Nem egészen úgy fejlődik a magyar főváros, ahogy fejlődhetne. Jelenleg Budapest sok területen el van maradva nem csak a nagy nyugat-európai fővárosoktól, de a többi közép-európai fővárostól is – mondta a tudás.hu-nak a Széchenyi-díjas Szirmai Viktória városkutató szociológus. A magyar főváros és régiójának gazdasági, társadalmi, urbanisztikai jellemzőit és dilemmáit feltáró tanulmánykötet nemrég jelent meg a L’Harmattan Kiadó gondozásában, Budapest metropolisz Egy közép-európai nagyvárostérség címmel.
Itt lakik a környéken? Azért ajánlotta, hogy ebben a dunaparti kávéházban találkozzunk?
Igen. Ebben a kerületben nőttem fel, és a mostani lakásunkat is imádom. A tizedik emeletről gyönyörű a kilátás a városra, a Parlamentet és a Bazilikát is látom.
Valóban sokunk számára a világ legszebb városa Budapest, de a személyes vonzalmon túl, miért érezte fontosnak, hogy egy könyvet hozzon létre éppen most Budapestről?
Egyrészt, mert nem egészen úgy fejlődik a magyar főváros, ahogy fejlődhetne, másrészt mert már korábban írtam egy könyvet Enyedy György professzorral együtt Budapestről, viszont azóta több évtized eltelt, rengeteg változás történt, úgy gondoltam jó lenne ezeket a kutatók szemszögéből felmérni.
Harmadrészt, mert most ünnepelte a főváros a 150-ik születésnapját, és fel akartuk köszönteni egy új kötettel. Kezdetben saját erőből, majd a Fővárosi Önkormányzat anyagi segítségével tudtuk megjelentetni ezt a kötetet, amelyben 20 tanulmány szerepel és 27 szerző, mert voltak témák, amelyeket többen írtak.
Itt nem csupán a nagyvárossal foglalkozunk, hanem a körülötte lévő régióval is, igyekeztünk a metropolisz nagyvárostérségének a jellemzőit, dilemmáit bemutatni.
A bevezető esszé urbanista szerzője megállapítja, hogy Budapest egy folyamat. Ez a megfogalmazás sokakat meglephet.
De hiszen az egész életünk egy folyamat, maga a változás, az alakulás.
Budapesttel kapcsolatban is rendkívül érdekes követni, ahogy a kicsiből egyre nagyobb lesz, ahogy betelepülnek különböző nemzetiségű és foglalkozású emberek, ahogy a maguk képére formálják a környezetüket, ahogy különböző városrészek alakulnak, ahogy hozzá kapcsolódnak kisebb települések, ahogy a gazdálkodást az ipar váltja fel, ahogy a környezetben megjelennek az újabb és újabb korok építményei.
De az egyes fejezetekben foglalkozunk a város versenyképességével, a többi településhez való viszonyával is, a lakosság összetételének és mozgásainak jellemzőivel, a kialakuló feszültségekkel, társadalmi problémákkal, és azzal, hogyan és milyen mértékben vált részévé Budapest metropolisztérség a globális világnak.
Csak a népességszám számít?
Valójában mitől válik egy nagyváros világvárossá?
Sok összetevője van ennek. Szerencsére Budapest még nem akkora nagy, mint mondjuk Peking vagy Mumbai. Az ottani gyakori szmognak, egészségtelen mutatóknak a túlzottan nagy tömeg, a zsúfoltság, a városi életmódbeli kiegyensúlyozatlanság, az ipari koncentráció is az okozója.
Budapest még nem annyira globalizált város. Béta +-nak kategorizálja a szakirodalom. Van egy globalizációs index, amely bizonyos kritériumok alapján besorolja az egyes nagyvárosokat.
Például milyen mutatók alapján?
Egyrészt a földrajzi helyzet, a népességszám, a külföldi működő tőke jelenléte alapján, de az is számít, hogy a külföldi tőke központjai az úgynevezett headquarterek ott vannak-e egy városban, vagy sem. Fontos a képzett munkaerő jelenléte, vagyis a helyi társadalom. Mindezen tényezőknek koncentrálódniuk kell egy helyen, ezek együttesen határozzák meg, hogy egy nagyváros világvárossá válik-e.
