Miközben a világ lassan egy éve egy súlyos egészségügyi válsággal néz szembe, és a Covid-19 pandémia régóta nem tapasztalt brutalitással mutatta meg a Föld lakóinak, milyen is lenne egy vakcinák nélküli világ, mégis egyre erősödnek a vírus- és járványtagadó, oltásellenes hangok és mozgalmak.

Még a covid-19 sem képes megölni az oltásellenes mozgalmat – ezzel a sokat mondó címmel közölt írást az egyik legismertebb brit orvosi folyóirat, a BMJ. A cikk szerzője rámutat, hogy bár az oltásellenes mozgalom viszonylag kicsi, a közösségi médiát aktívan használja. A Facebook-nál azt mondták, elutasítják a vakcinával kapcsolatos téves információkat tartalmazó hirdetéseket, és igyekeznek minden olyan hozzászólást eltávolítani, amely a Covid-19-oltással kapcsolatos dezinformációkat tartalmaz, közben a felhasználókat a tudományosan megalapozott információkkal rendelkező cikkekre irányítják.

A legveszélyesebb, sok emberéletet követelő álhírek és összeesküvés-elméletek egy része a nyugati világban a védőoltásokhoz kapcsolódik.

A koronavírus nyomán a nemzetközi oltásellenes mozgalom lendületet vett és megerősödött, ami növeli a félelmet a leendő koronavírus-vakcinával szemben is. A Political Capital ezért a napokban kerekasztal-beszélgetést rendezett a témában, ahol mások mellett Krekó Péter, a PC igazgatója beszélt a konteók terjedésének okairól. Mint mondta, az összeesküvés-elméletek jellemzően akkor kapnak erőre, ha van egy olyan helyzet, ami sok ember életére van jelentős hatással, ez olyan, amitől az emberek szoronganak, és a történésekkel kapcsolatban ellentmondó információk látnak napvilágot. Ilyenkor az egyszerűbb, könnyebb magyarázatok befogadhatóbbak, mint a bonyolult tudományos-szakmai érvek, és ez igaz az új típusú kínai koronavírus-járványra is.

Alapigazság az is, hogy az emberek mindig szívesebben elfogadják azokat a magyarázatokat az ilyen helyzetekre, amelyekben megnevezik a probléma konkrét forrását, okozóját, mert ha azt hallják, hogy a vírus pontos eredetét nem tudták azonosítani, az megfoghatatlan félelmet kelt. Sokkal egyszerűbb és megnyugtatóbb hinni az olyan összeesküvés-elméletekben, amelyek szerint például Bill Gates az oltások fejlesztését használja fel arra, hogy mindenkibe mikrochipet ültessen.

Az Egészségügyi Világszervezet azonban nem véletlenül nevezte meg 2019-ben az oltásellenességet a globális egészséget fenyegető tíz legfontosabb veszély egyikeként. Abban az évben ugyanis számos kanyaró- és rubeolajárvány tört ki világszerte, miután az ezek elleni oltások beadásának aránya világszerte a szükséges 95 százalékról 85 százalékra csökkent.

Ha nem oltatják be magukat kellő arányban védőoltással, nem alakul ki a már sokat emlegetett nyájimmunitás, ami megszünteti az emberről-emberre terjedő kórokozók természetes körforgását.

A nyájimmunitás nyújt védelmet az oltatlanok számára is, hiszen nincs, aki megfertőzze őket. Azok szempontjából bír óriási jelentőséggel, akiket valamiért nem lehet beoltani, mert túl fiatalok, transzplantáción estek át vagy immunbetegek. De – mondja Barcs István mikrobiológus, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Epidemiológiai Tanszékének nyugalmazott tanszékvezetője – tudni kell, hogy aki teljesen védtelen és megfertőződik, annak a testében, ellenállás hiányában, sokkal fertőzőképesebb kórokozók keletkeznek, így még oltott, de kisebb védettséget kialakított embereket is képes megfertőzni, ami megállíthatatlanul terjedő járványokhoz vezethet.

