A világ legkülönlegesebb folyói

Amikor a legtöbb embert arra kérik, hogy nevezzen meg egy folyót, gyakran a legismertebbekhez nyúlnak: Amazonas, Nílus, Gangesz, Mississippi, Temze. De nem csak ezek figyelemre méltók valamilyen szempontból, íme 9 folyó a világ minden tájáról, amelyek valamely szempontból a legkülönlegesebbeknek számítanak.

Itchen, Anglia

Egy jégmadár ugrik be a nagy víziboglárka fehér virágai közé, miközben a fejünk felett lepkefelhők lebegnek, és egy veszélyeztetett csókarák táplálkozik a kavicsos folyómederben. A lazacok és pisztrángok a folyón felfelé tartanak, elkerülve a mocsári nőszirmok között kóborló vidrákat. Ez az Itchen folyó, amely 40 kilométer hosszan folyik keresztül Hampshire megyén Dél-Angliában. Martin de Retuerto, a Hampshire & Isle of Wight Wildlife Trust természetvédelmi együttműködés munkatársa szerint globális jelentőségű folyó, mivel az itteni élővilág sokfélesége és bősége „valóban elképesztő”.

Mindössze 200 ehhez hasonló ritka élőhely ismert. A víz az alatta lévő kréta víztartó rétegekből származik, így ásványi anyagokban gazdag, tiszta és egész évben állandó hőmérsékletű. A növények növekedését a tiszta vízbe bejutó nagy mennyiségű fény, valamint az ásványi anyagok, különösen a kalcium nagyfokú hozzáférhetősége segíti elő. A víz típusa és minősége nagyon összetett és változatos növényközösségeket eredményez, amelyek világviszonylatban is kiemelkedők.

Mint minden folyó az Egyesült Királyságban, az ember az Itchent is megváltoztatta. A közelmúltban végzett helyreállítási munkálatok a folyó árterének visszacsatolására, a lazacok számára a folyón felfelé vezető útvonalak megnyitására és az eltűnt fajok, például az eurázsiai vidra visszatelepítésére összpontosítottak. Az egyik sikertörténet a csókarák újraszaporodása, mely a kilencvenes évek elején majdnem kipusztult, amikor az amerikai folyami rákoktól származó rákpestis bekerült a folyóba. Az Itchenre leselkedő további veszélyt a vízkivétel és a vízminőség romlása jelenti.

Diamantina, Ausztrália

A száraz nyugat-queenslandi és dél-ausztráliai területeken át kanyargó Diamantina folyó a világ egyik legváltozatosabb vízhozamú folyója. Jelentős részei hónapokig szárazak, amíg a nyári monszunesőzéseket követően a felső szakaszokon el nem kezd megtelni. Ahogy a víz lefelé halad a folyón, kitör a fő medréből, és több száz egymásba fonódó mélyedést tölt meg. A legcsapadékosabb években ez az árterület akár 60 kilométer széles is lehet. Átlagosan csak kétévente egyszer hullik annyi csapadék, hogy a víz egészen a torkolatáig jusson: a dél-ausztráliai Eyre-tóhoz.

A madarak gyorsan megérkeznek a folyóhoz táplálkozni és szaporodni, köztük pelikánok, íbiszek, kormoránok és kacsák milliói. A területen élő növények és állatok alkalmazkodtak ehhez a „fellendülés és visszaesés” ciklushoz, például a halak, amelyek elviselik a magas sótartalmat. Ezek az ökoszisztémák évekig tudnak várni, ha kell, majd amint esik az eső, életre kelnek. Aztán ismét eltűnnek, és megvárják, amíg újra lesz víz a mederben. A száraz időszakokban a víznyelők menedéket nyújtanak a vadon élő állatoknak.

Ausztrália folyóinak mintegy 70 százaléka csak az idő egy részében telik meg vízzel. Ha megnézzük a térképet, úgy tűnik, hogy itt nincsenek is folyók, vagy csak a Murray-Darling kígyózik a keleti parton. Valójában mindenhol találhatók időszakos vízfolyások.

Csientang, Kína

Ha egy látványos természeti jelenségre vágyik, ne keressen tovább. A kínai Csöcsiang tartományban lévő Csientang folyó a világ egyik legkülönlegesebb árapályjelenségének ad otthont. Egy szinte függőleges vízfal rohan felfelé a folyón, habzó fronttal és dübörgő zajjal. Mindezt Dong-Zi Pan, a Zhejiang Institute of Hydraulics and Estuary munkatársa 15 éve tanulmányozza.

Ez az úgynevezett torlóár akkor jön létre, amikor a bejövő árhullám a szélesebb Hangcsou-öbölből a Csientang szűk bejáratába áramlik, és keresztülhalad a folyó torkolatánál lévő homokpadon, mely csökkenti a víz mélységét. Mindezek együttesen a vizet egy hullámmá koncentrálják, amely másodpercenként 4-7 méteres sebességgel söpör felfelé a folyón. Pan szerint a vízfal általában 1-2 méter magas, de elérheti a 4 métert is – és még nagyobb is lehet, ha akadályba ütközik.

