A rendelkezésre álló adatok szerint mintegy 1500 tartalékos katona érkezett jutalékos konstrukcióban a Magyar Honvédséghez, ez csaknem 700 millió forint közpénz elköltését jelentette. A haderő nem piramisjáték – írta Facebook-bejegyzésében a honvédelmi miniszter.
Ruszin-Szendi Romulusz szerint ez újabb példája annak, amikor a hozzá nem értés és a pénzszórás találkozik.
Felidézte, hogy
az előző honvédelmi vezetés egyik „nagy ötlete” az volt, hogy jelentős összegeket fizettek azoknak, akik új tartalékos katonákat hoztak a rendszerbe. Egy-egy sikeres ajánlás után akár félmillió forintos nagyságrendű jutalom is járt.
Az ilyen ajánlói rendszereket leginkább biztosítási ügynökhálózatoknál, értékesítő cégeknél vagy különböző hálózatépítő vállalkozásoknál alkalmazzák, ahol a cél az új ügyfelek vagy új belépők számának növelése. Ott természetes, hogy jutalék jár egy sikeres ajánlásért.
De a Magyar Honvédség nem biztosítótársaság. Nem telekommunikációs cég. És nem hálózatépítő vállalkozás. A haderő nem piramisjáték
fogalmazott a miniszter.
Hozzátette: muszáj volt a próbaidő letelte után is meghatározott ideig állományban maradni, hogy az ajánlónak ne kelljen visszafizetnie a már kifizetett jutalmat. Ruszin-Szendi Romulusz szerint ez jelentette a valódi problémát, ugyanis „a haderőben nemcsak a létszám számít, hanem a minőség is”.
Amikor a rendszer pénzügyi ösztönzőkkel arra épül, hogy minél több embert hozzanak be, könnyen háttérbe szorulhat az a kérdés, hogy az adott jelentkező valóban alkalmas-e a katonai szolgálatra és valóban saját elhatározásából, elkötelezetten kíván-e csatlakozni a Magyar Honvédséghez – írta a tárcavezető.
Rámutatott arra: nagy különbség van aközött, hogy valaki azért jelentkezik katonának, mert hisz a szolgálatban vagy azért kerül be a rendszerbe, mert valakinek félmillió forint múlik azon, hogy még egy embert „hozzon”.
A haderőnek nem „bárkire”, hanem olyan emberekre van szüksége, akik önként, meggyőződésből, a haza szolgálatának szándékával csatlakoznak – rögzítette.
A miniszter szerint joggal merül fel a kérdés: valóban ez volt a legjobb módja a magyar emberek pénzének felhasználására? Úgy vélte, ennek a csaknem 700 millió forintnak sokkal jobb helye lett volna: a katonák élet- és munkakörülményeinek javításában, laktanyák felújításában, modern kiképzési eszközök beszerzésében, felszerelések fejlesztésében vagy a katonacsaládokat támogató programokban.
„Mi másban hiszünk. Nem a jutalék hozza a katonát a honvédséghez, hanem a hivatás becsülete, a szolgálat értelme és a katonai közösség ereje. legjobb toborzó nem a félmilliós jutalom. A legjobb toborzó az elégedett katona”
– írta a honvédelmi miniszter, hozzátéve: az a katona, aki büszkén viseli az egyenruhát, megbecsülve érzi magát, fejlődési lehetőséget lát maga előtt, és saját tapasztalata alapján ajánlja a szolgálatot másoknak.
„Mert erős haderőt nem jutalékokból, hanem elkötelezett, felkészült és motivált emberekből lehet építeni” – olvasható a bejegyzésben.
