A gyűjtögetés nem lustaság, nem rendetlenség, nem egyszerű rossz szokás. Komplex pszichés állapot, amely mögött sokszor veszteség, trauma, szorongás vagy akár identitáskrízis húzódik. Arról, mi történik ilyenkor a lélek mélyén, hogyan ismerjük fel a problémát, és hogyan lehet segíteni, Dr Makai Gábor klinikai szakpszichológus, pszichoterapeutát kérdezte a tudás.hu.
Kezdjük az alapoknál: mit nevezünk gyűjtögetésnek, és mitől különbözik a gyűjtéstől?
A gyűjtés egy hobbi, örömforrás. A gyűjtő tudja, mit miért gyűjt, rendszere van, pontos elképzelése van arról, hogyan építi fel a kollekcióját. A tárgyait szereetettel gondozza, büszkén mutatja meg másoknak.
A gyűjtögetés ezzel szemben nem tematizált, nem rendezett és nem is örömteli.
Itt a tárgyak felhalmozása kontroll nélküli, és már nem a tárgyak valódi értéke a fontos, hanem a hozzájuk fűződő érzelmi kapocs. Sokszor olyan dolgokat tart meg a személy, amelyek valójában használhatatlanok, akár szemétnek minősülnek, esetleg veszélyeztetik a lakás használhatóságát is.
A gyűjtögető nem azért nem dob ki „semmit”, mert nem akar ezt-azt kidobni, hanem mert nem tud.
A megválás extrém szorongást vált ki belőle.
A gyűjtögetés háttere sokszor rejtett. Mi váltja ki? Miért kezd el valaki így ragaszkodni a tárgyaihoz?
A legtöbb esetben a gyűjtögetés a biztonságkeresés egyik formája.
Nagyon gyakori okok lehetnek például:
- Érzelmi veszteségek: gyász, válás, betegségek, elhagyás. A tárgyak mintegy „megtartják” az emlékeket, így a személy fél tőlük megválni.
- Kontrollvesztés: ha valaki úgy érzi, az élete szétesett, a tárgyak feletti uralom biztonságérzetet ad.
- Traumák: főként gyermekkori bántalmazás, elhanyagolás vagy bizonytalan kötődés.
- Bizonytalan identitás: a tárgyak identitást adnak, mintha „hozzátartoznának”.
- Szorongás és döntésképtelenség: sok gyűjtögető benne ragad a „hátha kell még valamire” gondolatban, és bénító félelmet él át, ha el kell döntenie, valami maradjon-e vagy menjen.
- Magány: a tárgyak gyakran „társaságot” jelentenek.
- Családi minták: ha valaki gyűjtögető szülő mellett nőtt fel, könnyen normalizálhatja a viselkedést.
A gyűjtögetés sokszor nem a tárgyakról, hanem a hiányokról szól.
Létezik olyan életkor vagy életszakasz, amikor nagyobb eséllyel alakul ki ez a probléma?
Igen, vannak tipikus élethelyzetek.
A gyűjtögetés sokszor középkorú vagy idősebb felnőtteknél alakul ki, főleg akkor, amikor valamilyen veszteséget élnek át. Például nyugdíjba vonul az illető, kirepülnek a gyerekek, elveszíti a házastársát, esetleg válás következik be vagy megrendül az egészsége.
Ezek mind érzelmi krízist idézhetnek elő, amelyre a felhalmozás egyfajta védekezési mechanizmusként a válasz.
Ugyanakkor fiatalabbaknál is előfordul, különösen ADHD esetén, autizmus spektrumzavarban, vagy tartós szorongásos zavar mellett.
A gyűjtögetés sosem indul el egyik napról a másikra, ez egy lassan építkező folyamat.
Milyen tünetek utalnak arra, hogy nem egyszerű rendetlenségről van szó?
Három jellegzetes tünetcsoportot különböztetünk meg.
1. A tárgyakhoz való viszony
- indokolatlan érzelmi kötődés a legapróbb dolgokhoz is,
- extrém nehézség a megválástól,
- „majd egyszer jó lesz még valamire” gondolatok,
- a lakótér fokozatos beszűkülése.
