Jane Goodall élete és munkássága örökre megváltoztatta az emberiség gondolkodását az állatokról. A csimpánzok viselkedését kutató legendás etológus bebizonyította, hogy az állatok is érző és gondolkodó lények. Sőt olyan nyelven kommunikálnak, amelyet akár az ember is megérthet. A hazai Jane Goodall Intézet főtitkára, Kádár András a tudás.hu-nak azt is elmondta, álmuk, hogy egyszer nyelvvizsgázni lehessen a csimpánzok nyelvéből.
Dr. Jane Goodall október 1-jén hunyt el. Az etológus hihetetlen életművet hagyott maga után. Életét az állatok védelmének szentelte, a legtöbben a csimpánzok kommunikációjának és eszközhasználatának felfedezéséről ismerik. Pályája elején rengeteg negatív megkülönböztetés érte női mivolta miatt, azonban kitartó és kemény munkájával a világ egyik legismertebb női tudósává küzdötte fel magát. A megoldások keresésében hitt, mert úgy gondolta, mindig létezik valamilyen kiút.
Mi volt a legnagyobb tévhit, amire rávilágított Jane Goodall kutatása?
A legfontosabb talán az a felfedezése, hogy az állatok is érzelmekkel teli lények, és képesek gondolkodni. Minden állatnak megvan a maga egyedi személyisége.
Valamiért a tudósok az 1960-as évekig automatizált lényeknek tekintették az állatokat, és úgy gondolták, hogy azok kizárólag az emberiség szolgálatára teremtettek.
A csimpánzok eszközkészítése és az eszközhasználatukra vonatkozó megállapításai forradalmasították a róluk alkotott képet. A csimpánzok kipróbálták a különféle fák ágait, más csoportoktól is ellesve, melyik ág milyen mértékben hajlik, és a legmegfelelőbbet használták a termeszek horgászatához – ami mérnöki gondolkodásra utal.
Jane felfedezéséig az emberiség meg volt győződve arról, hogy szerszámhasználatra kizárólag az ember képes.
Ezek a megfigyelések megnyitották az utat nemcsak Jane számára, hanem Dian Fossey és Biruté Galdikas előtt is, akiket szintén Louis Leakey választott ki a főemlősök kutatására – csakúgy, mint Jane Goodallt.
Volt olyan kérdés a csimpánzok kommunikációjával kapcsolatban, amire Jane Goodall kereste a választ, de nyitva maradt?
Ő folyamatosan kereste a válaszokat, és sosem tekintette lezártnak a kutatásait. Mindig azt vallotta, hogy a jövőben is újabb és újabb felfedezések születnek majd, hiszen még nagyon sok mindent nem tudunk a csimpánzokról – ahogyan más állatokról sem.
A Pant Hoot című film a dél-afrikai csimpánz menhelyünkön, Chimp Eden-ben játszódik, ahol az egyik gondozónk,
Staney Nyandwi megtanulta a csimpánzok nyelvtani rendszerét. Képes velük társalogni, ami egészen hihetetlen.
Ez egy olyan nyelvezet, amelyet akár tanítani is lehetne.
Az egyik álmunk, hogy egyszer akár nyelvvizsgázni is lehessen ebből a nyelvből – bármilyen viccesen is hangzik.
A csimpánzok kommunikációja annyira összetett hangok, mozdulatok és érintések szintjén, hogy szinte egy külön nyelvnek tekinthető, ami számos ponton hasonlít az emberi kommunikációra.
Az állatvilág nagyon sokféleképpen fejezi ki magát – ezt nekünk is meg kellene tanulnunk, hogy valóban megérthessük őket. Mindig az jut eszembe, hogy
egy kísérlet során megtanítottak egy csimpánznak bizonyos emberi beszédelemeket. Pedig nem őket kellene rákényszerítenünk, hogy megtanulják a mi nyelvünket – nekünk kellene megtanulnunk az övékét.
Ezzel a hozzáállással már sokkal jobban megérthettük volna őket.
Több új kutatás is zajlik a Jane Goodall-központokban szerte a világon. Tudna ezekről mesélni?
A Tacare programot szeretném mindenképpen kiemelni, amit 1994 óta több száz közösségben valósítottak meg: Tanzániában, Ugandában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, a Kongói Köztársaságban és Szenegálban, abban a reményben, hogy a világ minden tájára kiterjedhet.
A program öt fő elvet követ: elkötelezettség, megfigyelés, megértés, cselekvés és támogatás.
Ennek keretében a helyi közösségek birtokolják és vezérlik a saját fejlesztési és területrendezési döntéseiket, a JGI pedig minden esetben közvetlenül együttműködik a közösség tagjaival és vezetőivel, a falu önkormányzataival és más intézményekkel, hogy a helyi szokásokat és kormányzati politikát követve párbeszédet kezdeményezzen.
A helyi emberek szükségleteire és aggályaira figyelni kell: meg kell hallani és értékelni kell meglátásaikat, értékeiket, hiedelmeiket, valamint generációs tudásukat is.
