A XIX. század legnagyobb beruházása – Háború is robbant ki miatta

2032-ig a magyar közmédia közvetíti az összes nyári és téli olimpiát
2023-01-16
Gyakrabban közölnek adatokat a meteorológiai szolgálat mérőállomásai ezentúl
2023-01-17
Show all

A XIX. század legnagyobb beruházása – Háború is robbant ki miatta

Egy számítási hiba késleltette a megépítését, a birtoklásáért egy háború is kirobbant, sokan megépíthetetlennek találták, de mégis 10 év alatt elkészült, és 1869 óta szolgálja a nemzetközi kereskedelmet. Ez a Szuezi csatorna, amelyen jelenleg naponta közel 10 milliárd dollárnyi áru halad át.

A Képes Világ című lap rajza az avatásról

A Képes Világ című lap rajza az avatásról (1869. 43. szám)

A Szuezi csatorna megépítése a XIX. század egyik legnagyobb beruházása volt. Ekkorra a világ sokkal kisebb lett, már ami a szárazföldi utazás idejét jelentette, a vasút miatt a korábbi hetekig tartó utazásokat napok, vagy akár órák alatt teljesíteni lehetett. Nem így a tengeren. A gőzhajó ugyan valamivel gyorsabb volt a vitorlásnál, mert nem függött a szelektől, de például a Távol-Keletre vezető hajóút esetén, ami miatt meg kellett kerülni Afrikát, nagyon sok szénvételező helyet kellett kialakítani.

A fáraók még a Nílust kötötték össze a Vörös tengerrel

A szuezi földszoros már az ókor óta elválasztotta egymástól az ázsiai és a földközi tengeri kereskedelmi régiót. Az ókori Egyiptom fáraói már ásattak csatornákat, amelyek a Nílust kötötték össze a Vörös tengerrel. Jóllehet ezek a csatornák folyamatos fenntartást igényeltek, és idővel mindegyik tönkrement, de építettek ilyen átjárót az ókori egyiptomi Középbirodalomban, az Újbirodalom alatt II. Ramszez, a perzsa hódítók, így II. Dareiosz parancsára, majd a rómaiak is. Ez utóbbit azonban a középkor elejére teljesen be is temette a homok.

A csatornában álló hajók

A csatornában álló hajók
Forrás: Wikipedia

A kora újkorban az arab kereskedők, majd az oszmán birodalom tartotta kézben ezt a kereskedelmileg is fontos régiót, lefölözve az itt folyó, jellemzően fűszerkereskedelem hasznát. Ezt megkerülendő indultak a portugál és a spanyol expedíciók, hogy új utakat keressenek az Indiai óceánra, ennek következményei lettek a nagy földrajzi felfedezések.

A XVIII. század végén és a XIX. század elején, elsősorban francia hadmérnökök fejében, akik Napóleon seregével jártak Egyiptomban, felmerült, hogy csatornával kellene összekötni a Földközi és a Vörös tengert, amely tervet Napóleon is támogatta. Azonban egy mérési hiba közbeszólt, ugyanis a XVIII. században Jacques-Marie Le Pere mérnök mérései azt mutatták, hogy a Vörös tenger és a Földközi tenger szintje között 10 méter az eltérés.

Az iskolai barátság fontossága

A következő évtizedekben azonban a terv nem ment feledésbe, kiderült, hogy a mérések hibásak voltak, és műszakilag nincs akadálya az építkezésnek. Azonban az álmodozásoknál nem jutottak többre, míg be nem kapcsolódott a tervezgetésbe egy francia diplomata, név szerint Ferdinand de Lesseps. Az előkelő származású, 1805-ben született úriember eredetileg diplomata volt, akinek csillaga fényesen emelkedett a francia külpolitikában egészen 1849-es bukásáig, amikor a francia külpolitika irányítói Itáliába küldték az ottani forrongások lecsillapítására. Ugyan sikereket ért el, amelyek azonban ellentétesek voltak az ekkor erősen változó francia érdekekkel, hisz Franciaországban is forradalom zajlott, aminek eredményeképp az ország újra köztársasággá vált, majd a hatalmat Louis Napóleon ragadta magához.

Lesseps ezután visszavonult a magánéletbe, barátaival levelezett, s birtokát fejlesztette. Kapcsolatban állt a szuezi csatorna tervét folyamatosan napirenden tartó Société d’Études du Canal de Suez-el, de gazdasági lehetőségei nem voltak a megvalósításra.

