Karikó Katalint a Szilícium-völgy Oscar-díjával tüntették ki
2021-09-11
A BTK Bartók Archívumába kerültek Bartók Béla Székely Zoltánhoz írt levelei
2021-09-12

Berlin maszk mögött is izgalmas

Berlin, a járvány idején is eleven, noha kissé fékezett habzású arcát mutatja. A maszk minden belső térben, üzletben, közlekedési eszközön kötelező, múzeumokban, szórakozóhelyeken az oltási igazolványt is kérik. Ettől függetlenül a még ma is kissé kétarcú város megpróbál megfelelni annak az elvárásnak, hogy Európa kulturális fővárosa legyen. Nem időszaki titulussal megcímezve, hanem hosszútávon.

Berlinnek sok arcát ismertem. A fallal elválasztottat, amiből a keleti, a szürke, a lerongyolt, az elvtársi, az NDK fővárosa is sok rejtett szegletét mutatta meg, de a másikat, a csillogót, a nyugatit is láttam, ahova magyar útlevéllel elképesztő biztonsági ellenőrzés után a keletiek szemében kiváltságosként mehettem át. Aztán láttam a fal megnyitása utánit, amikor a fal ideiglenes átjáróin sétálhattam keresztül és a kettős építmény közötti pár méteres nyiladékban jobbra és balra tétován szaladgáló üregi nyulak százait pillantottam meg, melyek valószínűleg a fal felhúzásakor maradhatta ott és az évtizedes elszigeteltségben bődületes számban szaporodtak el. Hogy mi lett velük aztán, ki tudja. Aztán láttam a valutaúnió előtti és utáni nap Berlinjét is. A megelőző napon a keleti üzletek összecsomagolt régi árui mellett már ott voltak a színpompás nyugati cikkek is, de a keleti városrészben megjelent nyugati teherautók platójáról is árusítottak különféle holmikat. Másnap pedig már a nyugatnémet márka volt az úr, jóllehet a nyugati városközpontban még nagy keletje volt a kifutó keleti márka feketepiacának is.

Egyesült sokféleség

És persze azóta is sokszor voltam Berlinben, figyelve a fejlődést, a két város összesimulását, változását. Olyan arcát azonban, amilyenbe most nyáron érkeztem, a járványosat, még nem láttam. Tudnivaló, hogy a németek fegyelmezettek. Míg nálunk már teljesen szabadosan járkáltunk, maszkra, vírusra fittyet hányva, addig Berlinben minden zárt helyen és a tömegközlekedési eszközökön is kötelező volt a maszk. Méghozzá az FPP2-es! Ilyen-olyan kék orvosi, vagy textilmaszkot nem láttam. Persze ott is megfigyelhető volt, hogy az aszociálisabban kinéző figurák közül néhányan maszk nélkül közlekedtek, és amire helyi barátom figyelmeztetett, igen, ahogy a városi vasút, a Stadtbahn elhagyta a hajdani fal vonalát, a keleti részben jóval többen hagyták védetlenül az arcukat. A szórakozóhelyeken a teraszok tele voltak, de aki be akart menni a belső terekbe, csak a védettségi igazolvány felmutatásával tudta ezt megtenni. Az már más kérdés, hogy a néhol zsúfolásig megtelt teraszokon is szabad útja lehetett a vírusnak a söröző cimborák között.

A repülő már az új, minden ízében racionálisan megtervezett új, Berlin-Brandenburg repülőtérre érkezett, amit a várostól délre fekvő régi keleti Schönefeldi mellé építettek (az most az egyelőre lezárt 5. terminál) iszonyatos késéssel és nagy politikai botrányok közepette. Most azonban már senki nem kárhoztatja a múltat, mindenki örül a végre a német fővároshoz méltó légikikötőnek, bár a nyugatiak egy része még mindig visszasírja az immáron lezárt „kispiszkos” Tegelt, amely valóban szinte köpésnyire volt a nyugati városközponttól. A vasút és a gyorsvasút a terminál (ami számozásában 1. és 2.) pinceszintjéről indul, s minden információ tökéletesen utasbarát módon segít az eligazodásban.

