Érdemes ma is, a látszólag fölös könyvrengeteg korszakában, antikváriumokban kutakodni. A minap egy különleges kötetre bukkantam, kemény 100 forintért, amelyből egy páratlan életutat ismerhettem meg.
Bepillantás a komoly zene kulisszái mögé? Önéletrajz? Bulvárhírek özöne? Ez is, az is. Nem lehet eldönteni. De mindenképp érdemes belemélyülni Belle Schulhof, a neves amerikai impresszárió életének krónikájába.
Szeszélyes zsenikkel dolgozni nem könnyű
Magyarországon született, Bellaként, és épp idejében, 1938-ban hagyta el az országot. Londonban ismerkedett meg későbbi férjével, Schulhof Andorral, és 1939 júliusától az Egyesült Államokban élt – ahogy a szikár tények fogalmaznak. De életútja addig is kalandok sorozata volt, később pedig, amikor megismerkedett a legnagyobb karmesterekkel, ez csak fokozódott. Kiállhatatlan, szeszélyes, olykor szenvedélybeteg zsenikkel dolgozni nem könnyű, kiváló emberismeretet, pszichológiai érzéket és diplomáciát igényel, persze a tökéletes szakmai tudás mellett.
A férje korábban, 1928-ban hagyta el Magyarországot, utána főképp a Berlini Filharmonikusok és Furtwängler pályafutását egyengette. Menedzserirodáját a negyvenes évek elején indította el New Yorkban, ügyfelei kiváló művészek – többek között Bartók Béla, Dohnányi Ernő, Sir Thomas Beecham, Ernest Ansermet, Leopold Stokowski, Reiner Frigyes, Doráti Antal, Fricsay Ferenc, Paul Kletzki – voltak.
Ferencsiket is ő képviselte a tengerentúlon
Schulhof viszonylag fiatalon elhunyt, 1960-ban bekövetkezett halála után az addig is mellette dolgozó felesége vitte tovább az ügyeket, s ő vállalta – jelentős sikerrel – a Magyarországon élő művészek, mindenekelőtt Ferencsik János, tengerentúli képviseletét is, pedig ez alig pár évvel az 56-os események után, még meglehetősen bonyolult feladat volt. Ennek ellenére, Belle, ahogy lehetett, visszatért szülőhazájába, hogy világsikerre vigye a magyar zene hírnevét és megismertesse a hazai művészeket.
Ő készítette elő a Magyar Rádió Gyermekkórusának első amerikai turnéját, és kezdeményezte Finnország zenei nagykövetének, Jussi Jalasnak, a Hungaroton és a Decca koprodukciójában készült lemezfelvételeit.
Budapest-New York – Egy impresszárió a zenei világban – ezt a címet kapta memoárkötete, amelyet elsősorban azért írt meg, hogy férje munkásságának emléket állítson. A kötet lapjain megelevenedik a zenei menedzselésnek, a nagyközönség számára jobbára ismeretlen világa. Az olvasó fogalmat nyerhet az impresszárió mindennapi teendőiről és diplomáciai „hadműveleteiről”.
Emberi gyöngék és csalódások
Belle – azaz Bella – Schulhof könyvében egyéni színekkel festi meg a világ legnagyobb karmestereinek portréját. A klasszikus zene művelői ritkán szerepelnek bulvár lapokban, pedig életük ugyanolyan esendő, színes, vagy éppen botrányos, mint a popzenei kiválóságoké.
A világ legnagyobb karmestereit nemcsak ügyfeleinek, hanem barátainak is mondhatta. De túllép művészi érdemeiken, és emberi gyöngéiket és saját csalódásait sem hallgatja el. Mindnyájukkal baráti kapcsolatban volt, összejárt a családjaikkal, de mindez nem jelenti, hogy ne említse meg, ha olykor igazságtalanság érte. Értelmetlen, fölös sértődések elviselése vagy könyörgés egy zseninek az italozás abba hagyására – mindez belefért az életébe, és az arról írt személyes hangú kötetbe, amelyet elbeszélése alapján Allan Kozinn vetett papírra. (Még nem laptopba.)
Egy asztalnál ebédelni a királlyal
Belle Schulhof minden cselekedetében keveredett az üzlet és a művészi kiteljesedés lehetősége. A fellépések szerződéseiben ez pontosan nyomon követhető. A műsorrend, az utaztatás, a művész gázsija, a koncerttermek és a hotelek kiválasztása, a vacsora meghívások átgondolása, a turnét megelőző kampány mind külön fejezet, és más-más jellegű szakértelmet kíván. Volt, amikor pszichológusi vénára volt szükség, máskor orvosi beavatkozásra, netán egyszerű baráti beszélgetésre, de mindezt gördülékenyen lebonyolította.
Lenyűgöző, ahogyan leír egy-egy turnét, például amikor Ernest Ansermet-t kísérte Norvégiában és Japánban. Egy asztalnál ebédelni a norvég királlyal, V. Olaffal, vagy Hirohito-val a japán császárral -. ez is része volt egy megbecsült impresszárió életének. Sir Thomas Beecham újvilági és londoni koncertkörútja volt egy másik nagy munkájuk. A beszámoló során a karmester különleges humorát is megcsillantja.
A hetvenes években újra dolgozott itthon
Különösen érdekes az a fejezet, amikor leírja, hogyan készült 1978-ban részvételével televíziós dokumentumfilm Bartókról. Az amerikai profizmus és a japán precizitás hiányzott a budapesti munkaműveletekből. Sőt, ahogy kissé keserűen megjegyzi:
Ha az ember magyar intézményekkel foglalkozik, jó, ha gondol rá, hogy a jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal.
Hiába érezte a budapesti szakemberek lelkesedését, igyekezetét, más volt a tempó és a szervezettség szinte, akkortájt főleg, mint Amerikában.
Könyve egyben életrajz is, meghatóan írja le, hogyan sikerült Amerikába menekíteni a fiát. Az amerikai társasági élet, a leghíresebb kint élő magyarokkal eltöltött vacsorák, mind számos sztorit szolgáltatnak a könyvhöz.
A fókakabát hogy került a katalógusba?
Belle eleinte a divatszakmában helyezkedett el. Érdekes adalék: nem volt arra pénze, hogy vegyen egy bundát, hanem egy fekete télikabátot vásárolt és kibéleltette régi fókakabátjával. Mire Mr. Marcus, aki a világhírű Neiman-Marcus áruháznak volt az egyik tulajdonosa, és mellette ült az asztalnál, felkiáltott:
Istenem, milyen gyönyörű kabát! Világéletemben utáltam a bundákat, de milyen nagyszerű ötlet, hogy csak a bélése van szőrméből.
Nem sokkal utána a Neiman-Marcus katalógus már gyapjú kabátot is kínált, szőrme béléssel…
