Augusztus óta látható újra a budavári palotában a Nemzeti Hauszmann Program keretében teljesen újjáépített Szent István-terem. A II. világháború során megsemmisült műremek óriási feltűnést keltett, és nagy sikert aratott az 1900. évi párizsi világkiállításon. A Szent István-terem alkotóit úgy a kiállítás nemzetközi zsűrije, mint Ferenc József a legrangosabb kitüntetésekkel ismerte el.

Érdekes hírről tudósítottak a lapok 1897 októberében: a budai királyi palotában a magyar történelem két nagy alakjának, Szent Istvánnak és Hunyadi Mátyásnak állítanak emléket. Harminc évvel vagyunk a kiegyezés után. A magyarok igyekeztek elfelejteni, milyen szerepet játszott Ferenc József az 1848/49-es forradalom és szabadságharc vérbe fojtásában; a társadalom nagy többsége igyekezett lojálisnak lenni az időközben magyar királlyá koronázott uralkodóhoz.

Az Osztrák-Magyar Monarchia fejétől elvárták, hogy Budán is épüljön a rangjához méltó palota, ezért nagyszabású munkálatokba kezdtek a budai várban – ennek egyik jelentős része volt a Szent Istvánról elnevezett, korhű román stílusban készülő terem kialakítása a palota újonnan épülő, krisztinavárosi szárnyában. A tervet Bánffy Dezső miniszterelnök terjesztette elő, méghozzá egy érdekes kikötéssel együtt: a berendezést először az 1900. évi párizsi világkiállításon mutassák be, hogy a legkiválóbb magyar iparosok és kézművesek nemzetközi szinten adhassanak számot tudásukról.

Ferenc József azonnal jóváhagyta a terveket. Az akkor éppen harminc éve Szent István koronáját viselő király nagyvonalú gesztusa sokakat könnyekig meghatott:

A koronás fő meghajlik a nemzet nagy fia előtt… Fenséges példa, örök emlékezetű útmutatás ez az országnak, a jelennek, a jövőnek egyaránt.

Az uralkodó nemcsak elvi, de jelentős anyagi támogatásban is részesítette az első magyar király nevét viselő díszterem kialakítását.

Minden ízében magyar

Hauszmann Alajos, Thék Endre, Roskovics Ignác portréi (Wikipédia)

A sajtó hűségesen beszámolt a fejleményekről. Nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a király lakosztályából a fő szertartási terembe vezető díszes terem az utolsó szögig a magyar ipar, képző- és iparművészet kiválóságát hirdesse. A berendezés részleteit Hauszmann Alajos műegyetemi tanár, a palota építője dolgozta ki, a falakat díszítő tizenkét kép megfestésével Roskovics Ignác festőművészt bízták meg. Az ún. királyképekre szóló megbízás azonban nem „egyszerű” falfestményekre vonatkozott. Roskovics kartonjai alapján az akkor már világhírű Zsolnay-gyárban égették művészi kivitelű majolikába az Árpád-házi királyok és szentek alakjait. A megbízás  a következő képekre szólt: Szent István koronázása, Szent István hirdeti a katolikus vallást, Szent Imre herceg, I. Béla, Szent László, Könyves Kálmán, III. Béla, II. Endre, Szent Erzsébet, IV. Béla, Szent Margit és III. Endre. A királyképekről és alkotójukról következő cikkünkben számolunk be.

A tervekről Hauszmann Alajos így írt: a Szent István-terem méretei nem tették lehetővé a

nagyszabású architektonikus kialakítást, hanem intim kiképzést tettek szükségessé,

ahol a részletek finomsága és a színek harmóniája kellően érvényesülhet. Hauszmann ezek miatt választotta a faanyagot aranyozással és majolika betétekkel; az utóbbiakat kimondottan amiatt, mert a Zsolnay-gyár termékeivel jó színhatást tudott elérni.

A kitűnő építész magától értetődőnek tartotta, hogy egy történelmi témájú terem esetében az adott korszak stílusát kell választani. Éppen ezért a terem az Árpádok korában virágzó román stílusban készült, de

nem a szigorú és megmerevedett román alakokat választottuk, hanem helyt engedtünk itt is a magyar ornamentikának, mi által a magyaros jelleg kifejezésre jutott.

A királyi terem fő díszítőelemei: a fa és a majolika

A Neuschlosz Ödön és Marcel által tervezett intarziás parketta (a szerző felvétele)

A terem hosszfalának közepén oszlopokkal befoglalt falfülkét képeztek ki, a fülkében a födémig érő, hatalmas Zsolnay-majolika kandalló állt. A szemben lévő ablakos fal közepére hármas osztású tükör került, a szoba két rövidebb végén kaptak helyet a díszes ajtók. A falakat magyar diófával burkolták, az alsó rész tömör fa, a felső rész faragott oszlopokkal keretezett mezőkre volt osztva, ezekben kaptak helyet az Árpád-házi királyképek. A mennyezet gerendái közötti síkok Zsolnay-féle majolikalapokkal voltak burkolva.

A mennyezet és a faburkolat közötti falakat kék színű selyem- és aranybrokát szövött falikárpit borította, melynek román ornamentikájú motívumai közé arannyal volt beszőve a magyar korona. Az antik stóla alakú bársonyból és selyemből készült ablakfüggönyök román stílusú aranyhímzését színes kövek és gyöngyök díszítették. A padozatot mahagóni, tölgy- és diófából berakott, gazdag díszítésű parkettákból készítették el. A terem további nevezetessége a gyönyörű kivitelű, pompás aranyozású, hatalmas majolika kandalló, tetején Szent István életnagyságú mellszobrával.

