Sok éve ördögi körben pörög a hagyományos kereskedelmi tévéműsor-szolgáltatás: az egyre több és agresszívabb reklám miatt csökken a nézőszám, mire még több és még agresszívabb reklámot kell betenni a bevételfolyam megtartása érdekében. Amióta van internet, s ezért a legtöbben elviseljük a reklámokat az „ingyenesség” fejében, egyre bosszantóbb – hovatovább dühítő – hogy a tévécsatornákért viszont fizetünk, mégis mind több, és a nézést kellemetlenné tevő reklámot erőltetnek ránk.
Nehéz elhessegetni azt a gondolatot, hogy műsorrögzítés (a reklámok „átpörgetése”) lassan, de makacsul fokozódó akadályozása is a hirdetők kedvéért történik. 2-4-6-8-12 percesek a blokkok, soha nem lehet tudni, milyen hosszú lesz a következő. A megboldogult HBO kivezette az egyik csatorna nézése közben egy másik csatorna felvételét lehetővé tevő médiaboxot.
A reklámok hangjának egyszerű felerősítéséért valaha megbüntettek egy csatornát – mire áttértek egy, a műszereket becsapó, de az embereket ugyanúgy idegesítő akusztikus trükkre. (A reklámok hangjában úgy erősítik fel a füllel jobban hallható frekvenciatartományokat, hogy a hangenergia nem nő, mégis erősebbnek halljuk.)
A cselekmény fontos mondatainak 12 perces reklámblokkal való megszakításáért valójában ki kellett volna tiltani az adott csatornát az éterből, de nem történt meg. A szolgáltatók egymásra licitálnak, hogy hány száz csatornát kapunk a csomagban – amelyek közül mindenki csak 3-4-et néz rendszeresen, meglehet, hogy mindenki más 3-4-et, de egészen biztos, hogy legalább 20 olyan van, amelyeket a népesség kevesebb, mint egytizede néz. (Durva alkuk folynak a háttérben. A szolgáltató egy népszerű csatorna mellett meg kell vegyen tíz kevésbé, vagy egyáltalán nem népszerűt. Indok: a „rétegműsorok” alkotóinak legyen bevétele. A jódlit még megértjük, a távgyógyítást kevésbé…)
Mennyibe kerülne, ha nem lenne reklám?
Megérne egy kutatást, hogy mennyit lennénk hajlandók fizetni a reklámmentességért. Ha egy kicsit belegondolunk, akkor egyébként megvan: annyit, amennyit a Magyarországon (már most) elérhető streamingszolgáltatásokért: havi 2500–4000 forintot… Úgyhogy itt az aranytojást tojó tyúk a szolgáltatóknak: emeljék fel a tévécsatorna-díjakat 3000 forinttal, és ne legyen reklám.
A számítás egyrészt azért hamis, mert a streaming, mint internetes tartalom, vagy a vezetékes tévészolgáltatás, vagy a mobiltelefon sokmilliárd forintért létrehozott, fenntartott és fejlesztett infrastruktúráját használja. (A kábelt vagy a mobiltornyokat.) Vajon a Netflix fizet a (most már) Vodafone használatáért? Másrészt meg azért, mert a Netflix (és bármely más streamingszolgáltató) egy csatornának felel meg, és az átlag 3000 Ft/csatorna százvalahány csatornára vetítve kissé nem életszerű.
Harmadrészt és főleg a reklámmentes sugárzásnak más lenne a műsoridőzítése: egy 120 perces film nem foglalna 190-200 percet a műsorban a reklámblokkok miatt. Vagyis a reklámmentességgel együtt be kellene vezetni a használat szerinti fizetést – amire az előkészületek már évek óta folynak: ha mi nem is tudjuk, de a szolgáltató pontosan tudja, melyik csatornát mennyi ideig néztük, ezt ugyanis jelentenie kell a műsorkereskedő(k) felé. Épp csak össze kellene kötni a számlázást a méréssel. (Ennek vannak adatkezelési folyományai, jelenleg ugyanis nincs névhez-címhez kötve a használat, amely egyébként személyes adat, tehát a GDPR hatálya alá esik.)
