Magyarország bővelkedik tavakban, ezek többségét a természet, kisebb részét az ember felszínátalakító tevékenysége formálta. A meseszép mesterséges tavakban, kisebb-nagyobb állóvizek partján a horgászok és a természet csendjére vágyók mellett számos helyen a fürdőzők is megtalálják az otthonukat. Létezik néhány ritkaságszámba menő tó hazánkban, melyet nem szándékosan hoztak létre, mégis, az évek alatt a helyiek által ismert kirándulóhelyekké váltak.

Három különös tó története Magyarországon az ember tájalakító tevékenységével, a bányászattal függ össze. Az egyik – talán a legismertebb – a hegyvidéki kőbányákról mesél, míg két alföldi tavacska a huszadik század második felében lezajlott gázkitermelés tragikus mozzanataira emlékeztet.

Sárospatak természeti csodája

Páratlan látványával még a mesés hangulatú hegyvidéki tavak közül is kiemelkedik

a Megyer-hegyi tengerszem,

melynek szépsége nemcsak a helyieknek tűnt fel.

A meredek falakkal határolt gyöngyszemet

2011-ben egy online szavazáson az ország legszebb természeti csodájának választották.

A páratlan tó legnagyobb mélysége 6,5 méter, a víztükör fölé mintegy 70 méterrel magasodnak a meredek sziklák.

A Sárospatak határában fekvő, vulkanikus eredetű Megyer-hegy tufáját évszázadokon át bányászták.

Feljegyzések szerint

már a középkorban, a 15. század folyamán bizonyosan működött kőbánya a festői fekvésű helyen.

A miocén korú, vulkáni hidrotermális utótevékenység következtében átkovásodott riolittufa kiváló alapanyagként szolgált a malomköveknek.

A több mint száz éve felhagyott kőbánya a falak által körbezárt tavacskával minden évszakban vonzza a túrázókat.

A kőbányászok a tekintélyes méretű malomköveket évszázadokon át egyszerű szerszámokkal, kézi erővel formálták. Erősebb években a Megyer-hegyi bánya termelési kapacitása jelentős volt,

évente akár 400-450 malomkő is készült a kitermelt riolittufából.

Régen a „pataki malomkövet” vágó bányászok

fülkéket vájtak maguknak a függőleges falba, 

ezekben a mélyedésekben, kézi erővel fejtették a kőzetet. A kőkemény munkát végző bányászok 

az üregekben egy-egy nap végén meghúzták magukat éjszakára.

1844-ben egy hosszanti vájatot alakítottak ki a gödörből, melyet évtizedeken keresztül a fenékvíz lecsapolására használtak. Jelenleg a tengerszem csillogó víztükrét ezen a függőleges falú sziklafolyosón keresztül lehet megközelíteni, fentről – az egykori bánya pereméről – pedig lenyűgöző kilátás a vízzel telt mélyedése. 

A tengerszemet 1997-ben természetvédelmi területté nyilvánították. A környék pazar látnivalóira egy

17 állomásból álló tanösvényt is kiépítettek,

amely Sárospatak belvárosából indul, érinti a tavat, és bemutatja a térség természeti értékeit. Az öt órás Malomkő tanösvény túra végállomása a sárospataki Rákóczi-vár kertje. 

Krátertó az Alföld közepén

Bár a bányászat alapvetően évszázadokon át a hegyvidékekre korlátozódott, idővel Magyarországon is teret kapott a szénhidrogének kitermelése.

A kőolaj és földgázkutak zömmel az Alföldön létesültek az 1960-as évektől nagyjából a rendszerváltásig. A hazai szénhidrogén termelés fénykora is ekkorra tehető.

A harmincas években a Mátrában jelentős kőolajtelepre bukkantak,

később az alföldi tájakon számos helyen az artézi vízzel együtt földgáz megjelenését tapasztalták. 

A földgáz kitermelésére létesített első kutak kis mélysége, a technológia fejletlensége, valamint a metángáz tömege a kitermelések kezdeti időszakában

több súlyos gázkitörést eredményeztek.

A fúrások során több alkalommal történtek komoly balesetek, az egyik hatalmas robbanás Nagyhegyest rázta meg, még 1961-ben. 

A hajdúsági település sokáig az alföldi szénhidrogén termelés egyik központja volt, az 1920-as években indult meg a környéken a kutatás a híres geológus, Pávai Vajna Ferenc vezetésével.

A Nagyhegyes és Hajdúszoboszló között mélyített kút alapján egy

30 milliárd köbméteres gázmező körvonalazódott a kutatók előtt.