Stróbl Alajos: Szent István és az Árpádok címere (a szerző felvétele)

Stróbl Alajos alkotása szelíd, jóságos ősz emberként ábrázolja a nagy királyt. A szobor alatt az Árpádok ősi címere: a vörös-fehér mezőkre osztott pajzs a hét vezért jelképező hét vörös oroszlánnal.

Számos kortársával együtt a korszak elismert művészettörténésze, Lyka Károly is el volt ragadtatva a berendezéstől. Mint írja, a fogadóteremtől azt várták el, hogy

minden ízéből csöndes pompát, fenséges díszt, ősi magyar komolyságot sugározzon.

A tervek készítője, Hauszmann fürge folyékonysággal beszéli a román stílus nyelvét, sőt itt-ott magyaros szójátékokat is megenged magának.

Az építőművész a fára és a majolikára bízta a feladatot: a fa az alapot, a majolika díszítő szigeteket ad. Thék Endre valóságos fa-művészetet teremtett:

a fa remek hangulatáról beszél itt minden tenyérnyi hely, a diófa ízes rostozata adja a román formáknak az életet.

Zsolnay remekelt a kandalló megteremtésével, de a majolika barátait igazán az az egy tucat kép lepi meg, amelyet

az öreg agyagégető

vagyis Zsolnay – Roskovics Ignác kartonjai nyomán készített. Az Árpád-házi alakok elkészítése valóságos mestermű, ilyen méretben sehol nem született még majolika-kép.

A Szent-István-terem berendezése egyedülálló az egész világon s oly díszét fogja képezni a királyi palotának, mellyel egy fejedelmi lakóhely sem dicsekedhetik.

ujjongott egy korabeli újságíró.

A párizsi kiállítás előtt Ferenc Józsefnek bemutatták a berendezést

A király 1900. február 22-én délután tekintette meg Thék Endre Üllői úti gyártelepén a magyar iparművészet remekbe szabott alkotását. Ferenc Józsefnek rendkívül tetszett a gyönyörű famunka, amelynek minden ízéből csöndes pompa, magyar művészi komolyság sugárzott. A király  negyed órán keresztül szemlélte az egyszerűségében is káprázatos termet, amely az ő királyi hajlékát fogja ékesíteni.

Kirobbanó siker, nem remélt díjözön a világkiállításon 

A Szent István-terem Párizsban (Vasárnapi Ujság, 1900. 17. sz.)

Párizsban hét hónapon át özönlöttek a látogatók a Szent István-terembe, amelyet a helyszíni adottságok miatt némi változtatással rendeztek be: ott nem voltak sem ablakok, sem tükrök, a bejárat a kandallóval szemközt kapott helyet. Mivel a rendelkezésre álló tér kisebb volt az eredetinél, a királyképeknek csak egy része volt kiállítva.

Az újságírók a királyi látogatáskor már megelőlegezték, hogy a művészien berendezett Szent István-terem nemsokára egyik büszkesége lesz a párizsi kiállítás magyar osztályának. Hauszmann pedig ezt írta:

A legnagyobb elismeréssel kell adóznom azoknak a kiváló művészeknek és iparosoknak,

akik a megvalósításban közreműködtek, és olyan minőséget értek el, amely

azt hiszem, a külföldön is elismerésben részesül és a magyar ipar becsületére fog válni.

Az építész és az újságírók jóslata a vártnál sokkal magasabb szinten teljesült. A kiállítás iparművészeti csoportjának zsűrije valóságos díjözönben részesítette a magyar műiparosokat. Thék és Zsolnay zsűritagok voltak, ezért a csoportban nem kaphattak díjakat. A francia kormány azonban Thék Endrét a francia becsületrenddel tüntette ki világkiállítási szereplése elismeréseként. Hauszmann Alajos az építészeti csoportban kapott nagydíjat. Neuschlosz Ödönt és Marcelt az iparművészeti csoport nagydíjával jutalmazták az intarziás parkettáért. Aranyérmet kapott Gelb M. és Fiai a függönyök és a bútorhímzések kivitelezéséért, Haas Fülöp és Fiai a falikárpitokért. Több más munkájával együtt kiállítási aranyérmet érdemelt ki Jungfer Gyula (a Szent István-teremben a művészi kovácsoltvas munkákat végezte), Kissling Rudolf és Fia (a Szent István-teremben a csillárokat és a falikarokat készítette), és kitüntették a Thék-gyár két igazgatóját: Rupprich Károlyt és Papp Gábort, valamint a Zsolnay-gyár részlegvezetőjét, Sikorski Tádét.

A Szent István-terem az avatástól az újjáépítésig

A díszes fogadóterem Párizsból hazaszállított berendezését 1902. február 11-én avatták föl a királyi palotában. Hosszú éveken át udvari bálok alkalmával használták a termet, József főherceg előszeretettel látta ott vendégül meghívottjait.

A Szent István-terem IV. Károly koronázásakor tett szert történelmi nevezetességre: 1916-ban itt őrizték a Szent Koronát, amely a leendő királlyal együtt innen indult a koronázási szertartásra.

Akik már látták az újjáépített termet, jó érzéssel nyugtázhatják: a mai tervezők és kivitelezők elődeikkel azonos szintű, elsőrangú tudás birtokában alkották újra a magyar iparművészet örökbecsű remekét, a Szent István-termet. Dicséret illeti őket!