A legutóbbi, 82. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválról hat díjat hozott el Enyedi Ildikó filmje, a Csendes barát. Innentől kezdve járja a világot és számos újabb elismerést zsebelt be. A film magyar producerével, Mécs Monikával (Inforg-M&M Film) beszélgettünk, aki harmadszor dolgozott Enyedi Ildikóval.
Az Arany Medve-díjas Testről és lélekről után A feleségem történetét és a Csendes barátot is együtt jegyzik a rendezőnővel. A film ajánlása Karl Baumgartnernek szól. Miért?
Karl, vagy ahogy a szakmában becézték: Baumi, híres és népszerű német producer volt. 1982-ben Reinhard Brundiggal közösen alapították a Pandora Filmet, amely a kezdetektől fogva a művészfilmek zászlóvivője volt. Nem mellesleg: Brundig a Csendes barát német producere.
Baumi Enyedi Ildikó igen jó barátja volt, sajnos 2014-ben elhunyt.
Körülbelül 12 évvel ezelőtt, ismerve Ildikó vonzalmát a növényekhez, ajánlotta számára, hogy írjon valamit a növényekről és készítsenek együtt filmet a témáról.
A forgatókönyv első változata elkészült, Ildikó megmutatta Bauminak aki lelkesen fogadta.
MTI/Kocsis Zoltán
Azonban Ildikónak sok más munkája akadt, így előbb megcsináltuk a Test és lélekről, majd A feleségem története című filmeket. Közben szegény Baumi beteg lett és meghalt, a forgatókönyv ezután a cég egyik fiókjába került. Ott hevert, míg nem oly régen Reinhard Brundig elővette a könyvet, és azt javasolta Ildikónak, ne hagyja veszni ezt a szép történetet.
Ennek nyomán Ildikó elkezdte átírni a forgatókönyvet, aminek jó alapjául szolgált az első verzió és úgy fejlődött tovább, hogy már a Covid is szerepelt benne – ahogy ő fogalmaz: „az a fajta izoláltság, amit bolygó szinten mindannyian átéltünk.”
A főszereplő egy páfrányfenyő
A film helyszíne a marburgi Philipps-Universität, amelynek botanikus kertjében több mint 8 ezer különféle ritka és egzotikus növényfaj található. A kert fontos szerepet játszik az egyetemi oktatásban és kutatásban. A film főszereplője egy Gingko biloba fa, magyarul páfrányfenyő. Miért?
Enyedi Ildikó már a forgatókönyv megírásakor a marburgi botanikus kertre gondolt. Jól ismerte, mert férje, a Budapesten élő Wilhelm Droste irodalomtörténész ezen az egyetemen tanult.
A ginkó élő kövület, bár a források különböznek abban, vajon hány százmillió éve létezik, igaz, nem úgy, erdőszerűen, ahogy a dinoszauruszok korában. Ma ültetvényeken nőnek és szaporodnak, a leveléből, illetve a terméséből készült vérkeringést serkentő teákat, kapszulákat sokat fogyasztják. Mindent túlél. Maga az életerő.
A filmben látható fa szerepét egyébként három magyarországi fa alakítja. Kettőt az alcsúti arborétumban, egyet Sellyén kerestünk és találtunk, mert Marburgban nehéz lett volna jól fényképezni az ottani fát.
Egyébként számos jelenetben az egyetem hallgatói láthatók, mint statiszták, a tanárok több szakmai tanáccsal segítették a forgatást. A filmet január 15-én náluk is bemutattuk.
Ön hogyan és mikor választotta a produceri hivatást?
Az 1990-es évek elején hirdette meg először a Színművészeti Főiskola a producer szakot. Ilyen szak nem volt addig. Nagyon érdekelt a filmkészítés, Zsombolyai János lett az osztályfőnökünk, akinek az volt a szándéka, hogy olyan szakembereket képezzen, akik a filmkészítésnek nem csak a jogi és a financiális részéhez értenek, hanem egyéni látásmóddal szemlélik a világot, műveltségük, kreatív vénájuk segítségével képesek a filmeket eredményesen menedzselni. Nekem nagyon tetszett ez a mentalitás, ugyanis engem félig vagy talán még nagyobb százalékban kreativitásból gyúrtak össze. Roppant izgalmas feladat egy filmet összehozni, hát még egy jókora koprodukciót!
Enyedi Ildikó minden filmje különleges, mi volt itt a produceri vagy a személyes kihívás, mert ez a munka még az előzőknél is több rétegű lehetett.
Minthogy ez már a harmadik közös munkánk, nagyon szépen összeszoktunk, fél szavakból, sőt szemvillanásokból is értjük egymást. Az elsődleges feladat, ráhangolódni az ő víziójára, megérteni, és minden lehetőség szerint megsegíteni az elképzeléseit. Egy ilyen óriási koprodukcióban számtalan feladat van. Az európai producerek mind pályázó producerek, a saját regionális és állami alapjaikhoz fordulnak. Amikor feláll egy közös projekt, akkor ki kell találni, megszerkeszteni, hogy ki hová és milyen pályázatokat ad be. A Csendes barátba például német, francia, némi kínai, valamint magyar pénz került. Sikeres pályázások esetén és ha megvan a szükséges anyagi támogatás, elindul a „sakkozás”, hogy a koprodukciós felek mit biztosítanak a produkció számára.
Például szét kell osztani, hogy a vezető munkatársak mely országból jönnek, a forgatásokat hol fogjuk lebonyolítani? Hol zajlanak az utómunkák stb.?
Rengeteg különböző munkaterület van, amit delegálni kell a megfelelő helyre. Talán ez a legbonyolultabb feladat, mint egy puzzle-t összeilleszteni és megkonstruálni azt a legjobb struktúrát, amivel létre tud jönni a film.