Nagyvárosi veszélyek
El lehet gondolkodni azon, vajon jó-e az ember számára, hogy egy zajos, zsúfolt és gyakran rossz levegőjű világvárosban él?
Nyilván egészségesebb egy kisebb városban élni a mindennapokat. Csakhogy Magyarország történelmi folyamatai miatt valójában a gazdasági kapacitások többsége, a legtöbb intézmény, a legtöbb tudományos kutatási, oktatási és kulturális lehetőség itt koncentrálódott, és ez idevonzotta a lakosságot.
A Budapest-vízfejűséget már a trianoni békeszerződés segítette kifejlődni, azzal, hogy egyszerűen levágott több jelentős várost az országról, sokan onnan is itt kerestek boldogulást.
Később, a szocialista éra alatt a globális fejlődés ugyan lelassult, mert az akkori hatalom nem akarta, hogy Budapest „a halódó Nyugat” részévé váljon, de a rendszerváltás után, ahogy kinyíltak a kapuk, megint felgyorsultak a folyamatok.
Azonban hadd idézzem Gelencsér András vegyész, levegőkutató véleményét, aki úgy gondolja, ha a klímaváltozás ilyen ütemben halad tovább, a nagyvárosoknak vége.
Mondjuk, ha energiaellátási gondok lépnek fel, akár kerületek, városrészek, de az egész város is megszenvedheti.
Ha eszméletlen hőhullámok jönnek, a betonfalak között kibírhatatlan az élet.
Ha elmegy az áram, az egész metropolisz leáll.
Írtam egy tanulmányt, amelyben kifejtettem, úgy gondolom, a korábbi urbanizációs, nagyvárosi fejlődéssel szemben a jövő útja a decentralizált fejlesztés.
A kisebb településeknek kell adni esélyt, mert azok tovább lesznek élhetők.
Az utóbbi évtizedekben azonban a magyar vidéki nagyvárosok lakossága ezzel szemben jelentősen csökkent. Miskolc vagy Pécs esetében ez kirívóan nagy, több tízezer főre tehető, de máshol is látványos.
Pedig ezeknek a településeknek kellene több esélyt adni, mert a metropoliszoknak nincs B-tervük, ha a klímaváltozás folyamatait nem állítja meg a világ. És a világ nem nagyon akarja megállítani ezeket a folyamatokat.
Mi minden változott azáltal, hogy Budapesthez az utóbbi évtizedek folyamán hatalmas agglomeráció csatlakozott?
Egyrészt ez lehetővé tette, hogy Budapest körül egy nagyobb gazdasági erőtér alakuljon ki, ahol a tőke megtelepedhetett.
A magyar és külföldi cégek nem csak a városban, de a környékén is helyet találtak. Másrészt a diplomások, a magas státuszúak egy része, az úgynevezett szuburbanizáció keretében kitelepedett.
A nagyvárostérségben azonban egyes környező kistelepüléseken a zsúfoltság miatt vízellátási problémák keletkeztek. De munkába járási, közlekedési nehézségek is mutatkoznak, és a mindennapi élethez szükséges infrastruktúra sem alakult még ki mindenütt. Problémának tartom (és annak tartják a könyv tanulmányainak szerzői is) hogy a főváros és a várostérsége (az agglomeráció) között nincs igazi kooperáció, nincs együtt tervezés, együttműködés.
Az úgynevezett Budapesti Agglomerációs Fejlesztési Tanács csak papíron létezik, érdemi együttműködés nem alakult ki. Ez pedig diszharmóniát teremt.
Miközben mintegy hatszázezer ember jár be naponta Budapestre dolgozni, ami hatalmas tömeg.
Európai viszonylatban
Miért mondta azt, hogy Budapest nem úgy fejlődik, ahogy fejlődhetne?
Jelenleg a magyar főváros sok területen el van maradva nem csak a nagy nyugat-európai fővárosoktól, de a többi közép-európai fővárostól is.
És nem arról beszélek, hogy mondjuk egy párizsi, hozzám hasonló értelmiségi jobban él, mint egy magyar. De a városkép, az összhang, az épített környezetre való odafigyelés is más.
Egy átlagos párizsi lakótelep, amely elvileg hasonlít egy magyar lakótelephez, design-ban, ízlésben, a felhasznált anyagok és a kivitelezés minőségében azért egészen más. De egy lengyel vagy egy cseh lakótelep is vidámabb, ötletesebb.
