Jordán Adél a csitriktől a kívánatos nőkig – Színészportré

Jordán Adél veszettül tud nő lenni. Sikamlósan pikáns dalokat énekelni. Csábosan nézni. Testre simuló ruhát rafináltan, veszélyesen vonzóan hordani. Prózában is erotikusan búgó hangon megszólalni.

Pimaszul cserfes csitrikkel valaha telejátszotta a magyar filmeket. Be nem álló szájú kedves butuskákkal, akikre erőteljes szexuális vonzerejük miatt buktak a pasik. Szórakoztató, kevésbé szórakoztató, de annak szánt, sikerfilmekben parádézott. Egyszer azt mondta nekem, hogy megérdemelte ezeket, mert civilben sem álltak olyan messze az alkatától. Amúgy különösen nagy színészi feladatot nem jelentettek neki. Gondoljunk például az S.O.S. szerelemre, vagy a 9 és fél randira, amiben a saját volt szerelme, Fenyő Iván csábította el. Ezekben lett országosan ismert, népszerű. Ám csak megérezte a beskatulyázás veszélyét, és bizonyos idő után próbált ilyeneket nem vállalni.

Keserűségek a pályán

Egerben pedig, ahová a főiskola után szerződött, fokozatosan formálódott a színészete. Az az igazság, hogy Budapestre nem hívta akkoriban senki.

De egyáltalán nem járt rosszul Egerrel, ahová a Máté Gábor által vezetett legendás osztályából hatan is szerződtek. Megmaradt kicsit az alma mater melege. Bár Máté az első órán megmondta nekik, hogy ennek a pályának nem fognak mindig annyira örülni, mint amennyire annak örültek, hogy felvették őket a főiskolára.

És hát tényleg, miután végeztek, az osztály tagjai csináltak egy Éjféltájban mondta meg, hogy mi a baja című produkciót nyáron, Zsámbékon, és abban humorral, de azért fájdalmas csalódottsággal, ám energiáktól duzzadva, eljátszották, hogy mivel nem elégedettek, mi minden keserűség érte őket a pályán.

De az egri teátrum, Csizmadia Tibor empatikusan hozzáértő igazgatása alatt, azért sok tekintetben védőburkot, és nagy mértékben fejlődési lehetőséget nyújtott. Eger kis város, emiatt nem lehet hosszan játszani egy-egy produkciót, így a premierek sűrűn követik egymást. Ez fiatal színészeknek „papedli”. Rengeteg szerepet játszhatnak, és mindenféle színpadi műfajban kipróbálhatják magukat. Megkapta például a My fair Lady címszerepét, amit saját bevallása szerint Pesten nem valószínű, hogy ráosztottak volna.

Eljátszhatta benne az ápolatlan, szabadszájú, teljesen felvágott nyelvű csitrit, hiszen Elisa ilyen, amikor még piacon virágot árul, és megmutathatta a kikupált, vonzóvá váló szép nőt, akit körbe csodálnak a férfiak. Veszettül tud már nő lenni. Ezt a tudományát összefoglalja az Orfeumok, mulatók című, Az éjszaka zenéi alcímű esten, amin az 1920-as, harmincas évek lokáljainak, füstös kocsmáinak műsorait idézi, sanzonok, operett slágerek, kuplék segítségével. Kacéran néz. Csábítóan illegeti-billegeti a lábait. A vállait is kivillantja. Mondén. Rejtélyesen kiismerhetetlen. Hol megközelíthetetlen, hol kihívó, de képes a kettőt elegyíteni is. A hangja súgó-búgó, önmagában is erotikus. A ruha naná, hogy testre simuló, és ezt abszolút meg is engedheti magának, mert 10 deka plusz súly sincs rajta. A nádszál derekat akár róla is lehetne mintázni. Tán nem véletlenül végezte el a jógaoktatói tanfolyamot. Órák mellett már egész napos jógafesztivált is szervezett. Karban tartja magát, és feltehetően olykor másokat is.

Nincs már túlmozgás a színpadon, ami azért fiatal korában jellemző volt rá. Kifejezőek a gesztusai. Perzselő a jelenléte. Bősze Ádám, az est szerkesztője, aki megszállottan anekdotázik, ismereteket terjeszt a műsor közben, belelovalva magát és minket is a korszakba, amikor csak oldalt ül és hallgat, akkor sem tudja a szemét levenni róla. Sokadszor látja-hallja, és lerí róla, hogy még mindig igencsak élvezi.

A másik oldalon ülő Cséki Kálmán, aki átszellemülten zongorázik, szintén. És persze Jordán a közönséget is bűvkörébe vonja. Kis, könnyed kuplécskákba tartalmat „csepegtet”. Szomorkás dalokat megtölt fájdalommal. Humorért, öniróniáért sem kell a szomszédba mennie, ha arra van szükség.

Őrült dolgokat is csinálhatott

Húsz éve a Katona József Színház oszlopos tagja. Jó néhány színészpróbáló szerepe volt és van. Például az olyan a Katonában ritkaságszámba menő produkcióban, mint amilyen a zenés-táncos Musik, Musikk, Musique volt, esztrádműsorszerűen, őrült dolgokat csinálhatott. Társaival együtt, kikent-kifent nőket is játszhattak a leginkább revü, cirkusz-színház és koncert keverékében parádézhattak, ami nagy lehetőség volt egy prózai színházban.

De Hedda Gablert is megkapta, ezt a titokzatos, sok arcú és sok álarcú, önsorsrontó, és mások sorsának rontásában is hathatósan tevékenykedő, izgalmasan vonzó-és taszító, kiismerhetetlen nőt. Ibsen remekművében erőteljesen megmutatkozik a tragikai ereje.

