Az elektromos autók egyre nagyobb teret nyernek. Azonban az elektromos autók története nem az elmúlt pár évben kezdődött, az első közúton is használható elektromos autó nagyjából egyidős a belsőégésű motorral hajtott autókkal, de a fejlődésük 100 éve közel megbicsaklott. Miért? 

Az első autót közkeletű ismereteink szerint Carl Benz építette 1886-ban. A benzines (pontosabban a belsőégésű motorral hajtott) autók első példánya ugyan 1886-ban készült el, de az autózás történetének kezdetén egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy a XX. század legfontosabb szárazföldi közlekedési eszközét valami olajszármazék fogja hajtani. Ugyanúgy terjedőben voltak a gőz- és a villanyhajtású járművek is.

Az egyik első árammal hajtott autó, ha csak modell méretű is volt, de magyar készítette

A gőzautók ráadásul korábbiak, mint a belsőégésű motorral hajtott járművek, de a villannyal meghajtott szerkezetek is korábban jelentek meg. Az egyik első villanyenergiával hajtott jármű 1855-ben készült. Ez egy kicsi, modellautó méretű tárgy, ami valójában demonstrációs eszköznek készült, egy rövid sínen futott, a meghajtásáról egy egyszerű villanymotor gondoskodott. Megalkotója Jedlik Ányos azért szerkesztette meg az általa 1828-ban feltalált villanymotorral működtetett kis kocsit, hogy felhívja a figyelmet, az elektromos áramot ilyen formán is fel lehet használni. 

Az egyik első elektromos motorral hajtott jármű, Jedlik Ányos kiskocsija a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Műszaki Tanulmánytárának gyűjteményében Forrás: MMKM

A közúti forgalomban elsőként 1882-ben jelent meg villamos jármű, mégpedig a troli, ezt a Siemens gyár alkotta meg, de ez – troliról lévén szó – felsővezetékről kapta az áramot.

Ám nem csak a kötött pályás elektromos közlekedésben történt előrelépés, mert 1881-ben egy francia úr, név szerint Gustave Trouvé a nem olyan régen kifejlesztett akkumulátorral és egy villanymotorral szerelt fel egy triciklit, és az így megalkotott elektromos járművel próbameneteket tartott Párizsban. Mindezt öt évvel Benz benzinnel üzemelő autója előtt.

Ugyancsak elektromos járművet konstruált 1887-ben egy bizonyos Thomas Parker nevű brit villamosmérnök és feltaláló. (Van olyan adat, miszerint már 1884-ben kész volt a jármű, de annak létezéséről bizonyíték, fotó csak 1895-ből származik) Az első négykerekű elektromos közúti járművet azonban bizonyosan a német Andreas Flocken alkotta meg 1888-ban.

Andreas Flocken rekonstruált járműve
Forrás: Wikipedia, Henrysirhenry

Az elektromos autóknak számos előnyük volt a gőz vagy a benzines autókkal szemben. A gőzautónak sok idő kellett, hogy elinduljon, mert fel kellett fűteni, ráadásul rendszeresen vízzel kellett feltölteni. A belsőégésű autók használata akkoriban még komoly szaktudást igényelt, nagyon messze voltak attól, ahogy ma az autókat vezetni kell. Nem volt például önindító, a szerkezet olajozását menet közben kézzel, egy pumpával kellett elvégezni, ráadásul büdösek voltak.

Ezért az elektromos autó ideálisnak tűnt, hiszen könnyű volt vezetni azokat, nem voltak büdösek és csendesen közlekedtek. Ideális volt például nők számára. Mivel akkoriban egy pár tucat kilométeres autótúra még komoly teljesítménynek számított még benzines autóval is, a hosszú hatótáv nem volt követelmény. Mennyi is volt ez a távolság? A Polytechnikai Szemle 1897. szeptember 1-i száma beszámol egy amerikai kísérletről, ahol egy elektromos autót teszteltek, egy, a Pope Company által gyártott járművet. A leírás szerint a 850 kilogrammot nyomó autóban az akkumulátorok tömege 430 kilogramm volt, és rendes utakon egy töltéssel 48-56 kilométert tudott megtenni.

Az első halálos autóbalesetért is elektromos jármű volt a felelős  

Az Építő Ipar szintén 1897. december 29-én írt az autómobilok terjedéséről, ebben ezt olvashatták az újdonság iránt érdeklődők:

„A végeredmény ma még az, hogy a petróleumos motor a legolcsóbb. A gőzmotornál már 2 embert kell alkalmazni és az üzemi, valamint a fentartási költségek is nagyobbak itt, mint az előbb említettnél. Az elektromos automobil-kocsiktól sokat várnak, de a velük való kísérletek nem mondhatók befejezetteknek, még nem mutattak föl ugyanis teljesen kielégítő eredményeket, tehát a róluk való véleményt is a későbbi eredményekhez képest lehet majd csak megalkotni.” 

