A középkor második felében egy élénk, kereskedőktől, szerencsevadászoktól és öntudatos polgároktól nyüzsgő vidék volt a Balti-tenger és az Északi-tenger területe. A kereskedelmet és a politikát egy olyan szövetség határozta meg, amely nem államoktól, uralkodóktól függött, hanem szabad, öntudatos és vagyonos városoktól. Ez volt a Hanza.
A középkor végén, az újkor elején, még Amerika felfedezése előtt az európai kereskedelemnek két nagyobb területe volt. Az egyik a Földközi-tenger térsége, azaz a levantei kereskedelem, amely a Kelettel bonyolította az áruforgalmat, fűszereket, luxuscikkeket szállított Európába. A másik, nem kevésbé jelentős és hasznot hajtó kereskedelem a Balti-tenger és az Északi-tenger térségében bonyolódott.
Az orosz területekről, illetve a kelet-európai síkságról gabonát, szőrmét és egyéb mezőgazdasági termékeket szállított Nyugat-Európába, ahonnan iparcikkek, feldolgozott termékek vándoroltak keletre. Ez utóbbi kereskedelmet a XII. századtól egy jól szervezett kereskedelmi hálózat, a Hanza irányította.
Az itteni kereskedelem megszervezésének két esemény adott jelentős lökést. Egyrészt a kereskedők közti konkurenciaharc erőszakos összecsapásokba torkollott, másrészt egy korábban elpusztított települést, Lübecket újra alapítottak. A két esemény nagyjából egyszerre következett be, Lübecket 1159-ben alapították meg, míg az erőszakos kereskedelmi gyakorlatot 1161-ben elégelték meg a Balti-tengeren lévő Gotland szigeten lévő Visby város kereskedői, és szövetséget alapítottak a kereskedelem szabályozására.
A Balti-tenger vidéke a késő középkorban.
A XII.-XIV. században a balti térség, illetve az észak-európai területek igen változatos politikai képet mutattak. A Német-Római birodalom keleti határán a lengyel állam, majd annak időszakos feloszlása után a lengyel fejedelemségek keresztény államai voltak, a lengyel területektől keletre az ekkor még független és pogány litván fejedelemség. A Baltikumban jelentős hatalom volt a pogányok térítésére létrehozott katonai szerzetesrend, a Kardtestvérek rendje, majd a XIII. században megjelent (miután az önállósodási törekvéseiket megelégelő II. András kiűzte őket Erdélyből) a Német Lovagrend, amely saját államot alapított (beolvasztotta a Kardtestvérek rendjét is). Ezzel párhuzamosan a német telepesek, kereskedők is egyre inkább terjeszkedtek, és jelentek meg a Balti-tenger partján, ahol olyan városokat alapítottak, amelyek zárt német nyelvű enklávék voltak, a környező észt, lett és más népek tengerében.
A korábbi viking-skandináv királyságok keresztény hitre tértek, azonban a Baltikum népei még pogány hitűek voltak.
A Hanza
A Visby által alapított szövetséghez a következő években egyre több város társult. A lényeg itt valójában az volt, hogy városok alkották a szövetséget, nem államok. Ezzel párhuzamosan egyre több német kereskedő telep létesült a Balti-tenger mentén, amelyek polgárai jórészt Lübeckből indultak ki, és az új városokba is a lübecki jogot vitték magukkal. Ez olyan fura helyzeteket is létrehozott, mint Tallinn esetében, ahol a városban a lübecki városi jog volt érvényben, a város közepén álló hegyen és a város környékén pedig a német lovagrend földesúri joga.
Egy olyan korban, ahol egy Tallinn–Lübeck út hetekig tartott, közben bármi veszély, betegség, kalózok, hajótörés veszélyeztette a kereskedők áruit és életét, egy olyan hálózat, amely valamely kereskedelmi biztonságot nyújtott, sikerre volt ítélve.
A Hanza (amely szó eredetileg csoportot, majd közös célra alakult társaságot jelentett) egyrészt információkat közvetített, másrészt garantálta az áru minőségét, elősegítette a banki szolgáltatásokat (azaz nem kellett a pénzt mozgatni, elég volt az erről szóló dokumentumot magukkal vinni), erősítette a kereskedelmi bizalmat, és ha kellett, volt ereje és pénze, hogy fellépjen a kalózok ellen. A vitás kérdéseket az 1373-tól Lübeckben működő döntőbíróság elé lehetett tárni.
A Hanza, ha kellett, egységesen lépett fel a szövetségen kívüli partnerekkel szemben, akár kereskedelmi, akár katonai téren, hiszen a hatalmas felhalmozott vagyonból tellett zsoldosseregekre. Ha szükség volt rá, a Hanza háborúba is keveredett, erre volt is példa, Dániával került nézeteltérésbe 1360 és 1370 között.
