom is, amely sokáig a világ legnagyobb uráncége volt, azonban az orosz kockázat miatt ma már csak a kettes számú gyártó, és a kanadai Cameco átvette az első helyet.
Egyéb kereskedelem
Az uránüzlet mindenesetre virágzik, de azért a hagyományosan felemás (Oroszország nagyobb értékben szállít) orosz-amerikai kapcsolat nemcsak ebből állt. 2023-ban az orosz-amerikai kereskedelem volumene rekordalacsony szintre esett vissza, szinte amióta a Szovjetunió megszűnt. Ez azért nem teljesen igaz, de a Statista adataiban jól látszik a zuhanás.
2023-ban az Egyesült Államok már kevesebb, mint 5 milliárd dollár értékben importált, ez az 1995-ös szint, úgy, hogy közben 30 milliárd dollár feletti évek is voltak. 2021-ben például az utolsó békeévben 29,64 milliárd dollár volt az amerikai import, 2023-ban 4,7 milliárd, ez összeomlás. Eközben az Egyesült Államok Oroszországba irányuló exportja is nagyjából a tizedére estek vissza a csúcséveknek.
Mit szállítottak a felek?
Az Egyesült Államok elsősorban gépeket és berendezéseket, traktorokat, dízelmotorokat, gumiabroncsokat, illetve más haszongépjárműveket.
Oroszország pedig a nukleáris fűtőanyag mellett finomított kőolajtermékeket, a speciális üzemanyagok például a repülők és a hajók hajtására voltak alkalmasak, de Oroszország exportált nyersvasat, ólmot, repülőgép-alkatrészeket, acélrudakat és brikettet, de garnélarákot és más rákféléket, illetve halfilét is.
Az általános kereskedelmi kapcsolatok visszaesésére jellemző, hogy a 25 legforgalmasabb orosz árut is fogadó amerikai vízi, vagy légi kikötő közül 24-nek visszaesett a forgalma.
A legnagyobbaknak, így a New Orleans-i kikötőnek, a JFK nemzetközi repülőtérnek, a Houston, a Newark Port és a PhilaPort kikötőknek dollármilliárdos volt a forgalom visszaesése, egyedül az észak-karolinai Wilmingtonban nőtt az Oroszországból érkezett áruk mennyisége.
Összességében tehát a háború és a szankció három évtized fejlődését törte meg. Ugyanebben a három évtizedben az Egyesült Államok leggyorsabban bővülő kereskedelmi partnerei között mind ott vannak a szovjet blokk egykori országai, elsősorban Lengyelország, de Csehország, Szlovákia, illetve Magyarország is, vagyis a teljes V4 csoport. Ennyit számít a politika.
