fbpx

Hogyan számolják ki valójában egy ország teljesítményét?

Pontatlan, igazságtalan, a rossz dolgoknak is pozitív értéket tulajdonít – kismillió kritika illetheti a GDP-számítást. Valahogy mégsincs jobb mutatónk a gazdasági kibocsátás mérésére, de még az életszínvonal meghatározására sem.

A GDP-t, mint mutatót divat szidni, és bármely kritikát meghallva, biztosan azt fogjuk gondolni, hogy teljesen igaza van a kritikusnak. De akkor miért ezt használjuk egy nemzetgazdaság teljesítményének mérésére? Miért ez a szinonimája az életszínvonalnak, a gazdaság sikerességének? Vélhetően a válasz az, hogy azért, mert jobbat még nem találtunk ki, pedig igény lenne rá, és kísérlet is volt már jónéhány.

A jogos kritikák

Biztos lehetne a GDP, vagyis a bruttó hazai termék számítása melletti érvekkel is kezdeni ezt az elemzést, de a serpenyő pozitív oldaláról legyen elég annyi, hogy ezt a kifejezést mindenki ismeri, naponta halljuk a hírekben, vagyis az élet igazolta, ezt használjuk.

Pedig, ha leírunk pár furcsaságot, biztosan el is gondolkodunk a hasznosságán. Szóval mi ugye azt gondoljuk, hogy a magasabb GDP a jobb, nem az alacsonyabb.

  1. De tényleg örülünk annak, ha egy tűzvész elpusztít egy fél várost, és nagy gazdasági „kibocsátással” kell újjáépíteni, nem lett volna jobb, ha megússzuk ezt a GDP-elemet?
  2. Miért nem érték az, ha én segítek az idős családtagomnak és nem egy fizetett ápoló, miért nem értékeli a GDP azt, ha önkéntesként ingyen dolgozom a hajléktalanszállón?
  3. Minek van nagyobb értéke, ha békében élek a párommal és „elvagyunk” otthon, vagy ha kiborítjuk egymást, pszichológust fizetünk, válóperes ügyvédet és egy tévé helyett hamarosan már különválva két tévét használunk?
  4. Jó dolog megszámolni, hogy mit termel az ország, de van bármi értéke felesleges kapacitásokkal legyártani egy csomó eladhatatlan terméket, amely majd „készletként” ránk rohad?
  5. És mennyire segíti Magyarország sikerét az, ha idejön egy külföldi, aki Magyarországon indiai vendégmunkásokkal legyárt valami elektronikai cikket, aztán a terméket és a profitot is majd elviszi az országból?

A számítása

A kérdések alapján akár már meg is tippelhetjük, hogy a GDP-mutatóban mi van benne. A számítási metodika természetesen erősen szétfeszítené ezen írás kereteit, mert a kérdésnek hatalmas szakirodalma van, az EU nagyon pontosan szabályozza az úgynevezett nemzeti számlák európai rendszerét és itthon a Központi Statisztikai Hivatal is ezen ESA2010 módszertan alapján számol.

Mégis érdemes talán kitérni arra, hogy a GDP-t hogyan számoljuk, mert az sokat elárul, és valójában a kérdést a „vevő” és az „eladó” oldaláról is átgondolhatjuk, vagyis a termelés és a fogyasztás oldaláról is.

Termelés

Termelői oldalról muszáj egy kicsit nyakatekert definíciót alkalmazni, vagyis a GDP az alapáron számított bruttó hozzáadott értékek összege, amihez bizonyos adókat és támogatásokat is pro, vagy kontra figyelembe kell venni.

Miről szól ez a bonyolult mondat? Nagyjából arról, hogy a GDP attól nem fog nőni, ha egy adott évben megtermelünk egy üveg sört, majd azt öten-hatan továbbértékesítik egymásnak azonos áron, csak attól, ha „hozzáadott érték” kapcsolódik a továbbértékesítéshez, szállítás, hűtés, felszolgálás.

Felhasználás

Mindezt megnézhetjük a vevők oldaláról is.

Itt az adott évi GDP a magánpiaci szereplők végső fogyasztásából, a nonprofit szervezetek és az állam fogyasztásából, a bruttó állóeszköz-felhalmozásból, valamint a nettó exportból (az export és az import különbségéből) tevődik össze.

Ez kicsit bonyolultabbnak tűnik, de azt jelenti, hogy a GDP a Magyarországon megtermelt javak bruttó értéke, amit vagy elfogyaszt valaki, vagy készlet, vagy beruházás lesz belőle, utóbbi kettő együtt is kezelhető, mert a készletfelhalmozás is egyfajta beruházás.

Talán a nettó export is magyarázatra szorul. Ha egy jó magyar cég szalámit termel, amit egy német fogyasztó tesz majd a szendvicsébe, az attól még a mi gazdaságunk teljesítménye. Viszont, ha egy magyar fogyasztó a spanyol jamón serranóra esküszik, az akkor sem része a GDP-nek, ha történetesen itthon veszi meg és fogyasztja el az importból származó spanyol sonkát.