Az elektromos autók a XIX. század végén és a XX. század elején ugyanúgy terjedtek, mint a belsőégésű motorral szerelt társaik. Természetesen, ha valami saját erőből gurul, azzal versenyezni kell, valamint a sebességrekordokat meg kell dönteni, ez valahogy benne van az emberekben. A sebesség tekintetében ráadásul volt egy szép kerek számmal rendelkező határ, amit meg lehetett haladni, ez a 100 kilométer/órás sebesség volt. Vonattal ezt a sebességet már régen meghaladták, tehát adott volt, hogy közúti járművel is meg kell próbálni.

Egy elektromos autó 1913-ból Forrás: Flickr.com /59398780@N00/49374803207/

Az első közúti jármű, ami elérte, sőt meg is haladta a 100 kilométer/órás sebességet, egy elektromos autó volt, egy kifejezetten e célra épített rekordgép, amit Camille Jenatzy épített. A belga mérnök egy hengeres testű, kúpos orral rendelkező járművet épített. Az autót el is nevezte, mégpedig a La Jamais Contente nevet (Örök elégedetlen) kapta a szerkezet, amely másfél tonnát nyomott, ebből egy tonna csak az akkumulátorok tömege volt. A 68 lóerős villanymotor ezt a szerkezetet 1899. április 29-én 105 kilométeres sebességre gyorsította fel.

A felhasználásuk igencsak széles volt. New Yorkban az autótaxik a XX. század elején elektromos hajtásúak voltak, ezeket a Pope Manufacturing gyártotta, amely cég éves elektromos autó termelése meghaladta az 500 darabot. Sőt az első New Yorkban gyorshajtásért kiszabott büntetést is egy elektromos autót vezető sofőr kapta, ahogy az első halállal járó autóbalesetet is egy elektromos autó okozta az amerikai városban. Az elektromos autókkal üzemelő Electric Vehicle Company taxiszolgáltatásának végül egy tűz vetett véget, ami 300 autót pusztított el, ezért 1907-ben a cég tönkrement.

Az elektromos autók hajdani kudarcáért Ford volt a felelős

Egy elektromos Lohner-Porsche autó a bécsi Technisches Museumban. Az első keréken a villanymotor látható
Fotó: A szerző felvétele

Ugyancsak elektromos meghajtásúak voltak ekkor a londoni taxik is. Az elektromos autók fénykora az I. világháborúig tartott, 1910-ben az USA autóállományának a fele elektromos meghajtású volt, és csak a 20 százalékát mozgatta benzinmotor. Az autók akkumulátorát töltőállomásokon lehetett feltölteni. A Városi Szemle 1913. évi számában ezt olvashatták a budapestiek a berlini bérkocsikról:

„Az összes bérkocsiknak tehát több mint egynegyede (28¹/₂% ) már automobil, ezek egyheted része (14%) pedig villamos üzemű. Ezenkívül újabban még gyorsabban szaporodik az autók száma, mióta a berlini rendőrfőnökség kiadta azt a nevezetes rendeletét, hogy minden visszavont 10 bérkocsi engedély helyett 1 új autóengedélyt ad. A rendőrség azonkívül különbséget kíván tenni az elektromos és benzines automobil közt, ezért a villamos üzemű autó elefántcsontsárgára, a benzingőzös autó pedig marsallbarnára festendő.”

Budapesten 1915-ben indult meg az autóbuszközlekedés, a főváros próbaüzemként két autóbuszt szerzett be, amelyből az egyik egy Austro-Daimler típusú elektromos jármű volt. Az autóbuszt öt fordulónként egy órára ki kellett állítani, hogy az akkumulátorát töltsék.

A budapesti buszközlekedés 1917 és 1921 között szünetelt, és 1921-ben Bécsből használtan vett elektromos buszokkal indult meg ismét a budapesti autóbusz szolgáltatás.

Ha ennyire népszerű volt az elektromos autó, ráadásul könnyebb volt vezetni, halkabb és sokkal kevésbé szennyező volt, miért nem ez a technika terjedt el? Miért csak jó száz évvel később folytatódott az elektromos autók terjedése?

Egy elektromos autóbusz Budapesten
Forrás: MMKM TFGY 2016.234.1

Ennek egyik oka a T-Ford volt, amely ugyan nem volt jó autó, ellenben olcsó volt, 1912-ben például egy T-Ford 650 dollárba került, míg egy elektromos autó majdnem háromszor annyiba. A T-Ford tehát olcsó, megbízható és könnyen elérhető volt, amelyet ráadásul nem csak városokban, vagy ott lehetett használni, ahol volt elektromos áram, amelynek léte a XX. század első évtizedeiben nem volt mindenütt magától értetődő. Az olaj is egyre olcsóbb lett, ebből következően a benzin is, amely az USA-ban egyre inkább elérhetővé vált. Terjedtek az országutak és a benzines autók vezetése is egyre egyszerűbb lett, például már nem kellett kézzel bekurblizni a motort.

Ezért az elektromos járművek fejlesztését a cégek abbahagyták, és mindenki benzinüzemű autókat kezdett el gyártani, az 1930-as évekre az elektromos autók nagyjából a 2010-es évekig kiszorultak a mindennapi használatból.