És bár itt is történtek jelentős rehabilitációk, valahogy a város teljes megújulása Prágában, Varsóban és Pozsonyban jobban érződik.
Egy város versenyképessége persze nem csak gazdasági, hanem társadalmi tényezőktől is függ. Tehát attól, hogy milyen a jóllét, milyenek az életkörülmények, van-e szegénység az utcán, milyen a lakosság képzettségi szintje.
De számítanak a táji adottságok, a zöld jelenléte a városban, a levegő minősége, az autó- és gyalogosforgalom észszerű összeegyeztetése, a parkolás tisztességes megoldása, az épített környezet minősége. Ezek Budapesten is a jelen és a jövő legnagyobb kihívásai.
Persze lehet mondani, hogy a 60-as 70-es évek szocialista egyenkaszárnyáiért a 21. században nem vállalhatunk felelősséget. A ma és a holnap építkezéseiért, rekonstrukcióiért azonban már igen.
Magam úgy érzem, a túlzott archaizálásnak, ami a Várban folyik, a modern épületekkel szembeni viszolygásnak a 21. században nincs létjogosultsága.
Nem gondolja, hogy a magyar lakosság építészeti ízlése kissé konzervatív? Hiszen sokan pfujolnak, ha meglátnak egy modern épületet és nehezményezik, hogy miért nem épülnek ma olyan szép épületek, mint az Operaház, vagy a Parlament. A központi építészeti szándékok talán csak ezt a vélekedést akarják követni és kielégíteni.
Egyfelől sok modern épület túlzottan leegyszerűsített, barakkszerű vonalai valóban kiábrándítóak. Azon persze folyhatnának értelmes viták, vajon Budapest arculatának örökre meg kell-e őriznie nemes, főképpen 19. századi túlsúlyát.
Viszont a lakosság ízlését azzal éppenséggel nem lehet orientálni, ha hirtelen a Hősök tere világörökségi látványa mögé eresztenek néhány felhőkarcolót.
Viták és kompromisszumok
A Mini-Dubaj tervére gondol? Én a magam részéről nem vagyok felhőkarcoló ellenes. Úgy gondolom, minden kornak kellenek építészeti lenyomatai egy nagyvárosban. De szerintem sem ott lenne a helyük, hanem mondjuk, Budapest déli részén, vagy a Mol –torony környékén alkothatnának egy sajátos területi egységet.
A Mini-Dubaj a főváros és a kormány közötti harc egy eleme, még nem tudjuk mi lesz a vége. Engem maga a harc szomorít el. Persze a főváros és az állam közötti ellentét – politikai irányultságtól függetlenül – nem csak magyar sajátosság.
A világban sok helyen tapasztalható hasonló, hiszen a nagyvárosok az életünk parancsnokai, ott koncentrálódik minden erő, szépség, gazdasági hatalom, és ez a kormányoknak általában nem tetszik. De feltétlenül kompromisszumokat kell kötni, mert közös gondolkodás és források nélkül nem lehet egyetlen fővárosnak, így Budapestnek sem igazán sugárzó arculatot teremteni.
És egységes, a városképet szem előtt tartó központi építési szabályozás is kell ahhoz, hogy össze lehessen egyeztetni az építkezések támogatását, serkentését, amire a gazdaságnak nagy szüksége van, valamint azt, hogy az ingatlanfejlesztők ne csak a saját profitjukkal törődjenek, hanem Budapest arculatával is.
A nehézségek ellenére mégis él, lélegzik ez a város. És szebb, mint valaha. Hogyan lehetséges ez?
Mert mindenki próbálkozik, teszi a dolgát.
Bár sok kis bolt kénytelen volt bezárni, és mi is most a kerület legelegánsabb kávéházában vállunkra vetett kabátban ücsörgünk, mert nyilván spórolnak a fűtéssel, azért a cégek többsége igyekezett a talpára állni.
A turizmus a COVID után, a közelben zajló háború és a magas infláció ellenére újra fellendült. Valami szívderítő hit és organikus fejlődési igyekezet mozgatja az embereket. A szépséges környezet, évszázadok kincsei beépültek a budapestiek lelkébe és szétsugároznak a levegőjébe is.