2. Viselkedés és gondolkodás
- halogatás, döntésképtelenség,
- kerülés: nem enged be senkit a lakásba,
- szégyen, titkolózás,
- hosszan fennálló ígérgetés rendrakás nélkül.
3. Érzelmi tünetek
- szorongás a gondolattól is, hogy valamit ki kell dobni,
- bűntudat, tehetetlenség,
- fájdalmas elszigetelődés: a személy sokszor elszakad a kapcsolataitól.
Ha valakinél ez a három terület együttesen érintett, akkor már nem „csak rendetlenségről” beszélünk.
Mikor mondjuk azt, hogy a gyűjtögetés kóros? Van erre hivatalos diagnózis?
Igen. A kóros gyűjtögetés, vagy Hoarding Disorder, önálló pszichés zavar, amelyet akkor állapítunk meg, ha:
- a felhalmozás akadályozza az életvitelt,
- a lakás már nem használható rendeltetésszerűen,
- a személy extrém szorongást él át a megválás kapcsán,
- mindez legalább 6 hónapja fennáll,
- és a probléma jelentős szenvedést okoz.
Ezt a diagnózist nem szabad bagatellizálni: a gyűjtögető emberek lakótere gyakran egészségügyi, tűzvédelmi és higiéniai kockázatot jelent.
Vannak a gyüjtögetésnek szintjei?
A gyűjtögetés különböző súlyossági szinteken jelenhet meg, és ezek jól mutatják, mennyire érinti a kérdéses személy mindennapi életét. A szintek azt jelzik, hogyan válik a tárgyak felhalmozása a kezdeti zsúfoltságból fokozatosan olyan állapottá, amely már veszélyt jelent a biztonságra, egészségre és a lakótér használhatóságára.
A korai jelek felismerése segíthet abban, hogy időben be lehessen avatkozni, meg lehessen előzni súlyosabb problémák kialakulását.
- Enyhe zsúfoltság – A lakás alapvetően rendezett, de a szekrények, tárolók kicsordulnak a sok holmitól. A mindennapi élet azonban még nem nehezített.
- Enyhe rendetlenség – A zsúfoltság már megjelenik a közös helyiségekben is, nehezebb rendet tartani, a közlekedésben is akadnak fennakadások.. Például a folyosóra is szorulnak dolgok.
- Közepes rendetlenség / halmozás – A rendetlenség akadályozza a lakás egészséges használatát, szagok, higiéniai gondok vagy kártevők jelenhetnek meg.
- Súlyos halmozás – A lakás több része használhatatlan, komoly higiéniai és szerkezeti problémák (penész, szennyvíz, bomló hulladék) is megjelenhetnek.
- Extrém halmozás – A lakás gyakorlatilag élhetetlen, komoly fertőzés- és tűzveszély lép fel, a kijáratok blokkoltak, akár közműhiány is jellemző; sürgős beavatkozás szükséges.
Hogyan látja ezt szakemberként, a gyűjtögetés mögött mindig trauma áll?
Nem mindig, de nagyon gyakran.
A gyűjtögetők nagy részénél feltárható valamilyen érzelmi sérülés, amelynek „tünete” a felhalmozás. Van, akinél veszteség, van, akinél bántalmazás, van, akinél érzelmi elhanyagolás áll a háttérben.
De vannak olyan esetek is, ahol biológiai tényezők dominálnak, például:
- végrehajtó funkciók zavara,
- koncentrációs nehézség,
- impulzuskontroll-problémák,
- ADHD.
A gyűjtögetés azonban sokszor komplex mix: érzelmi, kognitív és környezeti tényezők együttese áll a háttérben.
Milyen szerepet játszik a szégyen ebben az egész folyamatban?
A szégyennek óriási a szerepe. A gyűjtögetők ugyanis szinte kivétel nélkül szégyellik az állapotukat. Ez a szégyen aztán elzárja őket a külvilágtól, megakadályozza a segítségkérést és tovább erősíti az elszigetelődést is.
