Csodálatos gyógyulásokat az ókor óta számtalanszor feljegyeztek világszerte. Eldugott települések Mária-kegyhelyei, sziklatömbök alatt rejtőzködő források, misztikus energiadombok Magyarországon hihetetlen számban fordulnak elő. A pozitív energiával rendelkező helyeket, amelyekhez a népi emlékezet csodálatos gyógyulásokat társít, évről évre ezrek keresik fel a testi-lelki gyógyulás reményében.

A csodatévő víz

A Pilis és a Dobogó-kő a spiritualitásra fogékony vándorok magyarországi Mekkája.

Sokan Földünk „Szív csakrájának” tartják a Dunakanyar egyik legszebb panorámát kínáló helyét.

A Pilis szívében, Pilisszentekereszt határában fakadó forrást, amely fölé a község kis kápolnát emeltetett, az egész vidék régóta csodatevő helyként ismeri. Erről Szűcs Gyula is tudósított az 1913-ban megjelent, Pilisszentkeresztet bemutató kis könyvében.

Amikor az 1800-as évek derekán a kút vizétől többen is meggyógyultak, a helyiek szent helynek kezdték nevezni a forrást.

Az egyházi jóváhagyással nem rendelkező szentkút tisztelete az 1860-70-es években keletkezett. Sarlós Boldogasszony ünnepén ünnepi szentmisét tartanak a Szentkút közvetlen közelében, mely zarándokutak és túrautak jelentős állomása.

Emlékezetes eset a huszadik században Erdei (Erdélyi) Matild története. A plébánia Historia Domusa szerint a csobánkai leány 1949. május 3-án a pilisszentkereszti Szentkútnál csodálatos módon súlyos bénulásából meggyógyult.

A 19 éves hölgy a gyógyulást követően már később élete végéig nem betegedett meg.

A pilisszentkereszti csodatévő vizéről híres kutat tavaszi és őszi búcsú idején az ország számos pontjáról is felkeresik. Voltak, akik egy fehér galambot láttak fürödni a vízben, mások Mária képét pillantották meg benne.

A helyi lakosok – az 1858-as lourdes-i események hatására – minden évben a jelenések napján imádkozva, közösen felkeresik a forrást. Az üdülőhelyekkel tarkított, árnyas fákkal szegélyezett szentkút nemcsak a pilisszentkeresztiek kedves kirándulóhelye. Napjainkban is ide zarándokolnak a józsefvárosiak, akik búcsújárása egy lelkipásztornak köszönhető. 

Egy néma fiú megszólalt

A Mátra és a Cserhát ölelésében fekvő

Mátraverebély közelében található Magyarország egyik legismertebb Mária kegyhelye,

melyhez számos régi, szép történet kötődik.

A hagyomány szerint a mátraverebélyi Szentkútnál

Szűz Mária többször is megjelent, emellett számos csodás gyógyulás és esemény is történt a környéken.

Más hazai kegyhelyekhez hasonlóan a zarándokok és hívők gyakran látogatják ezt a helyet, hogy imádkozzanak, reflektáljanak, vagy kéréseiket fejezzék ki.

A Szentkút többszáz éves történetében sok a homályos folt. Az első csoda egy néma pásztorfiú története, akinek megjelent a Szűzanya egy tölgyfa koronájában.

A fiút a szent arra szólította fel, hogy ásson a fa gyökerénél, és igyon abból a vízből, amit ott talál.

A fiú szót fogadott, és megtalálta a forrást, ivott a vízből és megszólalt.

A szent kút vizéért azóta rengetegen zarándokoltak el, hogy Mária segítségével az Istennél gyógyulást találjanak testi és lelki bajaikra.

Ez az a különleges ok, amiért a Katolikus Egyház jóváhagyásával minden évszakban ellátogatnak az emberek a szent helyre.

Kivirágzott a mankó

Az alföldi római katolikus búcsújáróhely,

Pálosszentkút Bács-Kiskun megye leglátogatottabb kegyhelye a kiskunsági homokpusztán települt.

Egykor itt Ferencszállása néven egy kunok által benépesített község virágzott.

A lakók a törökdúlás után elnéptelenedett település romjain kezdtek új életet. Őseik templomának mohosodó romjainak közelében egy forrás fakadt, amelynek szűk nyílása egykor az oltáriszentségnek is menedéket adott.

Számos csodás történet fűződik Petőfiszállás csodálatos vizéhez, az egyik egy 1700-as évek végén történt.