Valahogy mégis ez maradt

A GDP rossz mutató, de nincs nála elfogadottan jobb. Természetesen érezzük azt, hogy furcsa, hogy miért értékesebb, ha a boltban mástól veszek egy fürt szőlőt (GDP), mintha a sajátomat csipegetem (nem GDP).

Vagy miért rosszabb a szabadban a barátaimmal tornázni (nem GDP), mint személyi edzővel a fitnessteremben (GDP), de a kisebb anomáliák talán kiegyenlítik egymást.

Ugyanakkor tegyünk fel pár komolyabb kérdést is a GDP-vel kapcsolatban:

  • Jól méri-e az élet színvonalát egy nagyon „anyagias” mutató?
  • Meg tudjuk-e számolni a GDP-t, vagy sok teljesítmény rejtve marad a statisztikai hivatalok elől?
  • Mit ér a több termelési érték, ha az adott országban drágább is az élet?
  • És nem térhet-e el nagyon egy ország területének és a benne lakóknak a gazdagsága?

A jó élet, illetve a fekete gazdaság

Nézzük sorban a kérdéseket!

Az emberi boldogság a minél nagyobb termelésről, a pénzről szólna, nem a fenntarthatóságról, a boldogságról?

Ezt azért elég sok film, irodalmi mű és vallás próbálja cáfolni.

Ám valójában a GDP nem mondja azt, hogy ő boldogságmutató lenne, de valamiképpen a GDP mégis egyenes arányosságot szokott mutatni „jó” dolgokkal is (kisebb írástudatlanság, kisebb csecsemőhalandóság, jobb oktatási rendszer, hosszabb élettartam).

Aki nem szereti, az talál majd egy rakás egyéb elégedettségi, az élet „jóságát”, vagy a boldogságot mérő indexet, de azért ezek annyira nem meggyőzőek. Például biztos, hogy az a boldogabb ember, akinek a kultúrájában nem illik panaszkodni? Összehasonlítható, hogy mennyire érzi magát boldognak egy olasz, vagy egy nepáli? Talán igen, talán nem.

Lehet-e jól mérni?

A következő nagy kérdés, hogy mekkora a látens GDP. A feketegazdaságot ezúttal nem morális kategóriának tekintjük, mert számla nélkül mehet a kubai prostitúció ugyanúgy, mint az indiai bölcs életvezetése, A lémnyeg az, hogy nem minden kerül be a nemzeti számlák rendszerébe, a gazdaság teljesítményének egy részéről nem marad fenn „írásbeliség”.

Van, ahol magasabb ez az arány, van, ahol kisebb. Vélhetően a horvátok nem élnek annyival rosszabbul a németeknél, mint azt a két ország GDP-je közötti különbség mutatja, mert a horvát tengerpart apartmanjainak bérbeadása (a gazdaság egyik fő bevétele) alighanem több számlamentes elemet tartalmaz, mint egy német családi cég működtetése.

Ez gond, mert a GDP-ben sok olyan termék és „szolgáltatás” is lehet, amit valóban nehéz mérni, az illegális fogadások, a drog, az emberkereskedelem mind-mind ilyen, de valóban lehetnek olyan napszámos tevékenységek is, amelyek ugyan nem tiltottak, de az adóhatóság elől elrejtve, a KSH sem látja.

Árszint, GNP

Végül az utolsó két, kisebb horderejű kérdésről pár szót! Abban is van igazság, hogy egy gazdaság hazai teljesítményét érdemes vásárlóerő-paritáson is megvizsgálni.

A norvégok több pénzt keresnek és átlagosan biztosan sokkal jobban is élnek, mint a bosnyákok, de az árak Norvégiában úgy négyszeresek ott, ahol szolgáltatási elem is van, ez tompít valamit a különbségeken, de a GDP a nagyvonalakban megint nem tévedett.

És igen, valóban értelme lehet olyan mutatónak is, ami nem azt nézi, hogy Magyarországon mennyi termék készült, hanem azt, hogy a magyarok mennyi értéket termeltek (akár külföldön). Ennek a mutatónak a neve GNP (Gross National Product) és ez nem területi, hanem nemzeti alapon fogalmazza meg a termelést. A nagy tőkeexportőrök e mutató alapján még sokkal gazdagabbak, mint azok az államok, amelyeknek a területén főgleg külföldiek termelnek

Epilógus

Ahogy mondtuk, a GDP rengeteg jogos kritikával illethető, nehéz mérni, értelmetlen, vagy kifejezetten negatív dolgoknak is pozitív értéket tulajdonít.

Ám hiába minden „okoskodás”, a híradóban holnap és holnapután is többet fognak majd arról beszélni az elemzők, hogy mennyi a GDP és nem arról, hogy mi van a GNP-vel, hogyan alakult a vásárlóerőparitás és mennyit javult a pozíciónk a boldogságlistákon.

A közgazdászoknak még biztosan jó pár évtizedük lesz számolni, vagy éppen átkozni a GDP-t, mert addig aligha váltja majd le egy új mutató a bruttó hazai terméket.

További hírek