Ha már repülőtér, az első élményem Európa sokak szerint igazi kulturális fővárosában az ikonikus Tempelhof-i repülőtérnek a világ egykor húsz legnagyobb építménye közé tartozó ív alakú főépületénél várt. Két hatalmas hangárban rendezték be azt az európai kortárs képzőművészti kiállítást, melyet a kritikusok is csak szuperlatívuszokban értékeltek. A Diversity United (Egyesült sokféleség) című tárlaton 34 európai ország 90 művésze (köztük egy magyar, Maurer Dóra) állított ki. A kiállítást Moszkvában kellett volna megnyitni, de a pandémia miatt erre később kerül sor, így előbb majd Párizs következik. A három ország elnöke által is támogatott tárlat alaposan válogatott elképesztően gazdag anyagot tár a látogatók elé. A legtöbb helyről hírességek anyagait küldték, a német résztvevők között például a világ egyik legnagyobb élő képzőművésze, a most Budapesten is kiállító Gerhard Richter több mint harminc átfestett fényképpel jelentkezett. Engem egy spanyol művész béke melletti installációja fogott meg nagyon, aki egy 1936-os fényképből indult ki, amelyen egy Hitlert a rémséges felemelt karral éltető tömegben látható egy dacosan összetett karral álló férfi, akinek figuráját Fernando Sanchéz Castillo ötezer példányban állította fel egy lapon, ahonnan mindenki elvihetett egyet, cserébe azért, hogy saját, demokráciáról alkotott definícióját felírja a falra. A hajógyári munkás története is szívbe markoló, ugyanis a kép csak 1991-ben vált ismertté, amikor megjelent a die Zeit című lapban, s ennek nyomán a férfi lánya azonosította apját és elmondta, hogy ki volt August Landmesser. A később egy büntetőszázadban a Balkánon elpusztult férfi egy zsidó nőt vett feleségül (akit koncentrációs táborban öltek meg) és emiatt a nácipárt 1935-ben kizárta sorai közül, így érthető volt hajdani látványos kiállása.

Elviheted a szobrot! A látogatók kis cédulákra írott üzenetei a tragikus sorsú munkás szobrával

A Kurfürstendamm őrzi elsőségét

Ingyenes COVID-tesztsátor

Ingyenes COVID-tesztsátor

A tárlatról kijövet a városszerte látható sátrak egyikébe botlom, ahol éppen szlovák rendszámú kocsikból kiszálló férfiak igyekeztek ingyenes COVID tesztelésre. Én viszont Berlin kulturális központjába, a Spree által körül ölelt Múzeumszigetre tartottam, ahol az Angela Merkel lakását rejtő, egyáltalán nem hivalkodó háromemeletes bérházzal szemben már régóta építik a híres Pergamon Múzeumnak és társainak közös modern bejáratát. Most az ókori görög és római kincseket rejtő Altes Museumot látogattam meg, melybe természetesen, ahogy a tempelhofi tárlatnál is, a két oltást igazoló európai igazolás volt az alap a belépéshez.

Szemben a gyönyörű oszlopos épülettel, az Unter den Linden túloldalán áll a lebombázott hajdani német császári palota nemrég megnyitott régi-új épülete, a Humboldt Forum. Én még emlékszem a helyén álló NDK törvényhozási épületre a Köztársasági Palotára (Palast der Republik), melynek eltüntetése után húzták fel az új kulturális központot. Ez részben a teljesen hűen rekonstruált régi falakból, részben a keleti oldalon modern épületrészből áll. A 30 ezer négyzetméternyi kiállító- és előadóterek mellett kávéház és vendéglő is helyet kapott, s a történelmi hangulatot árasztó udvaron lévő terasz máris a turisták gyülekezőhelyévé vált. A Forum építészeti kialakítását sokan bírálták, sőt vannak, akik az NDK épületet sajnálják, de tény, hogy a hatalmas terek sikeréről, vagy kudarcáról, melyeket év végéig laknak be teljesen, csak az elkövetkezendő években lehet véglegeset mondani.

Ahogy az a törekvés is mostanra látszik kudarcosnak, hogy a város hajdani keleti felének centrumát igazi, eleven és a nyugati Kurfürstendammal vetélkedő kereskedelmi központtá tegyék. Ugyan a foghíjakon felépített és a régi házait felújított Friedrichstrasse a luxubutikokkal sokkal szebb látványt nyújt, mint régen, az üvegtetejű francia Galeries Lafayette áruház csillog-villog, de a Quartier 206-nak elnevezett szuperbevásárlóközpont és passzázs minden erőfeszítés ellenére üresen tátong. Hiába, mára világossá vált, sikertelenül próbáltak kialakítani két luxusbevásárlónegyedet, Berlin úgy látszik, csak egyet bír el, s ez a berliniek számára csakis a Zoo pályaudvar környéke marad.