A kereskedelmi út keleti vége Novgorod volt, a nyugati pedig London. Novgorod az orosz birodalom kapujaként is szolgált. Azért, hogy az orosz kereskedelmet ne sajátítsa ki más, a Hanza egyrészt erővel és jó politikával elérte, hogy más, a szövetségen kívüli kereskedő ne kereskedhetett Novgorodon keresztül, másrészt minden Hanza kereskedő évente csak egyszer utazhatott Novgorodba, és limitált mennyiségű árut, 1000 ezüstmárka értékű árut hozhatott magával.
Nyugaton London volt a másik végpont, és bár maga London városa nem volt a Hanza része, de az angol uralkodók támogatták a szövetséget, annak lerakatai voltak a városban. III. Edward a Hanza kereskedőitől szerzett pénzt a franciákkal kezdett háború (amit ma százéves háborúként ismerünk) költségeire, úgy, hogy a koronaékszereket zálogosította el, illetve bányászati jogokat adott a szövetségnek.
A Hanza városok körzetekbe tömörültek, a központ a XIV. századra egyértelműen Lübeck városa volt. A Hanza egy folyamatosan változó, növekvő vagy csökkenő számú taggal rendelkező szervezet volt, a csúcson összesen 220 város volt tagja, olyan, a tengertől viszonylag távoli városok is, mint a lengyelországi Krakkó. A városok négy nagyobb kerületbe tömörültek, a Vend-pomerániaiba (ennek volt tagja például Lübeck, Hamburg, Stettin/Szczecin), a Balti kerületbe, ide többek között Visby, Stockholm, Danzig, Riga, Tallinn tartozott, de e kerület része volt Krakkó is, a szász kerületbe olyan jelentősebb városok tartoztak, mint Berlin, Bréma, Erfurt, míg a vesztfáliai körzet tagja volt például Köln vagy Münster.
Forrás: Wikipedia
A Hanza városok sok mindenben hasonlítanak egymásra. A középkori eredetű városmagjukban egymás mellett álltak a gazdag polgárházak, a főtér meghatározó eleme volt a jelentős méretű városháza. Az egész városkép a polgárok összefogásáról és a jólétről tanúskodott, viszont a jelentős méretű uralkodói paloták jórészt hiányoztak, hiszen a városok nem egy feudális uralkodó székhelyei voltak, hanem önrendelkező egységek, ebből következik, hogy a városi öntudat igencsak erős volt.
A hanyatlás
A Hanza hanyatlásához több tényező is hozzájárult. Egyrészt a XV. század első felében a Balti-tengeren a kereskedelmet a feléledő kalózkodás – a Vitális testvérek szervezete – zaklatta, és ugyan ezt még sikerült legyűrni, de a nehézségek csak növekedtek. A Hanza számára a legjelentősebb az volt, amikor 1494-ben bezárták a novgorodi kirendeltséget.
A XVI. században a világkereskedelem központja az Atlanti óceánra terelődött át, az angol és a holland kereskedők egyre inkább előre törtek, ahogy az új világ bekapcsolódott a kereskedelembe. Angliából ráadásul tudatosan szorították ki a Hanzát és más idegen kereskedőket, és a technikai fejlődés, így a hajóépítés fejlődése is lehetővé tette, hogy a Hanza által szállított termékeket máshonnan is beszerezze a fejlett Nyugat-Európa. A Hanza városokat a reformáció is megosztotta, ahogy az egész Német-Római birodalmat, amelynek erejét az egyre inkább előre törő oszmánok is gyengítették, ez a Hanza alapvetően német kereskedőit is gyengébb pozícióba hozta.
A XVI. században az államok is megerősödtek, így Lübeck már az egyre erősödő Svédországgal keveredett harcba 1530-ban. A Hanzára a végzetes csapást a Német Birodalmat végletesen megosztó és legyengítő harmincéves háború (1618-1648) mérte.
A XVI. században a Hanza egyre csak szűkült, az utolsó, 1669-es lübecki Hanza gyűlésen már csak öt város képviseltette magát, amely után a szövetség hivatalosan is megszűnt.
A Hanza öröksége
A szerző felvétele
A Hanza ugyan a XVII. században hivatalosan is megszűnt, de a hatása a mai napig megmaradt. Nemcsak a városok kinézetére, legyen szó akár Gdanskról vagy Tallinnról, Lübeckről, hanem a városi kultúra, a szabad jogokkal rendelkező, önrendelkező polgárság eszményének megteremtéséről. A Hanza – amelynek városai jórészt a Német-Római Birodalom, vagy más királyságok részei voltak – polgárai egyszerre voltak az adott királyság alattvalói, másrészt a városok büszke polgárai, néha ez utóbbi inkább.
A Hanza akkor jött létre, akkor virágzott, amikor Európa számára a világ viszonylag szűk volt, hiszen az oroszt sztyeppék és a Közel-Kelet jelentette a határokat, amikor a világ kinyílt, és a holland kereskedők az Indiai-óceánt, a spanyol, portugál és angol hajók pedig az Atlanti-óceánt járták, a Hanza ideje leáldozott.
Azonban a Hanza tudat valamennyire fennmaradt, ma az Európai Unió egyik kulturális útja a Hanza városokat öleli fel. https://www.hanse.org/de