Ily módon az emberek nemcsak az erdőirtást láthatják, hanem azt is, hogy a fapusztulás hogyan vezetett földcsuszamláshoz, miközben a falu más részein a vízforrások minőségének romlását is okozta. A közösségek arra is felhasználhatják ezeket a részletes térképeket, hogy megvitassák és eldöntsék, mit tegyenek ezügyben, hogyan tudnák jobban használni földjeiket.
A Tacare segíti a cselekvést, az egyéneket, a közösségi vezetőket és a közösségi alapú szervezetek egyéb tagjait, hogy maguk valósítsák meg helyi megoldásaikat. Helyi tudósok kutatásai, valamint eszközei segítségével támogatja a közösségi fejlesztéseket és a természetvédelmi sikereket. Ez a program úgy lett kialakítva, hogy az állatok, az emberek és a környezet igényeit dinamikusan és kölcsönösen összehangolja, és célja, hogy fenntartható legyen: mindenki számára hosszú távon hozzon hasznot.
Ha nagyobb tudással rendelkeznénk róluk, érzékenyebbek lennénk rájuk és a szükségleteikre?
Szerintem igen. Nagyon sok helyen dolgozunk Afrikában – például Ugandában is, ahol egy erdőfoltban a csimpánzok együtt élnek egy falu közösségével, békében és harmóniában. Ők egy mintaközösséget alkotnak, ahová sokan járnak az ország más részeiről is tanulni.
Jane is mindig azt vallotta, hogy őseink még tudták, hogyan kell együtt élni a természettel és az állatokkal.
Ha az ő tudásukat ötvöznénk a modern ismereteinkkel, megmenteni őket és a Földünket is.
Valamiért azonban elfelejtettük ezt a tudást – pedig szükség lenne rá, hogy újratanuljuk.
A Roots and Shoots környezeti nevelési program ezért indult?
Igen, Jane a fiatalokat is meg akarta ismertetni ezzel a szemlélettel, hogy érzékenyebben viszonyuljanak a természethez, az állatokhoz és az emberekhez. Ez a generáció döntéshozóként remélhetőleg emlékezni fog majd ezekre a tanításokra.
A programot 1991-ben alapította Jane Goodall Tanzániában, és 2006 óta már Magyarországon is működik. A benne részt vevő fiatalok lassan bekerülnek a „véráramba” – bízunk benne, hogy vezetőkként is tenni fognak a világért.
Jól tudom, hogy Jane Goodall szellemi totemállata a farkas volt? Úgy tudom, nagyon szerette őket.
Igen, nagyon szerette őket. Előszót is írt Rick McIntyre: Egy farkas diadalútja című híres könyvéhez. 1986-ban részt vett egy főemlősvédelmi konferencián Chicagóban. A többi tudóssal folytatott beszélgetések során tudatosult benne, hogy az élőhelyek, és a megfigyelt egyedek rohamosan fogynak, és sürgősen cselekedni kell. Környezetvédelmi aktivistaként tért haza, majd évente több mint 300 napot utazott, hogy mindenütt felhívja a figyelmet a természetvédelem fontosságára.
Utazásai során olyan csodálatos helyekre látogatott el, ahová csak kevesen juthatnak el. Számos tudóssal találkozott, és sokukkal együttműködött egyes veszélyeztetett fajok megmentéséért. Küldetésének tekintette ezt.
2006-ban megalakult a magyar Jane Goodall Intézet. Hogyan sikerült vele felvenni a kapcsolatot?
Az intézetet ELTE-s biológusok alapították.
Az alapítók egyébként részt vettek a Jane Goodall-tölgynél tartott megemlékezésen is halálát követően, amelyet 2020-ban ültettünk a Városmajorban.
Amikor Jane Goodall először Magyarországra látogatott, Csatádi Katalin elnökünk házában szállt meg, mivel a számára lefoglalt szállodában csőtörés történt. Katiéknak ez egy életre szóló élmény volt, Jane pedig nagyon jól érezte magát náluk.
Az intézet jelenleg min dolgozik?
A Roots and Shoots program hazai terjesztésén dolgozunk. Jelenleg több mint 80 csoportunk működik országszerte, amelyek különféle természetvédelmi és állatsegítő projektekben vesznek részt. Elhatároztuk, hogy regionális központokat hozunk létre Farmonson, Debrecenben és Nagykanizsán, amelyek hatékonyabban tudják összefogni ezeket a csoportokat.
Az ELTE Tanító- és Óvóképző Karon elindult a Jane Goodall-kurzusunk, ahol a leendő óvodapedagógusok gyakorlati képzést kapnak a környezeti nevelésről.
A kurzusban az Agrárminisztérium is közreműködik előadóként. Szeretnénk, ha a zöldóvoda programba bekerülne a Roots and Shoots programunk, mint kötelező elem. Ez a program Angliában már a nemzeti alaptanterv része.