A Karl Marx Allee most is kissé halott

A Karl Marx Allee most is kissé halott

Minden fa személyi számmal nő

A könyvesbolt már a múlté, a felirat még nem

A könyvesbolt már a múlté, a felirat még nem

Mint ahogy teljesen kihalt, élettelen a hajdani sztálinbarokk sugárút, a most is Karl-Marx Allee-nak nevezett kelet-berlini főútvonal, jóllehet az 1949-től fokozatosan felépített, hajdan Sztálinallénak nevezett úton álló épületek lakossága az elmúlt évtizedekben teljesen kicserélődött. A felújított bérpaloták ázsiója az egekbe szökött és nyugat-berliniek, de még inkább az ország nyugati részéből érkezettek foglalták el a lakásokat. Ma drága dizájnüzletek és hasonló felsőkategóriás cuccokat árusító boltok foglalják el az utcafrontokat, de a kirakatok valahogy még ma is NDK-san semmilyen látványt nyújtanak. A kiürített Karl-Marx könyvesboltra már csak a kivilágítatlan neonfelirat emlékeztet, az épületek aljában árválkodó néhány teraszon sem sokan ülnek, miközben az egyik épületblokk alapkőletételére emlékeztető, szintén felújított tábla az első kommunista miniszterelnök, Otto Grotewohl nevét idézi.

Itt a múltat nem feledik. Az NDK első miniszterelnökének hajdani alapkőletételére emlékeztet a nyugatiak lakta mára csillagászati árú épület emléktáblája

Itt a múltat nem feledik. Az NDK első miniszterelnökének hajdani alapkőletételére emlékeztet a nyugatiak lakta mára csillagászati árú épület emléktáblája

Bezzeg a Kurfürstendammon rendezett esti futóverseny még jobban megtolta az arrafelé amúgy is mindig áramló tömeget. A hangulat a járvány árnyékában is nagyszerű volt, a nézők a mezőnytől jócskán lemaradva utoljára becsoszogó néhány idősebb futót is lelkesen éljenezték, mielőtt a széles fasorban megjelent a verseny szemetét gyorsan eltakarító gépesített alakulat.

Apropó fák. Berlin nagyon zöld város, minden utcai, sőt a tereken lévő fa is egyedi számot visel, a kis táblák ott láthatók a törzseken. A fákat pedig rendszeresen gondozzák, kozmetikázzák, az oldalra növő alacsony ágakat levágják és ezeket egy ügyes gép összeaprítva lövi a szállítókocsiba. A kerület, ahol laktam, Friedenau különösen zöld és nyugalmas, a házakat gondozott előkertek szegélyezik. Mivel az önállósága megszűnt, a szép tornyos városháza funkciót váltott, most menekülteknek nyújt szállást. Előtte kis tér, ahol nyáron hetente háromszor, ősztől csak kétszer idilli kis piac bontja ki standjait, a kocsikból kibomló sátrak között sok biozöldséget és gyümölcsöt, de regionális sajtkülönlegességeket és húskészítményeket is kínálnak a kereskedők.

Berlin nagyon zöld város, minden utcai, sőt a tereken lévő fa is egyedi számot visel

A levágott ágakból sem lesz utcai szemét. Az ügyes gép felaprítva juttatja a szállítókocsiba

Berlin nyugalmat áraszt még akkor is, amikor az oltásellenesek ottlétem alatt valahol tüntetést szerveztek. De hát ez a nagyváros olyan, hogy lehet az egyik pontján valami médiafigyelmet keltő zűrzavar, attól még az élet a többi részén zavartalanul megy tovább. Most, a járvány alatt talán egy kicsit másként, de ugyanolyan érdekesen, izgalmasan…

Comments are closed.

Weboldalunk bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel gyűjt névtelen látogatottsági információkat. Az Elfogadom gombra kattintva a webhely használatával Ön elfogadja a weboldal sütikre vonatkozó aktuális adatévelmi irányelveinket. További információért kattintson ide.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close