Az oltásmegtagadó ezért kis túlzással olyan veszélyt jelent a társadalomra, mint egy biológiai fegyverrel fenyegető terrorista – fogalmazott a professzor a növekedés.hu-nak.

Barcs István hangsúlyozta: akkor lehetünk biztonságban, ha fenntartjuk a védőoltási rendszert, és élünk az újonnan kialakuló fertőzések elleni vakcinák nyújtotta védelemmel. A védőoltásnak köszönhetően sikerült leszámolni a fekete himlővel, de a többi kórokozó folyamatosan köztünk van, a leghatékonyabb védelmet ellenük a folyamatos oltások jelentik. Ezért is rendkívül károsak az oltásellenes propagandák, legyen szó direkt hazugságokról, vagy tudományos köntösbe bújtatott okoskodásokról, még ha azok orvosoktól is származnak, mert ilyesmiket soha nem virológusok vagy járványtanhoz értő szakemberek terjesztenek. Emlékeztetett: az oltásellenesek legfőbb érve a mai napig a nagynevű tudományos szaklapban, a Lancetben megjelent cikk, amely a kanyaró, mumpsz és rubeola elleni MMR-vakcina és az autizmus, illetve a gyulladásos bélbetegségek közötti összefüggést taglalja. A cikket nem sokkal a megjelenését követően visszavonták, a szerzőt, Andrew Wakefieldet megfosztották az orvosi diplomájától, de a „felfedezés” a mai napig tényként tartja magát.

A vakcinákkal kapcsolatos tévhitek
A WHO az amerikai járványügyi hivatal nyomán összeállított egy listát a védőoltásokkal szembeni leggyakoribb félrevezető kritikákról és azok cáfolatáról.
Tévhit: Nem a vakcinák, hanem a higiénés viszonyok javulása szüntette meg a járványokat.
Tény: A kanyaró oltás 1963-ban világszerte megkezdett széles körű alkalmazása egybeesett a betegség előfordulásának valódi, tartós csökkenésével. Más, oltással megelőzhető betegségek előfordulása is hasonló mintát mutat. Ellenpélda: az 1990-es években a volt Szovjetunióban súlyos diftéria-járványok alakultak ki, miután jelentősen romlott a gyermekek átoltottsága és a felnőttek sem kapták meg az emlékeztető oltásokat: az 1989-es 839-ról közel 50 000 esetre nőtt a fertőzöttek száma, csak 1994-ben 1700-an haltak meg ebben a vakcinával megelőzhető megbetegedésben.
Tévhit: Sokan az oltások ellenére is megbetegszenek.
Tény: Egyetlen vakcina sem bír 100 százalékos hatékonysággal. Azért, hogy a védőoltások biztonságosak legyenek, a baktériumokat vagy vírusokat elpusztítják vagy gyengítik, és nem is mindenkinél alakul ki immunitás (ahogyan egyébként azok között sem, akik egy fertőzésből felgyógyulnak). A legtöbb rutin gyermekkori oltás a betegek 85–95 százalékánál nyújt védettséget.
Tévhit: A vakcinák súlyos mellékhatásokat, autizmust, cukorbajt, sőt akár halált is okozhatnak.
Tény: Az oltások rendkívül biztonságosak, a forgalomba hozatali engedélyt komoly és részletes klinikai vizsgálatok előzik meg, amelyeket szigorúan dokumentálni kell. Ha van is oltási mellékhatás, az általában enyhe és átmeneti, például fájdalom a szúrás helyén, környékén, esetleg enyhe láz. Súlyos mellékhatások nagyon ritkán fordulnak elő, haláleset pedig olyannyira kevésszer történik, hogy annak a kockázatát statisztikailag mérni sem lehet. Az oltás előnyei jelentősen meghaladják annak kockázatait.