Az ukrán-orosz háború, az ennek kapcsán kibontakozott szankciók az űrkutatást nagyon komolyan hátráltatni fogják. Az oroszok ugyanis nem csak az olaj és a gáz terén, de az űrben is megkerülhetetlenek voltak. Eddig. 

A világ kutatás-fejlesztési projektjeinek jelentős része mind a közeli, s a távoli Világegyetem alaposabb megismerésére irányul. Természetesen ennek nélkülözhetetlen feltétele az oda történő eljutás, bizonyos megfigyelések, kísérletek, tesztek, mérések ugyanis csak ott, abban a közegben végezhetők el, és végső soron azok eredményei is a kozmikus létezés alapfeltételeinek megteremtését segítik elő. A konfliktusban érintett Oroszország napjainkban már az űrutazás egyik megkerülhetetlen szereplője, de nemcsak ez okozhat később nehézséget (bizonyos tekintetben kedvező változást) a jövő űrkutatására nézve.

Rögös visszavonuló

A médiában talán az egyik legnagyobb visszhangot keltett téma az egy hónapja dúló fegyveres küzdelem felett mementóként lebegő Nemzetközi Űrállomás (International Space Station, ISS) sorsa. Erre az eszközre mindeddig annak mintapéldájaként tekintettek, hogyan is kellene együttműködni két nagyhatalomnak a világűrben. Gyökerei egészen ’70-es évekig nyúlnak vissza, amikor a gyakorlatban is megkezdődött a felek közötti űrkutatási összefonódás (Apollo–Szojuz-program). Ennek mintegy beteljesüléseként és az űrverseny jelképes lezárásaként a 2000-es évek elejére létrejött egy nemzetközi kutatóállomás, immár 16 ország részvételével, amelybe politikai meggyőződését sutba vetve minden fél a legjobb tudását tette bele.

A Nemzetközi Űrállomás 2011-ben
Forrás: NASA

Az eddigi viszonylag békés üzemeltetését a 2014-ben fellángoló krími események sem befolyásolták különösebben, a 2030-as nyugdíjazásáig hátralévő idő azonban váratlanul rázóssá tehetik időskorát.

Ugyancsak megsínyli a konfliktust egy másik jelentős nemzetközi projekt űreszközének felbocsátása is. Az Európai Űrügynökség (European Space Agency, ESA) és az Orosz Szövetségi Űrügynökség (Roszkozmosz) közös, Rosalind Franklin marsjáróját a tervek szerint szeptemberben bocsátották volna fel, ám az időközben kirobbanó háború kétségessé tette az együttműködés kimenetelét.

Fantáziarajz a Rosalind Franklin marsjáróról
Forrás: ESA

Olyannyira, hogy mára biztossá is vált, az európai fél döntése nyomán az eszköz idén semmiképpen nem hagyja el bolygónkat. Az ExoMars két részből álló programjának első ütemeként 2016-ban indult útjára egy űrszonda, hogy a vörös bolygó légkörét tanulmányozza – később pedig átjátszóállomásként üzemeljen tovább. Ennek folytatásához csatlakozott volna idén a marsjáró, amely mikrobiális nyomok után kutatna az égitest felszínén – amely nevét is az élet egyik alappillérének, a DNS szerkezetének egyik – a Nobel-díjról sajnálatos módon lemaradt – brit felfedezőjéről kapta.

Adásszünet

Több műhold felbocsátása is parkolópályára kerülhet, miután Oroszország az európai gazdasági szankciók miatt bizonytalan ideig felfüggeszti Szojuz rakétáinak indítását.

Kourou a levegőből, Francia Guyana
Forrás: ESA

Ide tartozik az eredeti tervek szerint a francia guyanai Kourouban lévő űrközpontból áprilisban startoló két Galileo műhold is, melyek az európai navigációs műholdrendszer tagjai közé csatlakoztak volna. Emellett úgy tűnik, egy az ISS-nél jóval kisebb jelentőségű amerikai–orosz együttműködésnek is befellegzett: a Venyera–D küldetés, amely során a Vénusz tanulmányozására bocsátanának fel űreszközt, szintén bizonytalan kimenetelűvé vált (kizárták belőle ugyanis a NASA-t, amely tudományos műszerekkel járult volna hozzá a projekthez), bár Oroszország valószínűleg egyedül is megpróbálkozik a feladattal.

Még kisebb nézőpontba, már a részegységek szintjére helyezkedve is begyűrűzni látszanak a negatív következmények. Egyes korábbi állítások szerint ugyanis a német partnerek kikapcsolni tervezik abba az orosz Szpektr-RG csillagászati űrtávcsőbe szerelt eROSITA elnevezésű teleszkópjukat, amely gyakorlatilag az egész berendezés legfőbb rendeltetésének – röntgen-égboltfelmérés – szabna gátat. Végül ennek megtörténtéről a cikk megjelenéséig még nem láttak napvilágot újabb információk.

Közöttünk az űr

Az aggasztó hírek ellenére egy biztos: az űrkutatás folytatódik, csak nagy valószínűséggel nem a megszokott formájában és ütemben. A szélesre nyúló alkatrészellátási lánc jó esetben szűkülni, de ha mást nem, gyökeresen át fog alakulni, a megszűnő együttműködések helyébe pedig újak lépnek. Viszont az erőforrások (legyen az humán, gazdasági vagy technológiai) megosztásának hiánya időben jóval elnyújthatja egyes programok megvalósulási idejét és költségeit, míg néhány esetben minden bizonnyal sikerül más partnerekkel biztosítani a szükséges hátteret. Az Európai Unió szorosabb kapcsolatokra számíthat az Egyesült Államokkal, míg Oroszország új üzletfelet találhat Kína személyében, emellett világszerte nagyobb szerep juthat a tőkeerősebb SpaceX-hez hasonló magánvállalatoknak. (A brit-indiai globális műholdas internetszolgáltatást kínáló OneWeb is bejelentette nemrég: Szojuz hordozórakéták helyett ezután az egyedül rendelkezésre álló SpaceX Falcon-9 rakétáival juttatják fel a cég műholdflottájának hátralevő darabjait. Ez azért is érdekes, mert ezzel a konkurens Starlink-hálózatot építő SpaceX került pozícióba, bár a megállapodás részletei titkosak, így egyelőre nem tudjuk, hogy hány küldetést terveznek, és mennyit fizetnek a SpaceX-nek.)

A példák jelzik, a tudományos eredményeket vélhetően bizonyos űrkutatási ágazatokban átmenetileg szűkebben mérik, illetve átalakult mintázatok fogják jellemezni, de egészen biztosan nem állnak meg. A határ továbbra is a csillagos ég.