A részvények esete a tűvel és a szénakazallal

Egy új gyógyszer hatékony lehet az örökletes mellrák elleni küzdelemben
2021-06-04
Hogyan számolják ki valójában egy ország teljesítményét?
2021-06-06
Show all

A részvények esete a tűvel és a szénakazallal

Az egész részvénypiaci szénakazlat vegyük meg, vagy álljunk neki keresgélni az aranyozott tűket benne? Hendrik Bessembinder kutatásai mindkét oldalnak adnak bőséges muníciót.

Ne oda menj, ahol a korong van, hanem oda, ahová érkezik – mondta egyszer minden idők legnagyobb jégkorongozója a kanadai Wayne Gretzky. Ennél jobb tanácsot a tőzsdei befektetőknek se lehetne adni. Ne abba fektess, ami most jól megy, hanem abba, ami a jövőben megy majd jól. Persze ha olyan könnyű lenne kitalálni, hogy melyek lesznek a jövő sláger részvényei, a világ tele lenne milliárdosokkal. Próbálkozni azért persze lehet, sokan meg is teszik.

Az egyik ilyen megközelítés a moonshot investingnek nevezett stratégia. A moonshot-ot nehéz magyarra lefordítani, egyesek szerint a baseball-ból jön a kifejezés, a nagyon magasra ütött labdát jelenti (ami eltalálja a Holdat), mások szerint a long shot (lehetetlen vállalkozás, valószínűtlen próbálkozás) egyik verziója.

A dolog lényege annyi, hogy olyan társaságokat, ágazatokat kell keresni, amelyek pályája a jövőben üstökösként ível majd fel. Jellegéből adódóan az ilyesfajta befektetés nagy kockázattal jár, így célszerű, ha portfóliónk csak csekély részét képezik a moonshot cégek. Tipikus példái ezeknek a technológiai vállalatok, aki 20-25 éve Microsoft részvényt vett, vagy tíz éve Amazont, az nagyon belenyúlt a dolgok közepébe.

A tech szektor persze mára óriási divat lett, itt már nagyon nehéz megtalálni a jövő sztárjait. A kis startup cégek piacát általában üzleti angyalok, inkubátorházak, kockázati tőkések dominálják, de azért akad olyan vállalat is, amely már a tőzsdén van.

Minden esetre célszerű nagyobb, átfogóbb trendekkel kezdeni. Amikor például világszerte elterjedt az autók környezetvédelmi besorolása, már lehetett arra számítani, hogy ebből trend lesz, mégpedig egyre fontosabb trend. Aki időben kapcsolt, könnyedén felülhetett még erre a környezettudatosság vonatára. Ma sokkal nehezebb ezen a területen is kiigazodni, az ESG-nek számtalan változata van, divat lett, olyan cégek is magukra aggatják ezt a címkét, amelyeknek alig van valami közük a környezettudatossághoz és a fenntartható gazdálkodáshoz. De mondjuk 10 évvel ezelőtt, a trend kezdetekor jó üzlet volt bármilyen villanyautó fejlesztéshez kapcsolódó cégbe befektetni.

A technológiai szektor kézenfekvő példa, hiszen a modern nyugati civilizáció a technológiai fejlődésen alapul, így van egyfajta mítikus elvárás a tudománnyal szemben, hogy majd futószalagon szállítja a világot átalakító találmányokat. (Sokak szerint a következő ilyen a kvantumszámítógép lesz, amiről ugyan csak nagyon kevesen tudják, hogy valójában mi is az, viszont ha bejön nagyon sokat lehet majd vele keresni.)

Van azonban élet a tech-szektoron túl is. Jó példa erre az energiaitalok szárnyalása. Régen, ha valaki álmos volt, ivott egy kávét vagy egy erős teát. Ha egész éjjel dolgozni kellett, akkor ivott még egyet-kettőt. Aztán hirtelen bejött a képbe a Red Bull és a többi energiaital, életérzést csináltak ebből az árucikkből. A Monster Beverage például részvényei például hosszú évekig a pár-tíz-centes tartományban mozogtak, aztán a 2010-es évek elején kilőtt a rakéta, napjainkban 90 dollár fölötti az árfolyam. (A Red Bull nincs tőzsdén.)