A fordulat akkor következett be, amikor 1854-ben korábbi iskolai barátja, Mohamed Szaid lett az egyiptomi alkirály. Egyiptom formálisan az Oszmán birodalom egyik tartománya volt, amelyet a szultán nevében az alkirály kormányzott, aki a valóságban igen komoly autonómiával rendelkezett, a török porta befolyása valójában névleges volt.

Lesseps és alkirály barátja Egyiptomban találkoztak újra, ahol arról beszélgettek, milyen grandiózus tettel tudná Szaid az uralkodását emlékezetessé tenni. Lessepsnek megvolt a válasza: a Szuezi csatorna. Az alkirály elfogadta a tervet, lelkes támogatója lett, és koncessziót adott francia barátjának a munkára, valamint a csatorna üzemeltetésére, amelyet 1856-ban újabb követett, ebben annak lejártát 99 évben határozta meg.

Az USS America repülőgép hordozó a csatornában

Az USS America repülőgép hordozó a csatornában Forrás: Wikipedia, US Navy

Lesseps ezután kezdett európai pénzgyűjtésbe és a tervezésbe. Valójában sem gazdasági, sem műszaki szakértő nem volt, főleg nem vízépítő mérnök, de meggyőző ereje elég volt, hogy összeszedje a tervezett költségek felét. A tervet nem támogatta mindenki, az angolok eleve ellenezték, hiszen Indiát, az angol korona ékkövét féltették a francia befolyás megjelenésétől. Műszakilag is voltak kétségek, Robert Stephenson, az ismert mérnök, az első gőzmozdony atyja, George Stephenson fia több híd és vasútvonal tervezője, az angol parlamentben lehetetlennek nevezte a vállalkozást.

Az ingyen kényszermunka nem vezetett eredményre

Ennek ellenére 1858-ban megalakult a Compagnie Universelle du Canal Maritime de Suez, azaz az építtető társaság, és 1859-re a pénz is összegyűlt. A 400 ezer egyenként 500 frankos részvény nagy részét magánszemélyek vették meg. A legnagyobb részvényes eredetileg Egyiptom volt, amely az kezdő költségek felét fedezte.

A csatornát ugyan mindenki Ferdinand de Lessepshez köti, de a terveket egy osztrák mérnök, Alois Negrelli készítette. Az osztrák mérnök első tervezetét még egy évtizeddel korábban a Société d’Études du Canal de Suez felkérésére készítette el, ekkor bizonyította be, hogy nincs lényeges eltérés a Vörös és a Fekete tenger szintje között. A végleges tervek elkészítésére 1855-ben kérte fel Lesseps.

Maga a munka a szuezi sivatagban 1859. április 25-én kezdődött meg, de már nem Negrelli irányításával, mert ő időközben váratlanul elhunyt.

A csatorna 1900 körül

A csatorna 1900 körül
Forrás: Wikipedia, Goodyear Archival Collection – Brooklyn Museum

Az egyiptomi alkirály biztosította a munkásokat is, mégpedig kényszermunkásokat. 60 ezer embert adott, akik kézzel, lapáttal, ásóval álltak neki a csatornának, a kiásott földet kosarakban szállították el, mindezt fizetség nélkül. Ugyan hatalmas munkáshad ásta a csatornát, az építkezés mégis lassan haladt, sőt miután a nemzetközi sajtóban napvilágot látott, milyen körülmények között zajlik a munka, hatalmas botrány lett. E két tényező hatására a francia társaság 1864-től már modern berendezéseket, gőzkotrókat és ásókat, több mint 300 darabot vetett be, és a munkásokat is megfizették. Ez már felgyorsította a munkát.

A csatorna 1869-ben

A csatorna 1869-ben
Forrás: Wikipedia, Appleton’s Journal of Popular Literature, Science, and Art, 1869.

De mi is volt a feladat? Egy olyan csatornát kellett ásni a sivatagban, ami 163 kilométer hosszú volt, a felszínen 60, de egyes helyeken 90 méter széles volt. A XIX században még csak 7,5 méter mély volt a csatorna, és az alján csak 22 méter széles, de ha belegondolunk, ez hatalmas mennyiségű kiásandó föld, még úgy is, hogy két természetes tavat is bekapcsoltak a csatorna útjába.