Szóval, a reklámmentes tévézésnek igenis tetemesek a költségvonzatai a reklámbevétel kiesésén kívül is. A fogyasztó oldaláról becsülve, ha feltételezzük, hogy a jelenleginél nem akarunk többet fizetni, akkor mintegy havi 10-12 ezer forintért kaphatnánk 2-3 reklámmentes csatornát a 100+ reklámos helyett átalánydíjban. Kellene?
A használat szerinti árazásban figyelnünk kellene a fogyasztást. Az erre való áttérés időszakában valószínűleg a többszörösét kellene fizetnünk a jelenleginek, amíg megszokjuk, hogy a gepárdok vadászatának nézése és az egzotikus városok bejárása is pénzbe kerül, ha nem is annyiba, mint az Oscar-díjas filmeké…
Nem hivatalos közvélemény-kutatásunk szerint a tévéműsor-fogyasztás használatarányos díjazása szimpatikus a megkérdezett fogyasztók többségének. Mégsem valószínű, hogy meg fog valósulni. A streamingfogyasztás jelenlegi gyakorlat az, hogy fix havi díjért egy meghatározott választékból korlátlan ideig fogyaszthatunk tetszés szerinti reklámmentes tartalmat. Ami egyébként az internethasználat díjazásából alakult ki.
Pénzen fordul a világ („Money makes the world go around”)
A kábeltévé évtizedek óta az egyik legjövedelmezőbb iparág, benne van a TOP10-ben. A „vég kezdete” jóslat nem túlzás: 2019-ben és 2020-ban csaknem nullára csökkent – a bevétel addigi folyamatos növekedése. VAN bevétel, ÓRIÁSI bevétel van, de nem nő tovább. És igen, a streaming miatt nem nő.
Azt is le kell szögezni, hogy a kábeltévé-üzlet azért ennyire jó, mert olyanért fizet a fogyasztó, amit nem is fogyaszt. A sok fölösleges csatornáért. A streamingben azt veszi meg, ami tetszik neki. Nem teljesen, mert ott van a több ezer film, de havonta maximum 60-at nézhet meg (valójában inkább csak 20-at, 30-at, ha az egyhuzamban nézett 5-6 sorozatepizódot egy filmnek számítjuk). Mindenesetre van kontrollja a fogyasztása felett – és a tartalomban nincs reklám. Nos, a streamingszolgáltatás bevétele 1/5-e, 1/6-a a kábeltévéének.
A streamingfogyasztók már tudják: VAN reklám, egyrészt a nyitóoldalon meglehetősen agressziven nyomatják az előzeteseket, továbbá naponta 1-2 emailt kap az ember, hogy „Ezt nézzed, haver”. Még továbbá a filmekben meglehetősen gyakran időzik a kamera egy-egy jól felismerhető terméken. Arra is vigyáznak, hogy a világhírű sztár milyen autóval jár, mit iszik, milyen órát, ékszert stb. hord – de ez a „rendes” filmekben is így van mondhatni 100 éve. „Termékelhelyezés”, ugye. És persze, tudjuk, honnan származik a „szappanopera” kifejezés.
Nézzünk szembe a kemény ténnyel: a nagy létszámú boomer generáció gyermekeinek (az X-generációnak) gyermekei (a Z-generáció) nem néz tévét, a most serdülő alfa-generáció még annyit se. Nem a tévé előtt ülésre gondolunk, a telefonján, tabletjén, laptopján sem néz tévéműsort. A boomer és az X-generáció kihalásával párhuzamosan a hagyományos tévéfogyasztás akkor is csökkenne, ha a szolgáltatók nem ásnák a saját sírjukat az egyre elviselhetetlenebb hirdetéselhelyezési gyakorlatukkal.
A tapasztalat és a média ugyanazt mutatja: a tévéfogyasztás szerkezete 10-15 éves távlatban drámaian meg fog változni. Ahogy a papírújság-olvasás a 90-es évek közepétől máig csak azért nem halt ki teljesen, mert még a boomer generáció se.