Napjaink új trendje az otthonról végzett távmunka. Számos vállalat jött rá arra a kényszerű lezárások idején, hogy egy csomó tevékenységet otthonról is kiválóan el lehet végezni és azt tervezik, hogy a korlátozások feloldása után is megmarad – legalább részben – ez a rendszer.

Ebből egyenesen következik, hogy a nagy, drága, belvárosi irodaházakat üzemeltetők rosszul járnak, a távmunkához kapcsolódó cégek viszont jól.

A moonshot cégekkel azonban van egy jókora probléma, mégpedig az, hogy árfolyamuk hajlamos a nagy kilengésekre. Hosszú távon, évtizedes visszatekintésben nagyon komoly hozamot tudnak produkálni, viszont a jegyzések zuhanása idején befektető legyen a talpán, akinek nem remeg meg a keze. Tipikus példa erre a Netflix, amely kezdetben, a 2000-es évek elején még DVD házhozszállítással foglalkozott, és csak sokkal később lépett be a streaming piacra. Mára már filmstúdióként működnek, számtalan saját gyártású produkcióval. A Netflix szédületes évtizedet produkált, de amikor az árfolyam a 2019. tavaszán elért 370 dollárról őszre 270-ig zuhant, nehéz lett volna megmondani, hogy napjainkra 500 dollárra emelkedik.

Hasonló példa az Amazon esete is, amely kezdetben egyszerű könyvkereskedelmi cég volt. Mára már a hagyományos nehéziparon kívül szinte mindennel foglalkoznak. De náluk is voltak hepék és hupák, 2018. őszén nagyon esett az árfolyam. (Hogy aztán az akkori 1500 dollárról mára 3200 dollár fölé emelkedjen.)

A hagyományos vállalatértékelési módszerekkel nehéz felmérni, főleg előre jelezni a moonshot cégek értékét. Ezek ugyanis jellegüknél fogva nem számolnak az új trendek megjelenésével, az adott esetben szinte tektonikus piaci változásokkal. Nem képesek kezelni (értékelni) továbbá azt az akár hosszú évekig tartó munkát sem, ami a piaci sikereket megelőzi.

“Ha valaki gratulál nekem, hogy milyen jó negyedévet zárt az Amazon.. megköszönöm. De magamban azt gondolom, hogy ezeket a negyedéves eredményeket már jó 3 évvel ezelőtt teljesen előkészítettük”

– nyilatkozta egyszer Jeff Bezos, az Amazon vezérigazgatója és alapító-tulajdonosa.

Hogy lehetne akkor mégis közelebb férkőzni ezekhez a trendekhez? A dolog azért nem teljesen reménytelen. Hendrik Bessembinder, az Arizona State University közgazdász professzora néhány éve publikált egy tanulmányt, amelyben kimutatta, hogy hiába az elmúlt évszázad tőkepiaci fellendülése, a legtöbb részvény pocsékul teljesített. 1926 és 2016 között nagyjából 26 ezer tőzsdén jegyzett cég árfolyamalakulását vizsgálta meg és ezek több mint felén vagy bukni lehetett, vagy rosszabb hozamot produkáltak, mint egy egy hónapos amerikai kincstárjegy. Kimutatta azt is, hogy mindössze ezer részvény – a teljes minta 4 százaléka – hozta a vizsgált időszak (90 év) tőzsdei vagyongyarapodását, csaknem 35 ezer milliárd dollárt.

Bessembinder előző tanulmányát, amelyet 1999-ben publikált, és a villamosenergia piacok határidős árazásának rejtelmeiről szólt 2500-an töltötték le és 24 másik különböző tanulmányban hivatkoztak rá. A részvénypiacok teljesítményéről szóló írását azonban 25 ezren töltötték le és 40 fölötti hivatkozás történt rá a különböző közgazdasági cikkekben. Az akadémiai szektorban ez egyet jelent a világsikerrel.
Így borítékolható volt, hogy jön a folytatás. 2019-ben Bessembinder kimutatta, hogy globális viszonylatban még durvább a helyzet.

Az 1990-2018-as időszakban a nem-amerikai részvények több mint 60 százaléka még az amerikai kincstárjegyek hozamát sem volt képes produkálni, továbbá a vizsgált részvények kevesebb mint egy százaléka hozta az összesen 16 ezer milliárd dollár értékű tőzsdei vagyongyarapodást.