Sokan évekig nem engednek be senkit a lakásukba. A szégyen tehát nemcsak tünet, hanem fenntartó tényező is.
Mit tehet a család? Hogyan lehet közelíteni valakihez, aki nem enged közel?
A család szerepe kulcsfontosságú, de nagyon nehéz teher. A legfontosabb:
nem szabad erővel rendet rakni. Ez ugyanis a gyűjtögető számára traumatikus, és emiatt megrendül a család felé a bizalom, a személy még jobban bezárkózik, és rövid időn belül újra felhalmozásba kezd. Az erőszakos rendrakás teljesen kontraproduktív.
A segítésnek e területen is vannak alapelvei:
- Csakis empátiával, türelemmel, ítélkezésmentesen közeledhetünk.
- Törekedni kell a kapcsolat biztonságának építésére.
- Közös, apró célokat tűzzünk ki: egy fiók, egy polc, egy papírdoboz rendbetétele.
- Segítséget felajánlani lehet, de kierőszakolni nem.
- nagyon finoman próbáljuk a szakember bevonása felé terelni a folyamatot-
- A cél nem a rend, hanem a lelki biztonság helyreállítása.
Milyen szakembereket kell bevonni, és mit tudnak ők nyújtani?
A gyűjtögetést sokszor komplex, több szakembert igénylő feladat kezelni. Szükséges lehet:
- Klinikai szakpszichológus: trauma, szorongás, kötődési problémák feltárása okán.
- Pszichiáter: ha szükséges, gyógyszeres segítség (pl. szorongás, depresszió).
- Mentálhigiénés szakember: kísérés, támogatás a feladata.
- Szociális munkás: ha lakhatási vagy higiéniai probléma is fennáll.
- Kognitív viselkedésterapeuta: a jelenleg legjobb módszert, a CBT-hoardingot alkalmazza.
A CBT-hoarding segíthet a döntéshozatal gyakorlásában, a tárgyakhoz való érzelmi viszony átkeretezésében valamint a rendszerezési készségek fejlesztésében. (A CBT-hoarding a kognitív viselkedésterápia (Cognitive Behavioral Therapy – CBT) kifejezetten gyűjtögetési zavarra specializált változata.)
Ez nem gyors terápia, de nagyon hatékony.
Léteznek olyan kérdések, amelyeket egy családtag soha ne tegyen fel?
Igen, vannak tipikus, ártalmas mondatok:
Miért nem dobod ki ezt a szemetet?
Hogy tudsz így élni?
Ez undorító!
Most rendet rakunk, és kész.
Ez így normális szerinted?
Ezek sajnos mind szégyent, védekezést, és ellenállást keltenek.
A gyűjtögető nem szándékosan alkot káoszt. A tárgyak mögötti érzelmeket kell megérteni.
Mitől működik a gyógyulás folyamata? Mi ad reményt?
A remény onnan születik, hogy a gyűjtögetés nem egy végleges állapot.
A gyógyulás kulcsa lehet az emberi kapcsolat, valaki támogatása, aki mellett biztonságban van a személy.
Apró lépésekben haladás: a sikerélmény lassan újraépíti az önbizalmat.
Annak megértése, hogy a tárgyak valójában érzelmi funkciót töltenek be.
Megfelelő terápiás segítség, ahol a gyökerekig le lehet menni.
Végtelen türelem a környezet részséről, mert a változás lassú, de tartós eredményt hozhat.
A gyógyulás nem azt jelenti, hogy minden holmi hipp-hopp eltűnik, hanem azt, hogy visszatér az élet feletti kontroll.
Lehet valaha teljesen „meggyógyulni”?
A gyógyulás természetesen egyéni. Van, aki teljesen helyreállítja az életterét, és soha többé nem csúszik vissza. Másoknál meg vissza-visszatérő érzékenység marad.
A fontos az, hogy a személy megtanulja, hogyan szabályozza az érzelmeit, hogyan döntsön a tárgyakról, hogyan tartson fenn egy működő rendszert, valamint az, hogy tudja: kérhet segítséget.
