Az Ukrajnában található Nova Kahovka-i gát 2023-as, tisztázatlan körülmények melletti átszakadása halálos áradást okozott a folyó mentén, egy atomerőmű hűtőrendszerét is megzavarta, emellett pedig megfosztotta a régiót az öntözéshez szükséges víztől. Egy majdnem két évvel későbbi elemzés szerint azonban a legmaradandóbb következmény a lecsapolt víztározóban hátramaradt óriási mennyiségű szennyezett üledék lehet.
A Szovjetunióban a Zaporozsec autó hírhedtnek számított. Az 1960-as években az ukrajnai Zaporizzsja városában tömegesen gyártott korai modellek olyan acélvázról híresültek el, amely olyan gyenge volt, mint a kartonpapír, és a motorháztető alatti benzintartályról, amely egy koccanást is autós grillpartivá tudott varázsolni.
Az orosz népautó azonban rendelkezett egy kifinomult vonással: nikkelezett lökhárítóval, amely máig ható következményekkel járt.
A Zaporozsec alkatrészeit előállító gyárak, valamint más ipari és mezőgazdasági üzemek ugyanis évtizedeken át nikkel, kadmium, ólom és más nehézfémekkel terhelt szennyvizet öntöttek a közeli hatalmas Kahovkai-víztározóba.
Hatalmas vízigény ihlette
A nagyméretű mesterséges tó Ukrajna déli részén terült el, a Dnyeper folyón található víztározók közül a folyásirány szerinti utolsó tagként. Egy vízerőmű építésével jött létre, amikor az új gáttal elrekesztették a folyót Nova Kahovka városánál.
Az építkezésben 12 000 ember, 100 buldózer, 75 lánctalpas daru, 30 kotrógép, 14 gőzmozdony és 7 kotróhajó vett részt. 1952. március 30-án öntötték ki ünnepélyesen az első köbméter betont. Az első vízturbina 1954 augusztusában megkezdett telepítése 1955. október 18-án fejeződött be, ezt a napot tartják az erőmű születésnapjának.
1956. október 13-án helyezték üzembe az utolsó, hatodik turbinaegységet, hivatalosan pedig 1959. október 19-én helyezték üzembe az erőművet 312 MW beépített teljesítménnyel. (Összehasonlítva, hazánk legnagyobb vízerőműve, a kiskörei vízlépcső 28 MW-ra képes.)
A gátépítés következtében a Dnyeper természetes vízszintje mintegy 16 méterrel emelkedett meg. A helyiek a víztározót néha Kahovkai-tengerként is emlegették, mivel a folyó partjának másik oldalát egyes pontokon nem lehetett látni.
A tározó nagy energetikai jelentőséggel bírt, mivel a vízerőmű mellett a zaporizzsjai 3,6 GW-os hőerőmű és az 5,7 GW-os atomerőmű hűtését is biztosította. Mezőgazdasági szerepét az Észak-krími-csatorna, valamint a krivij rih-i, az olekszandrivkai és a kahovkai öntözőrendszer vízellátása jelentette, de halgazdaságot is alakítottak ki rajta.
Létrehozásával mélyvízi útvonalat alakítottak ki a Dnyeperen felhajózó teherhajók számára, emellett számos kikötőt is létesítettek, többek között Nyikopol vagy Enerhodar mellett.
Forrás: Wikimedia Commons
„Zúgva, bőgve törte át a gátot…”
A 2023. június 6-ai átszakadást követően a mérgező anyagok fokozatosan beindították azt a folyamatot, amit Alexander Sukhodolov, a leibniz-i Édesvízi Ökológiai és Halászati Intézet (Institute of Freshwater Ecology and Inland Fisheries) hidrodinamika kutatója „időzített méregbombának” nevezett.
A Nova Kahovka-i gát egy 400 méter széles szakasza – talán szabotázs következtében – összeomlott, és 16,4 köbkilométernyi víz és több ezer tonna szennyezett iszap – zúdult végig a Dnyeper folyó dél-ukrajnai szakaszán. Az árvízben sokan meghaltak, akár egymillióan veszíthették el a tiszta ivóvízhez való hozzáférést, és egy fontos mezőgazdasági régió öntözőcsatornáinak működése is veszélybe került.
Az árvíz az ökoszisztémát is tönkretette, kagylók milliói pusztultak el a kiszáradt tómederben, és a folyó Fekete-tengerbe csatlakozó torkolataiban.