Kezdetben Bessembinder kutatásait a passzív befektetői stratégia hatékonyságának bizonyítékaként látták. 2018-ban Warren Buffett, a legendás amerikai befektető megnyert egy fogadást. Arra fogadott, hogy egy olcsó index-követő alap, amely semmi mást nem csinált, mint szolgaian lekövette az amerikai részvénypiacot, jobb hozamot ér el, mint egy Wall Street-i befektetési cég, a Protégé Partners által összeválogatott elit-alapok befektetési jegyei. Talán mondanunk sem kell, hogy Buffett megnyerte a fogadást.

“Az elmúlt tíz évben a több mint 200 alap befektetési szakemberei több tízezer adásvételt bonyolítottak le. Legtöbbjük kétségtelenül kőkeményen dolgozott és alaposan megfontolta döntését, mindegyikük szándéka az volt, hogy magasabb hozamot érjen el, mint a benchmarkok. E munka során több tízezer vállalati gyorsjelentést olvastak el, elemeztek végig, számtalan menedzserrel tárgyaltak, végignyálazták az összes újságot és elolvasták kollégáik elemzéseit is”

– írt Buffett a befektetőinek írt szokásos évértékelő levelében. Aztán a végén mégis az derült ki, hogy ez a filléres, “buta” indexkövető alap tíz év alatt 126 százalék hozamot ért el, az alapkezelők elitcsapata viszont 36 százalékot. Bessembinder tanulmányaiból és Buffett fogadásából tehát azt hámozták ki, hogy ha tényleg ilyen kevés részvény hozza a tőzsdei vagyongyarapodás ilyen nagy hányadát, akkor sokkal egyszerűbb az egész indexet megvenni (a kosárban szereplő részvényeket a nekik megfelelő súlyozással), mint nekiállni annak a sziszifuszi munkának hogy megtalálják azt a néhány arany tűt a szénakazalban, ami a nagy pénzt hozza.

Mára ez a megközelítés némiképp változott – pont az ellenkezőjére. Bessembinder elemzéseiből azt a következtetést vonják le, hogy igenis agresszív befektetési politikára van szükség, meg kell találni ezeket az arany tűket annak érdekében, hogy a befektetési alapkezelői szakma újra visszanyerje régi presztízsét.

Mert mi értelme van az egésznek, ha csak annyit kell tenni, hogy megveszünk egy olcsó indexkövető alapot? Hol a hozzáadott érték?

Bessembinder hatása talán a legjobban a Baillie Gifford nevű befektetési cég tevékenységén érhető tetten. (Fel is vették tanácsadónak a közgazdászt.) A Gifford 20 év alatt egy nevenincs kis Edinburgh-i befektetési cégből Nagy-Britannia leggyorsabban növekvő tőkebefektető társaságává nőtte ki magát, pontosan ezzel az agresszív befektetési stratégiával – szemben az olyan passzív óriásokkal, mint a BlackRock vagy a Vanguard. (Amazon, Alibaba, Ant, Facebook, Netflix, Spotify, Tesla, Zoom – csak hogy ABC sorrendben haladjunk – voltak a Gifford nagy dobásai.)

Két másik ismert befektetési társaság, a Cathie Woods neve által fémjelzett Ark Invest és a Chase Colemanhez köthető Tiger Global szintén ezzel a stratégiával emelkedett ki a többiek közül. Az előzőre azzal kavarta fel a hagyományos befektetési piac állóvizét, hogy nagy tételben és akár az akkori árszinteken nagyon drágán is vásárolta a tech-szektor mára óriássá vált cégeit. Az utóbbi cég pedig hihetetlenül energikusan szállt be a Szilícim-völgy kis cégeibe.

Igazságot tenni persze nem tudunk a két álláspont (aktív-passzív) között. Tény, hogy minden egyes sikeres alapkezelőre jut másik száz, aki ismeretlenül tűnik el a süllyesztőben. Sokaknak továbbra is az a legegyszerűbb befektetési stratégia, ha megveszik az egész szénaboglyát, aztán majd kiderült, hogy hány aranyozott tű van benne. Viszont ha más nem is, de annyi értelme volt Bessembinder cikkeinek (itt egy tavalyi, amely a 2017-es írás revíziója) , hogy adott némi muníciót az agresszív befektetési politika kedvelőinek.

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.