Az év legnagyobb torlóárhulláma augusztusban figyelhető meg, amikor a Nap, a Hold és a Föld a legközelebbi együttállásban vannak – így alakul ki a legnagyobb bejövő árhullám, és az uralkodó szelek is a megfelelő irányba tartanak. A vízfal akár 100 kilométert is felfelé haladhat a folyón, és a legnagyobbak megjelenésekor emberek százezrei sorakoznak a partoknál.

Kristály folyó, Kolumbia

A spanyolul Caño Cristales elnevezésű vízfolyás június és november között sárga, vörös és zöld, időnként kék és lila színekben pompázik. E színek részben a Rhyncholacis clavigera, más néven Macarenia clavigera növényfajnak köszönhetők. Csak Kolumbia e régiójában található, és az árnyékos területeken zöld, a napos helyeken pedig vörös színű. A Caño Cristales többi színét a környezete adja: az ég, a homok, a kő.

A száraz évszakban való túlélés érdekében a növény a kövek közé húzódik, hogy az ott rekedt vízből nedvességet nyerjen. Amint az eső újra feltölti a folyót, a növény „újjászületik” Ez a földről lefolyó esővíz felelős a folyómederben látható kör alakú gödrökért is. Az évezredek során a folyóba szállított homok és apró kövek egy helyben örvénylettek, és így alakultak ki a gödrök. Ez különböző mélységű vizet hoz létre, ami hozzájárul a színskálához.

A folyó egyre népszerűbb a turisták körében, és az egyik kihívás a károk megelőzése. Az éghajlatváltozás is érezteti hatását. Az esős és száraz évszakok változnak, ami befolyásolja a növény fejlődését. Ha nem éri el az ideális magasságot, akkor a csapadékot követő víz ereje gyökerestől ki tudja szakítani.

Elwha, Washington állam

2014-ben a Washington állambeli Elwha folyóval valami figyelemre méltó dolog történt: újra akadálytalanul folyhatott a forrástól a tengerig. Két, az 1900-as évek elején épített vízerőművi gátat távolítottak el az Egyesült Államokban látott legnagyobb gátmentesítési projekt keretében.

A gátak jelentős hatást gyakoroltak a folyóra. A halak számára átjárók nélkül épített gátak megakadályozták, hogy 11 faj, köztük az alsó elwha klallam indián törzs kulturális, társadalmi és gazdasági életében központi szerepet játszó lazacok is felfelé jussanak a folyón, hogy ott ívjanak. Emellett megzavarták az üledékáramlást, ami a lazacok ívóhelyeinek romlását okozta, így a halpopulációk összeomlottak.

Az alsó elwha klallam törzs a környezetvédelmi csoportokkal együtt 1986-ban petíciót nyújtott be a gátak eltávolítása érdekében. 1992-ben az amerikai kongresszus elfogadta az Elwha folyó ökoszisztémájának és halászatának helyreállításáról szóló törvényt, majd 2011-ben megkezdődtek a lebontási munkálatok.

Az alsó gát eltávolítása után mindössze két hónappal az első vándorló halak kezdtek felfelé „szökdécselni” a folyón. Két és fél éven belül nyolc faj, köztük lazacok és pisztrángok jelentek meg az alsó, öt éven belül pedig hat faj a felső gát felett.

A gátak áttörésével a mögöttük rekedt évtizedes üledék is felszabadult, 90 százaléka a part menti folyódeltában rakódott le, amely öt év alatt 60 hektárral nőtt. Ez az üledékhullám azonban rossz hírt jelentett a folyó számos gerinctelen élőlénye számára, bár várhatóan újból megjelennek, amint az Elwha visszatér természetes állapotába.

Vjosa, Albánia

Az Európa utolsó vad folyójaként ismert Vjosa szinte teljes 270 kilométeres hosszában szabadon folyik, csak a forrásánál lévő első 10 kilométert változtatta meg az ember. Ez nagyon-nagyon ritka, különösen Közép-Európában, közel a globális turisztikai gócponthoz, a Földközi-tengerhez.

A görögországi Pindosz hegységben eredő Vjosa keskeny szurdokokon és kanyonokon keresztül egy széles, homokpadokkal, fűzfákkal és nyárfákkal teli, fonatos árterületen halad át, mielőtt torkolata felé kanyarog, és az Adriai-tengerbe ömlik.

A háborítatlan élőhelyek széles skálája, valamint a tiszta víz 1175 fajnak ad otthont, köztük csak a deltában 80 madárfajnak. Az élővilág számára azért fontos, mert ez az egyik utolsó érintetlen folyó Európában. Rengeteg fajnak, különösen a rovaroknak a Vjosa az utolsó „otthona”. A legritkábbak közé tartozik a kritikusan veszélyeztetett európai angolna és a Prosopistoma pennigerum.