Történt egyszer, hogy egy pásztor, Majsa irányában legeltette a nyáját. Éjfél tájban egy korábban számára ismeretlen forrásra lelt, amelyből erős fénysugár tört elő.

A fényből a Boldogságos Szűz Mária áldást osztó alakja rajzolódott ki, a jelenést mennyei hangok kísérték. A pásztor a megkapó látomást elbeszélte társainak, és a hír elterjedt a környékben. Hamarosan megindultak a környék lakói a forrás felé, majd a forrás mellett szent énekeket zengtek és imádkoztak. Korsóikat megtöltötték a csodás vízzel, és elvitték betegeiknek. 

Egymás után több csodás gyógyulás híre kelt szárnyra, így rövid idő alatt népszerű zarándokhellyé változott a szentkút.

Egy béna koldus a forrás vizében megmosta lábait, és bénasága azonnal megszűnt, mankó nélkül térhetett haza a forrástól.

Hálából magasztalta Istent, és mankóját beleszúrta a kút mellett a földbe. A mankó kihajtott, és „mankófává” terebélyesedett, ágakat és dús lombokat növesztve hosszú ideig virágzott. Végül a csodálatos fa kiszáradt, majd a hívek apró darabokra vagdosva széthordták. Egy-egy kisebb szilánk kunsági családok féltve őrzött kincseivé vált. E csodás gyógyulás emlékére egy lábmosó medencét is készítettek.

A föld gyógyító ereje

Kilátástalan helyzetbe került betegek körében olykor különös energiájú helyek nevei forognak közszájon.

Egyes tudók szerint

a Szent György vonalak metszéspontjainak köszönhető, hogy Földünk kitüntetett pontjain csodálatos energiák fakadnak.

Ezek közé tartoznak a sokak által gyógyító hatással bíró kunhalmok, dombok.

Tápiószentmárton Attila-dombja és a bödei energiadomb

is különös hely, évről évre gyógyulni vágyók ezrei keresik fel e titokzatos dombokat.

A betegségek rendszerint valamilyen energiahiányos állapottal együtt járnak. A pozitív „földsugárzások” segítenek helyreállítani és megőrizni a test és lélek egyensúlyát, harmonizálják az energia áramlását az emberi szervezetben

A csodaló szülőföldjén

Kincsem, a világhírű csodakanca történetéhez szorosan kötődik a tápiószentmártoni domb varázsereje.

A legyőzhetetlen versenyló Tápiószentmárton mellett született, a kifutója éppen az Attila dombon állt.

A hozzáértők egy része ma is ezzel magyarázza páratlan sikersorozatát. A magyar csodaló 54-szer indult versenyen és mind az 54 alkalommal elsőként vágtatott át a célvonalon.

A Tápiószentmárton környékén 15 hektáron érezhető jelenség központja az Attila dombon van, ahol az erőhatás térben és időben állandóan változik. A misztikus dombon – és annak környezetében – megtapasztalható energia a benne hívők szerint öngyógyító folyamatokat indít be az emberi testben.

Több érdekes jelenséget érezhet, aki ellátogat a dombra.

Az erős sugárzást a kézen, a lábon, és az egész testen bizsergés és melegség jelzi, de vannak, akik néhány perc múlva szédülni kezdenek a különös erőtől.

Akik jártak már a dombon, azt tapasztalták, hogy az első egy-két alkalommal

a régi betegségtüneteket „felerősíti” a sugárzás, valamint a kezdeti fáradtságot felválthatja a megnyugvás, és jobb alvás.

A felerősödő tünetek terápiás reakciót jelenthetnek, az energia hatására a kezdődő változást jelei. Amennyiben valaki rendszeresen felkeresi a helyet, képes a szervezetét ráhangolni a gyógyító hatásra.

A zalai energiadomb

Zala Vármegye egyik leghíresebb helyének is gyógyító erőt tulajdonítanak,

a bödei energiadomb az egyik közkedvelt célpontja a dunántúli vándoroknak.

A 300 lelket számláló zsákfaluról egy földúton kisétálva különös helyre érünk. Böde János természetgyógyász egy feltárás során figyelt fel a mágikus dombra.

Szerinte a tekintélyes kiterjedésű dombnál a Fatimában és Lourdes-ban működő természetes gyógyítóerő hazai megnyilvánulásával találkozhatunk. A titokzatos „varázserő” évszázadok óta a világ legkülönbözőbb pontjain felbukkan. Böde szerint a domb energiája a betegséget és lelki fájdalmak legyőzésében segít.