A tavasz tizenhét pillanata című kultikus szovjet tévésorozat olyan nagyszerűen ábrázolta fél évszázaddal ezelőtt a náci Harmadik Birodalom titkait kikémlelő Stirlitz alakját, hogy Oroszországban ennek hatására választották később sokan a hírszerző hivatást – jelentette ki Szergej Nariskin, az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SZVR) igazgatója.

Nariskin nyilatkozatát abból az alkalomból közölte pénteken az SZVR sajtószolgálata, hogy a szovjet televízió

éppen 50 éve kezdte el sugározni a 12 részes sorozatot

Vjacseszlav Tyihonov főszereplésével, Tatyjana Lioznova rendezésében, Julian Szemjonov azonos című regénye alapján. A film cselekménye aköré épült, hogy a szovjet hírszerzés 1945 tavaszán leleplezte a náci vezetők és az Egyesült Államok közötti titkos különtárgyalásokat.

Vjacseszlav Tyihonov olyan elevenen jelenítette meg a hírszerző tisztet, Makim Makszimovics Iszajevet, hogy tehetséges színészi játéka sok fiatal pályaválasztását befolyásolta

– hangoztatta Nariskin az SZVR sajtóosztálya szerint.

Az orosz kémfőnök elismerte, hogy kezdő hírszerzőként, fiatal kollégáihoz hasonlóan rá is hatást gyakorolt a filmbéli Iszajev ezredes több valós emberből összegyúrt alakja, és az, hogy a fiktív Max Otto von Stirliz SS-Standartenführernek (ezredesnek) magát kiadva a náci vezetés közelébe férkőzött.

Hivatalos adatok szerint A tavasz tizenhét pillanata

1973 augusztusi premierjét mintegy 80 millióan látták.

Az SZVR-nek a RIA Novosztyi hírügynökség által idézett anyaga szerint a szovjet városok és falvak utcái tizenkét estére teljesen kiürültek, “az áramfogyasztás ugrásszerűen megnőtt, a melegvíz- (akinek volt) és a hidegvízfogyasztás csökkent, az utcai bűnözés pedig gyakorlatilag megszűnt erre az időre, amint azt a rendőrségi jelentések is rögzítették”.

A kirobbanó sikerre való tekintettel

a sorozatot három hónap múlva megismételték, amire még nem volt példa a szovjet televíziózásban.

Elemzők szerint ez volt az első olyan szovjet film, amely egy hírszerző tevékenységét a korábbi leegyszerűsítő, a németeket primitív ellenfélként ábrázoló sémával szakítva, egy rendkívül veszélyes ellenséggel vívott intenzív szellemi és pszichológiai párbajok sorozataként mutatta be.

A megfilmesített kém-melodráma hatalmas népszerűsége nemcsak az olyan színészóriások felvonultatásának volt köszönhető, mint Jevgenyij Jevsztyignyejev, Rosztyiszlav Pljatt, Vaszilij Lanovoj, Oleg Tabakov, Leonyid Kuravljov, Lev Durov, Leonyid Bronyevoj és Otto Mellies, hanem a Pillanatok című főcímdal is, amelyet Robert Rozsgyesztvenszkij versére Mihail Tarivergyijev írt, és amelyet Joszif Kobzon adott elő.

A Magyar Televízió által 1974-ben bemutatott sorozatot legendává emelte, hogy

Stirlitz megszámlálhatatlanul sok vicc hőse lett a Szovjetunióban,

de az egykori keleti blokk más országaiban is, és ezeket a vicceket ráadásul az ő jellegzetesen rideg, érzelemmentes hangnemében mondták egymásnak az emberek.

A filmnek a SZVR világszemléletére gyakorolt hatását jól érzékelteti az az emlékmű is, amelyet a kémszervezet ügynökeinek állítottak 2022-ben a szolgálat főhadiszállásánál, a moszkvai Jaszenyevo kerületben, az orosz illegális – külföldi állampolgársággal visszaélő – hírszerzés elindításának 100. évfordulóján.

Vlagyimir Ivanov szobrászművész alkotása a sorozat csúcspontját ábrázolja, azt a pillanatot, amikor Iszajev-Stirlitz a nácik kiugrási kísérletének leleplezését követően ahelyett, hogy hazatérne, megpihen a Berlinbe vezető út szélén. Ezt megelőzően a semleges Svájcból azért tért vissza Németországba, hogy folytassa megbízatása teljesítését.

Az emlékmű talapzatára felkerült a Pillanatok című dal szövegének egy sora, amelynek eredeti változata szerint “csak a kötelességre kell emlékezni, az elsőtől az utolsó pillanatig”.