A Vjosa és mellékfolyói mentén 40 gát építésére irányuló tervek környezetvédelmi törekvéseket indítottak el Albániában. Csak ekkor tudatosult a helyiekben és az albánokban, hogy milyen egyedülálló folyójuk van. 2023-ban Európa első vadvízi nemzeti parkjává nyilvánították, amelynek célja, hogy megvédje a folyót és mellékfolyóit Albánián belül.

Puerto Princesa, Fülöp-szigetek

A Fülöp-szigeteki Palawan szigetén található Cabayugan folyó buja esőerdőben és mészkősziklák mellett halad, az ember pedig azt hihetné, hogy csak egy átlagos trópusi folyó – egészen addig, míg hirtelen el nem tűnik a sziklák között, hogy utolsó 8 kilométerét a föld alatt tegye meg.

Innentől a közeli város, Puerto Princesa nevét viseli, és látványos barlangok sorozatán folyik keresztül, míg végül a tengerbe ömlik. Rendkívüli biológiai sokféleségnek ad otthont: egy legutóbbi expedíció során 17 gerinces és legalább 84 gerinctelen állatfajt találtak.

A folyó felett több százezer denevér és fecske tanyázik, amelyek hajnalban és alkonyatkor megelevenítik a folyó menti alagutakat, amint rovarok után kutatnak. Ezek kígyók számára szolgálnak zsákmányul, guanójuk pedig a barlangokban és a folyón belül is támogatja az ökoszisztémát. Édesvízi és tengeri halak, puhatestűek, rákok, skorpiók és hatalmas pókok is előfordulnak, amelyek denevéreket és fecskéket fognak.

Az egyetlen barlangban akár öt különböző ökoszisztéma együttélése teljesen szokatlan, ha nem egyedülálló. A folyónak van a leghosszabb ismert föld alatti torkolata, a száraz évszakban a tengervíz akár 5 kilométerre is elérhet a folyón felfelé. A tengervíz és a hidegebb édesvíz közötti kontraszt nagyon ritka jelenségek kialakulásához vezet, mint például a barlang hatalmas kamráiban valódi felhők képződése.

Wanganui, Új-Zéland

Az Északi-szigeten található, aktív Tongariro vulkán lejtőin ered, majd 290 kilométer hosszan folyik lefelé a Tasmán-tengerbe. Ez volt a világ első folyója, amely Új-Zéland történelmének leghosszabb, a māori Whanganui Iwi népcsoport és a kormány jogi csatáját követően önálló személyiséget kapott.

A folyó spirituális jelentőséggel bír a Whanganui Iwi számára, amely őseiként ismeri el, és 150 éven keresztül érvényesítette a folyóhoz fűződő szokásjogát, hogy megpróbálja megvédeni azt és életmódját az olyan fenyegetésekkel szemben, mint a kavicskitermelés vagy a tervezett vízerőművek. Válaszul a kormány jogszabályokat és bíróságokat használt fel arra, hogy elvegyék ezeket a jogokat.

E viták rendezésének részeként az új-zélandi parlament 2017-ben elfogadta a Te Awa Tupua (Whanganui River Claims Settlement) törvényt, amely a folyót ugyanolyan jogokkal és kötelezettségekkel ruházza fel, mint egy embert. A törvény két gyámról is rendelkezik – a kormány és a Whanganui Iwi egy-egy képviselőjéről, akik a folyó törvényes jogainak védelmét és állapotának megőrzését végzik. A folyó helyreállítására irányuló erőfeszítések folytatódnak, beleértve a halak ívóhelyeinek és a hanyatló édesvízi kagylók élőhelyeinek javítását.

Névtelen folyó, Antarktisz

Lehet, hogy az Antarktisz a jég világa, de ha tudod, hol keresd, folyékony vizet is találhatsz. 2022-ben egy 460 kilométer hosszú folyóra bukkantak a jég alatt elrejtve, amely a Weddell-tengerbe ömlik.

Korábban már felfedeztek ilyet a grönlandi jégtakaró alatt is, amely a felszínen lévő nyári jég olvadásából keletkezett, és mély repedéseken keresztül zuhant alá. Ám az Antarktisz túl hideg ahhoz, hogy elegendő felszíni olvadás történjen, ezért kevés vízre számítottak. Kiderült azonban, hogy a jégtakaró sziklákon való mozgása során keletkező súrlódásból, valamint magából a Föld belsejéből elegendő hő keletkezik ahhoz, hogy a jég alja megolvadjon. Ez a folyó azért különleges, mert nem a felszíni olvadás táplálja, hanem a bazális (alapi).

Ez a jég alatti folyó segíti a jégtakaró „kenését”, miközben a tenger felé áramlik, és így gyorsabban mozog, mint egyébként tenné. Ezt a folyamatot befolyásolhatja a globális felmelegedés az éghajlatváltozás miatt. Ahogy a jégtakaró változik a fosszilis tüzelőanyagok elégetése miatt, úgy fog változni ezeknek a folyóknak az áramlása is.