1961. augusztus 23-án éjszaka Debrecen lakói nappali fényre ébredtek, az öngyulladás miatt fellobbanó lángoszlop bevilágította a húsz kilométerre fekvő város utcáit.

Több más, alföldi kútbalesethez hasonlóan a nagylengyeli robbanás is fellazította a talajrétegeket, ennek köszönhetően a fúrótorony a mélybe süllyedt.

Az elemi erővel, óriási nyomással feltörő gáz

a hat napig tartó kitörés alatt egy százötven méter átmérőjű krátert vájt a földbe.

A kerek mélyedés körül egy több méter magas sánc is képződött, mely végül elfojtotta a lángokat. Ma már egy hangulatos erdősáv fedi a sáncot, különleges mikroklímát biztosítva az élőlényeknek.

Évtizedeken át egy cég által birtokolt, lezárt terült volt a különös kráter, majd

2004-ben megnyitották a nagyközönség számára is az addigra tóvá átalakult területet.

A nagyjából 4-5 méteres vízmélységű, kerek tó aprócska horgászparadicsomként vált az utóbbi években népszerű kirándulóhellyé. 

Fotó: Zsoldos Szabolcs

A Feneketlen tó

A Dél-alföld egyik eldugott szegletében a nagyhegyesi krátertóhoz hasonló, de annál jóval szerényebb méretű tó szunnyad.

A battonyai Feneketlen-tó egyvalamiben mégiscsak túszárnyalja a korábban keletkezett „nagy testvérét”:

a városi legenda szerint a csöpp tavacska „feneketlen”.

Az igazság az, hogy a battonyai Feneketlen tó pontos mélységét a mai napig nem sikerült meghatározni a búvároknak.

Fotó: Kovács Anna Brigitta

A hatvanas-hetvenes években a földgázkitermeléseket kísérő balesetek során

országszerte 12 kráter keletkezett, ebből mára összesen 6 tó maradt

az Alföldön, a többit megszüntették. A kráterek betömése úgy történt, hogy a veszély elmúltával betont fecskendeztek a kürtőbe, és ezzel lezárták a kutat. 

A megmaradt alföldi kráterek közül méretét tekintve negyedik helyezett a battonyai Feneketlen tó.

A mélyedés 1961. december 29. és 31. között keletkezett. A battonyai határban az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt Alföldi Kőolajfúrási Üzemének egyik erdőszéli kutatótelepén éjszaka földgáz tört elő.

A kitörés oka ebben az esetben is az volt, hogy

a fúrásnál használt öblítőiszap nem töltötte be feladatát.

A fúrás során a fúrórudazatból nagy nyomáson kitörő öblítőiszap feladata, hogy a fúró által felaprított kőzetszilánkokat felszínre hozza, emellett az iszap nyomása szorítja vissza a tárolórétegekbe az olajat vagy a gázt.

Amennyiben az iszap fajsúlya az előírtnál kisebb, úgy a lyukba törő gáz pillanatok alatt kiszorítja az útjában álló, híg öblítőiszapot.

Az iszaposzlop egyensúlyát véletlenül bontották meg a munka során a Battonya-37. számú fúrásnál.

A 900 méter körüli mélységben megszorult fúrót próbálták a szakemberek kiszabadítani, ám eközben a gáz a fúrólyukba nyomult. A gáz visszaszorítására túl nagy ellennyomást alkalmaztak, ezért a fúrólyuk bizonyos részei megrepedtek.

A több száz atmoszféra nyomás ellen biztosító kitörésgátló ellenére a gáz feltartóztathatatlan erővel a megrepedt rétegeken keresztül a felszínre nyomult.

A kráterképződés folyamán a földgáz iszapot, kőzettörmeléket és nagyobb kőtömböket hozott a felszínre, ezekből gátat képezett a kráter körül. A fúrótorony fémszerkezetéhez ütődő kődarabok szikrái lángra lobbantották a gázt.

A berobbant gáz közel 40 méter magas lángokkal égett,

a robbanások erős fénye az egész vidéket bevilágította.

Végül a gáztároló feletti rétegomlás miatt megszűnt a kitörés, a fúrótorony ledőlt, egy része elolvadt, másik része a fúrószerszámokkal együtt a kráterbe süllyedt. A kráter eredetileg szárazon állt, csak később töltődött fel a talajvízzel.

Fotó: Kovács Anna Brigitta

Jelenleg a Feneketlen tó hangulatos, fákkal övezett zug Battonya határában. A krátert és környékét fél évszázad alatt visszafoglalta a természet. A különös színfolt páratlan ezen a vidéken, mégis van valami idegenszerű hangulata a helynek.