fbpx

Az ügyes vakond szinte mindent kicselez

A semmiből feltörő földkupacok alkotóját, a közönséges vakondot, csak ritkán látjuk közvetlenül. Cikkünkből kiderül, a kertészek haragja ellenére miért hasznos a jelenléte és hogyan képes kicselezni a leggyakoribb vakondűző praktikákat.

Kezdjük ott a rejtélyek sorát, hogy a „vakondok” szó vajon egy vagy több állatot takar? Nos, tulajdonképpen mindkettő. A Magyar nyelvhasználati szótár szerint ugyanis egy állat tekintetében a „vakond” és a „vakondok” alak is egyformán használatos, többes számban pedig a „vakondok” és a „vakondokok” alak is helyesnek számít.

A koromfekete szőrmés életvitele egészen különleges. Általában három nyolcórás ciklusban tölti mindennapjait, melyekben 4,5 órát mozgással, élelemkereséssel és a terület „elaknásításával” tölt, 3,5 órát pedig pihen. Ehhez képest aszályos időszakban négy hatórás ciklusra áll át a szervezete, melyekben kevesebbet eszik, hamarabb fárad el, és hamarabb is kel fel, általában éhesen.

Vakond a felszínen
Vakond a felszínen
Fotó: Takács András Attila

Túrás ásólábbal

Bár eleinte azt hitték róla, hogy vak, tulajdonképpen gyengén mégiscsak lát, de ezt inkább csak fényérzékelésre használja, hogy megállapítsa, nappal van-e vagy éjszaka. Fülkagylója hiányzik, így a navigációhoz és élelemkereséshez elsősorban az érintések, rezgések és a tőle 6-7 centiméter távolságra lévő illatok nyújtanak számára segítséget.

Óriási területeket népesít be Észak-Spanyolországtól egészen Nyugat-Szibériáig, Kárpát-medencei jelenléte pedig 200 ezer éve folyamatos. A közönséges vakond csupán Észak-Európából, az Ír-szigetről, a Pireneusi-félsziget déli részéről és a Földközi-tenger szigeteiről hiányzik. Itt több rokonfaja tölti be ugyanazt az ökológiai rést.

Sokan úgy tudják, hogy ásás közben kieszi a földből a növények gyökereit és gumóit, holott ez nem igaz. A vakond kedvenc eledelei a giliszták, és éppen azok a talajban lakó cserebogárpajorok és lótücskök, amelyek egy része valóban képes lenne tönkre tenni az ápolt gyepet és a veteményt.

Ha éjszaka kukkant ki a vakondtúrás tetején, akkor akár a felszínen sétálgatva is összeszedheti kedvenc csemegéit, egyébként pedig inkább a föld alatt majszolja el őket. Egészen jó étvágya van: ahhoz képest, hogy a hímek testtömege 110, a nőstényeké 87 gramm, az egynapi betevő mennyisége akár 50-60 grammra is rúghat. 

A vakondtúrások tulajdonképpen élelemkeresési tevékenységének föld feletti megnyilvánulásai: ha megtelik a járat feleslegessé vált morzsolt talajjal, ásólábával egyszerűen csak kitolja a felszínre és tovább folytatja a keresgélést. Igazából még az sem zavarja, ha néha beomlik felette a járat, a lényeg pusztán az, hogy valami élelmet szerezzen magának.

Bakó Botond, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság zoológiai szakreferense szerint a vakond e tekintetben igazán rendetlen kókler. A hasonló életvitelű, ám jóval rendszeretőbb földikutya ugyanis ehhez képest olyan stabil és szabályos járatokat épít, mint egy metróalagút. Ebben a rendszerben ráadásul pontos helye van az élelmiszerkészleteknek és a földikutya wc-nek is, melyeket kívülről úgy eltömít, hogy a ragadozók még véletlenül se találják meg.

Bakó Botond, vakond helyett épp foltos szalamandrával
Bakó Botond, vakond helyett épp foltos szalamandrával

Vakondűző praktikák

A szakértők az egy vakond által felásott területet egyébként túrásbokornak nevezik, de még ez alapján is csak nagyjából lehet sejteni, hogy mely túrások tartoznak egy állathoz és hol lehet a másik példány területének határa.

Egy vakondtúrás általában 8-15 cm magas és 30-40 cm széles, az ártereken ugyanakkor akár 30 cm magas és 90 cm széles kupacokat is emelhet, s itt már bonyolultabb járatok is vannak. Ezek különböző szintjein jól tud védekezni a megemelkedő vízszinttől: ha az alsó szintet elárasztja a víz, egyszerűen feljebb megy és ott húzza meg magát. És talán nem gondolnánk, de még úszni is kiválóan tud, ami ilyenkor szintén nagy segítséget jelent.

Mindebből következik, hogy a vakondot nem igazán hatja meg, ha a kert tulajdonosa locsolóvizet enged a járataiba, hogy ezzel távol tartsa. Ráadásul az így nedvesebbé váló környezet csak még több földigilisztát vonz a környékre, így ezzel a módszerrel nem elűzzük a vakondot, hanem épp ellenkezőleg, csak még inkább ott tartjuk csemegézni.

Sokan esküsznek az ultrahangos riasztókra, a vakondtúrásba szúrt fémrúdra kötözött sörösdobozokra és a földbe ásott sörösüvegekre is. Ezek mindegyike azt veszi alapul, hogy a hallására támaszkodó állat igen érzékeny a zajokra, így az eszközök által generált kellemetlen, magas frekvenciájú hang elviselhetetlen számára. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a vakond ezekkel sem igazán foglalkozik, sokszor egyszerűen csak kikerüli őket és ugyanúgy a területen marad.

Talán a jól lerakott háló és a levendula segít

Gyakran alkalmazott védekezési módszer a vakondháló is, ami olykor valóban megvédheti a gyepszőnyeget a túrások keletkezésétől, de ha helytelenül van lerakva, akkor mit sem ér. A területen álló fa törzsénél például 1-2 hét alatt bizonyosan megtalálja azt a rést, ahol fel tud kapaszkodni. Háló ide vagy oda, a napi háromszori gyeplocsolás ez esetben is gyarapítani fogja a gilisztaállományt, és így a vakondtúrásokat is.

Egy korábbi hazai kísérletsorozat eredményei szerint a járatba spriccelt levendulaolaj illata mintha valóban zavarta volna az állatot, de ilyen vakondűző termék végül nem került a boltok polcaira. Ebből kiindulva mindenesetre meg lehet próbálni a járatba tenni egy-két levendulaágat.

Sajnos mai napig kaphatók a piacon élvefogó vakondcsapdák és olyan gázpatronok is, amelyek mérgező füsttel töltik meg a járatokat. Ezek használata azonban szigorúan tilos, hiszen a közönséges vakond hazánkban több mint száz éve védett faj, természetvédelmi értéke 25 000 Ft. Jelenléte pedig nemcsak azért hasznos, mert elfogyasztja a kártevőket, hanem azért is, mert javítja a talaj vízellátottságát és biztosítja annak átszellőzését.

 

További hírek