Partneri kapcsolatai rendre színházi emberek. Fenyő után a kiváló színész, aki már rendez is, Keresztes Tamás következett, szintén a Katona tagja. Andor fiúk nem sokkal azelőtt született, hogy Keresztesre osztotta Ascher Tamás Woyzeck-et, Jordánra pedig Marie-t, akit a halálosan féltékeny címszereplő megöl az előadás végén. Azért ezt nem feltétlenül volt könnyű próbálniuk nekik. Az előadásban Marie első dala egy altató, ami így hangzik, „ha meghalnék, mielőtt felébredsz, akkor ne sírj, ne is szipogj”.

Volt olyan próba, hogy egyszer csak nem tudta ezt tovább énekelni, mert annyira kellett sírnia, arra gondolt hirtelen, hogy mi lenne, ha ezt a saját fiának, Andornak énekelné. Ám Marie egy olyan rideg világban él, amiben vissza kell fojtani az érzelmeket, ezért az előadásban nem volt szabad sírnia, de az alakításában segített, hogy próbán ezt megtette.

Ezért is esett jól neki visszavennie Szandtner Annától az Ivanovban Szása szerepét, amit a szülés miatt „szüneteltetett”, mert abban megmutathatta a benne tomboló érzelmeket.

A magánélet és a színház időnként összejátszanak. Adél eleve színházban nőtt fel, hiszen ma már két Kossuth-díjas, Jordán Tamás és Lázár Kati lánya. A kaposvári színház fénykorában gyerekeskedett. Így igen hamar megtapasztalta a színészbüfé, az öltözők, a próbák hangulatát. Szinte az anyatejjel szívta magába a színházat, a vérében, a zsigereiben van. Eszes nő, de valószínűleg temérdek mindent ösztönből, megérzésből csinál, ahogy egyébként Hedda Gabler is, aki minden körülmények között szabadságra, és olykor akkor is, ha ez veszélyes, szókimondásra törekszik.

Adél nem csinált hétpecsétes titkot abból, nem adott hát mögötti sugdolózásokra alkalmat azzal, hogy különváltak az útjaik, bár jóban maradtak, Keresztes Tamással. Azt pedig, hogy Székely Kriszta, aki többször rendezte is, és immár a Katona József Színház igazgatója, a párja, öt évvel ezelőtt, a világ legtermészetesebb módján bejelentették.

Ez mindkettőjük Wikipédiáján is egyértelműen szerepel. Idén is együtt mentek ki a Pride-ra, Kriszta beszédet mondott, Adél egy Edith Piaf számot énekelt. A Katona közegében ez nem hiszem, hogy ügy, gond, bár azt tudhatták, hogy támadásokra adhat okot.

Örökmozgó és egyfolytában jár a szája

Adélnak olykor féktelennek tűnnek az energiái, tombol a komédiázó kedve. A Belvárosi Színházban játszotta Dorist Barbra Streisand egykori szerepét, Szabó Kimmel Tamás partnereként, a Bagoly és cicában. A „mese” arról regél, hogy két ember, akik tűz és víz, szinte mindenben egymás ellentétei,  mégiscsak hogyan kerülnek össze, miközben rendszeresen huzakodnak, civakodnak, veszekszenek egymással. Jordán állandóan működő energiabombát adott. Leállíthatatlant, aki, ha álmos, akkor is örökmozgó, és egyfolytában jár a szája.

Félix meg olyan, mint valami házsártos öregasszony. Nyűgös, hisztérikus, akarnok, de közben naná, hogy szeretetre vágyik, kilométereket flangál feszült idegességgel a parányi lakásban, a másodpercek tört része alatt is temérdek hangulatváltásra képes. Doris pedig rafinált női praktikák tárházával rendelkezik.

Jordánban, ha adódik rá lehetőség, féktelen a komédiázásra a hajlam, elereszti magát, mint ebben az esetben is, vonzó és taszító, elviselhetetlen és fenemód kívánatos, tombol és elcsendesedik, lázban ég és elkedvetlenedik, imádni és utálni egyaránt lehet. Pingpongmeccsszerűen, kellően felpörögve adogatták egymásnak Szabó Kimmellel a poénokat.

Viszonylag új szerepe a Chicago című musicalben Morton mama, aki a börtönt uralja, „fiókhatalom.” De azért dermesztő. Jóságot, anyáskodást mímelve, kihasználja a rabokat, amit még élvez is. Jordán fiatalabb, mint amilyen korban Morton mamát játszani szokták, általában plusz kilókkal is felvértezve. Ő bőrszerelésével, csupaszon hagyott hasával, erotikus mozdulataival beillene lokál táncosnak, de, ha úgy adódik, rémisztően keményen néz, fenyegető határozottsággal felcsattan, egyértelműen jelezve, hogy amit kijelent, az ellen semmiképpen nincs apelláta.

Adél egy interjúban elmondta nekem, hogy Máté Gábor szerint olyan, mint amilyen az édesanyja volt fiatal korában. Ha például valami nem tetszik, ugyanúgy dobbant a lábaival, mint ő, vagy hangosan krákog. Nagyon türelmetlen tud lenni. Benne van az anyukája ösztönössége és hevessége, viszont azt veszi észre magán, hogy már ugyanúgy kezd bizonyos dolgokon agyalni, mint az apja. Összegyűjtött annyi élettapasztalatot, fájdalmat, csalódást, örömet és temérdek színpadi tapasztalatot, hogy igen széles skálán játszhat a vérbő komédiától, a húsba vájó tragédiáig.

Ha így folytatja, nemigen menti meg semmi attól, hogy mint a szülei, ő is nagy színésszé váljon.