A Csendes barát vezető munkatársai – pl. Pálos Gergely operatőr, Láng Imola látványtervező, Szalai Károly vágó – a magyar filmszakma jelesei. A főbb szereplőket – Tony Leung Chiu-Wai, Luna Wedler, Enzo Brumm – a koprodukciós partnerek keresték meg.
Forrás: Velence Fotocredit /Luca Fazzaroli
Előfordult, hogy létrejött az a bizonyos legjobb struktúra, és valami miatt mégsem lett belőle film?
Igen, megesett, hogy több helyről kaptunk pénzt, de egy fontos helyről nem, így nem lehetett megvalósítani a filmtervet. Éveket dolgoztunk rajta és nem sikerült tető alá hozni. Ez azért megviseli az embert.
Közel az Oscar-jelöléshez
2020-ban mutatták be A feleségem történetét, azóta kizárólag a Csendes baráttal foglalkozott?
Egy producer képes párhuzamosan több projekttel foglalkozni, a rendező viszont csak eggyel. Nekem azonban, a projektek nagy volumene miatt rengeteg munkám volt A feleségem történetével és a Csendes baráttal is. Az a szerencsés, hogyha csak egy nagy film van terítéken, hiszen a munka több éves koncentrációt igényel: mélységében megismerni a forgatókönyvet, akár dramaturgként segíteni az írást. És innentől kezdve végeláthatatlan mennyiségű és típusú munka következik egészen a film elkészültéig és még tovább is hisz a filmet piacra kell dobni. Ha nemzetközi a koprodukció, az lelassítja, vagy meghosszabbítja az előkészítő időszakot, aztán jön a forgatás, a vágás, ami szintén nagyon fontos része az utómunkának, hiszen sok minden a vágóasztalon dől el.
Majd utána Wfx, (vizuális effektek – a filmkészítés során utólag hozzáadott, számítógéppel generált képi elemek, amelyek a valóságban nem létező környezetet, lényeket vagy veszélyes jeleneteket valósítanak meg.) a sound design, a fényelés, rengeteg minden.
Nekem azért belefért egy inkubátor programos film, amit 2025 nyarán forgattunk. Zajkapitány a címe, Szabó Márton István első mozifilmje, zenés, romantikus vígjáték – ezt most vágjuk. Elkészült egy kisjátékfilm Szeplőtelen címmel, illetve több forgatókönyvet is fejlesztünk. Hatalmas az adminisztráció ezekkel a filmekkel, erről senki nem beszél, de nagyon komoly csapat dolgozik háttérben.
Visszaadott már megkeresést?
Előfordult, hogy egyszerűen nem értem rá, vagy nem láttam esélyét annak, hogy az adott filmtervet meg lehet finanszírozni. Ildikónak már vannak újabb tervei, csak nincs időnk beszélni róluk, mert most lázas napokat élünk, egymást követik a Csendes barát bemutatói világszerte. Fliegauf Bence Csontláz címmel készít utópisztikus sci-fit, biohorror elemekkel. Ezzel ugyancsak egy nagyobb költségvetésű nemzetközi produkcióban veszek részt. Pályáztunk az Eurimages-hoz, román, szlovák és német pénz lesz benne, a Nemzeti Filmintézettől is várunk egy jelentősebb összeget, a filmet szeretnénk mielőbb tető alá hozni. És ahogy mondtam: folyamatosan fejlesztünk forgatókönyveket.
Tóth Barnabás filmje, az Akik maradtak, sikertörténet volt, szintén önhöz fűződik.
Tévéfilmnek indult, kalandos utat járt be, átminősítettük mozifilmnek, mert lett egy amerikai forgalmazó, aki nagy fantáziát látott az amerikai moziforgalmazásban. Az Oscar-jelölésben a shortlistig jutott a film, sajnos az ötbe már nem válogatták be. Ilyen kicsi költségvetéssel ez is szép teljesítmény. Közép-kelet-európai történet, de van egy univerzális üzenete: a legnagyobb tragédiákból is fel lehet állni, és újrakezdeni. Erre akkor jöttünk rá, amikor közönségtalálkozókra jártunk, sorban jöttek az emberek, és sírva mesélték el, hogy milyen nehéz élethelyzetekben vannak, elvesztettek rokonokat, családtagokat. A film láttán úgy távoznak, hogy kaptak valami útravalót, hogy igenis tovább lehet lépni.
Sóvárgás, indulat, érzelem
A Csendes barátnak mi az üzenete?
Mi elsősorban nem üzeneteket akarunk közvetíteni, hanem megmutatni, felvetni kérdéseket, témákat. Csakúgy láttatni. Sok rétege van a filmnek, mindenki azt látja meg amire éppen az élethelyzetéből fakadóan, rezonál. Beszélünk a magányról, a növényekhez, sőt az egymáshoz való kapcsolódásról, a megértésről. „Egy botanikus kertben sok magányos lény áll, és ilyenek a film emberi hősei is. Így van egyfajta sóvárgás, indulat, érzelem, és jó esetben a néző együtt örül, ha valamifajta kommunikáció létrejön, még ha részleges is, meg tökéletlen is” – véli Enyedi. Producerként én elsősorban azt szeretném, hogy minél több emberhez eljusson a film. És ebben a fesztivál szereplések és a díjak sokat segítenek. Minél több és komolyabb díjat kap egy film, annál nagyobb az esély arra, hogy rengeteg emberhez eljut, mert nagyobb kedvvel veszik meg a forgalmazók. (A hazai forgalmazó a Mozinet.) Enyedi Ildikó nemzetközileg jegyzett és nagyon elismert filmrendező, úgyhogy a szakma szerintem kíváncsian várja, hogy Ildikó mikor és mivel jön elő megint, mi lesz az új projekt.