A munka 1864 után felgyorsult, és 1869. augusztus 18-án találkozott a két tenger vize. A munkák során 74 millió köbméter földet mozgattak meg, a költségek is tetemesen elszálltak, az eredetileg tervezett 200 millió frank helyett 433 millió lett a végszámla, amely különbséget Egyiptom fedezte.

Ferenc József is ott volt a megnyitón

A hatalmas és fényes megnyitó ünnepségre 1869. november 17-én került sor számos uralkodó jelenlétében. A francia udvart III. Napóleon felesége, Eugénie császárné képviselte, de ott volt Ferenc József osztrák császár és magyar király, a porosz trónörökös, számos más királyi rokon és sok más híresség. Ugyan a megnyitóra megrendelt Aidával Verdi nem készült el (azt csak 1871-ben mutatták be), de így is hatalmas ünnepségek során hajózott át a meghívott előkelőségeket szállító 80 hajó a csatornán. Egy valaki nem volt ott, a török szultán, mert bár papíron Egyiptom is a birodalmához tartozott, őt az egyiptomi alkirály, Iszmail (az 1863-ban elhunyt Szaid utóda) nem hívta meg, ezzel is kifejezve az ország önállósodási törekvéseit.

A csatorna ugyan iszonyú áron épült, de hatalmas siker lett, hiszen a Kína, India és a Távol-Kelet egyéb irányaiba haladó hajóknak nem kellett megkerülniük Afrikát, így a gőzhajók előtt is könnyebbé vált az út. Az áthaladásért természetesen fizetni kellett, amely nem volt olcsó, de még így is kevesebbe került, mint az afrikai kerülő.

A csatorna műholdképe

A csatorna műholdképe Forrás: Wikipedia, NASA

A díjfizetéssel azonban volt egy kis probléma. A teljes költségek háromnegyedét végül Egyiptom állta, de a csatorna bevételeinek csak alig 15 százalékát kapta meg. Egyiptom ezért a csatornaépítésbe pénzügyileg belerokkant, csődbe ment, s csak úgy tudta gazdaságát stabilizálni, ha a csatorna részvényeit 1875-ben eladta. A vevő pedig Anglia lett, így a Brit birodalom a franciák mellett döntő befolyást szerzett a csatorna felett, és ha már ott voltak, gyakorlatilag megszerezték Egyiptom irányítását is. Ugyanis – bár kisebbségi tulajdonosok voltak – 1882-ben megszállták a csatorna övezetét és átvették Egyiptom „védnökségét” a török portától. Az angolok nem is mentek ki Egyiptomból 1954-ig.

A csatorna semlegességét és mindenki általi használhatóságát 1888-ban nemzetközi szerződés mondta ki, az 1956-ig magántulajdonban volt, majd 1956-ban Egyiptom, a részvényesek kártalanítása mellett államosította. Ez ugyan egy rövid háborút robbantott ki Egyiptom és a francia-angol izraeli koalíció között, de a csatorna egyiptomi kézen maradt, igaz 1957-ig zárva volt. A hatnapos háborúban, 1967-ben ismét lezárták, és 1975-ig zárva is maradt.

Maga a csatorna már rég nem ugyanaz, mint volt 1869-ben, azt több lépcsőben bővítették, sőt 2015-ben egy második csatorna ág is épült, hogy két hajó is elférjen egymás mellett, így 113 kilométeren tudnak a hajók egymás mellett haladni. A mai hossza így 193 kilométer, a legtöbb részen 11 méter mély, de van olyan pont, ahol 24 méteres a víz. A szélessége is jóval nagyobb, 313 méter. Míg eredetileg 1869-ben csak 5000 tonnás hajók haladhattak át rajta, ma már akár a 240 000 tonnás óriások is közlekedhetnek itt. Persze mindenki emlékezik, hogy mivel járt, amikor 2021 márciusában két hétre elzárta a csatornát a keresztbe fordult és elakadt Ever Given óriás konténerszállító.

Ez a baleset is megmutatta, hogy a mai napig mennyire fontos vízi út a Szuezi csatorna, hiszen ez alatt a rövid idő alatt is közel 500 hajó gyűlt fel az áthaladásra várva. Ma a világkereskedelem 12 százaléka halad itt át, a szállítmányok összértéke eléri az 1000 milliárd dollárt, s naponta akár 9 milliárd dollárnyi áru is áthaladhat a közel 200 kilométeres mesterséges vízi úton.

 

 

 

 

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.