Ám a katasztrófa óta eltelt hónapokban „az ökoszisztéma figyelemre méltó ellenálló képességről tett tanúbizonyságot” – mondja Jurij Kvacs, az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Tengerbiológiai Intézetének biológusa. Az élőhelyek és fajok újraélednek – jelent meg a kollégáival írt tanulmány az Ecological Processes című szaklapban februárban.
Most, hogy a Dnyepert szabadon hagyták, a veszélyeztetett tokhalak újra megjelentek, és a kiszáradt tómederben fűzfákkal tarkított rétek kezdenek teret nyerni.
E természeti vibrálás mögött azonban egy jelentős szennyezési fenyegetés rejtőzik – írják Sukhodolov és kollégái a Science tudományos folyóiratban nemrég megjelent tanulmányukban.
A gát átszakadása előtt a Kahovkai-víztározóban 1,5 méter vastag iszapréteg halmozódott fel, amely összesen 1,7 köbkilométert tesz ki. A most feltárt üledék a kutatók becslése szerint mintegy 83 ezer tonna nehézfémet tartalmazhat!
A tómederben látható barnásfekete „kéreg” ennek valóban hatalmas felhalmozódását bizonyítják – mondja Oleksandra Shumilova ökológus, a tanulmány első szerzője, aki szintén a Leibniz Intézet munkatársa.
Megállíthatatlanul mozgó mérgek
A kutató szerint a legnagyobb felmerülő probléma az, hogy ezek a mérgező anyagok nem maradnak a helyükön. Szerencsére eddig az üledék kevesebb mint egy százaléka sodródott csak lefelé a folyón, ám a heves esőzések vagy hóolvadások okozta szezonális áradások továbbra is utat biztosíthatnak a szennyező anyagoknak, az egykori tározó körüli vízgyűjtő területet is veszélyeztetve.
A kutatók szerint 2024 tavaszán például a szennyezett árvizek közel 900 négyzetkilométert leptek el.
Az ukrajnai háború megakasztotta a fenyegetés mértékének vizsgálatára irányuló erőfeszítéseket. A Dnyeper alsó folyószakaszának nagy része a frontvonal mentén húzódik, így az oda merészkedő kutatók sebezhetővé válnak az eldördülő lövések vagy a dróntámadások miatt.
Az ukrán hadsereg pedig megtiltotta a kutatási célú hajózást a Fekete-tengeren, így a szakemberek kénytelenek főként távérzékelési adatokra hagyatkozni a víz állapotának megfigyelése során. Ám néhány felsőbb folyószakaszon fekvő területen, például Zaporizzsja városa közelében biztonságosabb a hozzáférés.
2023-ban cseh és ukrán szakemberek több helyen is mintát vettek a folyóból, és valóságos „boszorkánykonyhát” tártak fel, többek között nehézfémeket, szénhidrogéneket és a DDT nevű rovarölő szert.
Shumilova szerint az „igazi veszélyt” a szennyező anyagoknak a táplálékhálózatban való felhalmozódása, azaz bioakkumulációja jelenti. Erről azonban a kutatóknak egyelőre kevés adatuk áll rendelkezésükre. A hiányosság pótlására Shumilova és ukrán kollégái pár héten belül összeülnek, hogy kutatási tervet dolgozzanak ki a bioakkumuláció nyomon követésére, például a helyi szarvaspopulációk ürülékében található nehézfémek kimutatásával.
Eközben más szakértők azt vitatják, hogy a Nova Kahovka-i gátat egyáltalán újra kell-e építeni. Egyes ökológusok szerint ez nem jó ötlet, mivel az egykori tómederben most virágzó fűzfás rétek stabilizálják az üledéket, és felszívják a nehézfémeket a talajból. Mások szerint az öntözőhálózatok helyreállítása és az ivóvízellátás biztosítása érdekében szükséges az újjáépítés.
Sukhodolov például arra figyelmeztet, hogy a fűzfák „gyógyító ereje” nem szünteti meg a szezonális árvizekkel hordozott nehézfémek veszélyét. Arra számít, hogy Ukrajna újjáépíti a gátat, szerzőtársaival két 15 kilométer hosszú védmű építését javasolják a Dnyeper mentén, a szennyezőanyag-kibocsátás megfékezésére.
Amíg a háború folytatódik, az ilyen tervek csak vágyálmok. Addig is egy másik fenyegetés kísérti Ukrajnát: a Dnyeper öt megmaradt gátja, illetve a Dnyeszter folyó árvízvédelmi művekből, kaszkádokból és vízerőművekből álló hálózata elleni lehetséges támadások.
Ha további gátakat vesznek célba, az emberi áldozatok száma és a környezeti károk katasztrofálisak lehetnek
figyelmeztetnek a Science-cikk szerzői.
