Csonka János mérnöki diploma nélkül teremtette meg a magyar autóipart: 150 járművet tervezett, készített

Nobel-díj – Schaff Zsuzsa: népegészségügyi szempontból nagyon jelentős felfedezésért ítélték oda az orvosi díjat
2020-10-06
Kiss László: az újabb vizsgálatok bizonyították, hogy a Mars nemcsak egy kősivatag
2020-10-07

Csonka János mérnöki diploma nélkül teremtette meg a magyar autóipart: 150 járművet tervezett, készített

A magyar autóipar megteremtője, számos jármű tervezője nem volt mérnök. Soha nem iratkozott be hallgatóként egyetlen egyetemre sem, mégis mérnökök generációi tanultak tőle a Budapesti Műegyetemen. Csonka János ösztönös zseni és autodidakta gépész volt.

A fiatal Csonka János 25 évesen pályázott a Magyar Királyi József Műegyetem gépműhelyének vezető állására. A harminckét pályázó közül ő volt a legfiatalabb, és a pályázaton több gépészmérnök is indult. Mégis a fiatal mesteremberre esett a választás annak ellenére, hogy Csonka csak késve tudta leadni jelentkezését. Mellette szólt viszont külföldi tapasztalata. Vélhetően a Műegyetem történetének legjobb HR döntését hozták meg ezzel a lépéssel.

Csonka János fiatalkori képe (Fotó: Wikipedia)

Csonka nem rendelkezett magasabb iskolai végzettséggel, a gépeket apjánál a szegedi kovácsmesternél, Csonka Vincénél ismerte meg, és tanult meg tőle mindent, amit lehetett. Csonka 19 évesen, 1871-ben önállósította magát. A következő hat évben dolgozott az Alföld-Fiumei vasút szegedi főműhelyében, a MÁV budapesti fűtőházában, ezután bejárta Bécset, Londont, Párizst, Zürichet. Nem turistáskodott, hanem dolgozott és tapasztalatokat szerzett.

25 éves volt, amikor 1877-ben megpályázta a műhelyvezetői állást. A következő 48 évben hivatalosan a Műegyetem Tanműhelyének vezetőjeként a mérnökképzés részére kellett volna felszereléseket készítenie, azokat gondoznia.

Csonka azonban a Tanműhely lehetőségeit felhasználva, az egyetem vezetőségének engedélyével ennél sokkal tovább ment. A Tanműhelyben elvállalta különböző gépek és motorok javítását, úgy, hogy a munkába a hallgatókat is bevonta (akik a nyereségből is részesültek), saját pénzen pedig egyre tovább fejlesztette a műhelyt, és alkalmazottakat vett fel.

Ahogy halála után a Magyar Mérnök és Építész Egylet 1939/47-48. számában megjelent visszaemlékezésben írták:

Hangoztatta, hogy a gépészmérnöknek nem csupán a rajzasztal, nem is az íróasztal az egyedülálló munkaterülete, hanem tudása érvényesítésének határtalan területe a gyártás, az üzem szervezése, a mi alapja a vállalkozás prosperitásának. Mindezeket a fiatal, fogékony lelkű gépészmérnök-hallgatók lelkébe gyakorlati úton vitte bele és pedig még abban az időben, amikor ezek a tanok újak, ismeretlenek voltak, amikor a gépészmérnököt a műhelyi személyzet rossz szemmel nézte és bizalmatlansággal fogadta a műhelyben.

Csonka, ha már a Műegyetemen dolgozott, ellátogatott az órákra is, igaz a vizsgákat nem tette le, diplomát soha nem szerzett.

Műhelyének híre eközben kijutott az egyetemen túlra is, és amikor 1887-ben a Ganz gyárban belefutottak egy komoly gépészeti problémába, saját alkalmazottjuk, Bánki Donát mellett Csonkát kérték fel a hiba kijavítására.

Történt ugyanis, hogy a Ganz megvásárolta a Leobersdorfer Maschinenfabrik A. G. leobersdorfi (Ausztria) gépgyárát, ahol több, szerszámgépeket hajtó kész és félkész motor is volt, ám ezek nem működtek. A két szakember nemcsak a feladatot végezte el, azaz működésre bírta a motorokat, hanem barátságot is kötöttek, és együtt gondolkodtak el az akkor még elég kezdetleges benzinmotorok működésének problémáin. 

A porlasztó feltalálását megörökítő kép a Csonka János Emlékmúzeumban (Fotó: A szerző felvétele)

Kettejük barátságának eredményeként számos találmány született, például egy újfajta motor, de a legjelentősebb a motor benzin-levegő keverését megoldó porlasztó volt.

A legenda szerint a két barát a Körúton sétált, amikor egy virágárus lány kezében megláttak egy virág permetezőt, ami a vizet levegővel keverve porlasztotta rá a virágokra. A két szakember azonnal átlátta, hogy ez a megoldás a benzinmotorokon is működik.

A porlasztójuk már 1891-ben kész volt, ám szabadalmat csak 1893. február 11-én kértek a berendezésre.

Miért nem adták be korábban? Ennek több oka is volt. Egyrészt több közös találmányon dolgoztak: egy gázkalapácson, új benzinmotoron, miközben Bánki épp mérnöki diplomájának megszerzésével volt elfoglalva, amit 1893. február 9-én kapott meg. A szabadalmi igény beadására végül az adta meg a végső lökést, hogy pont egy nappal később 1893. február 10-én Lázár Pál egyetemi tanár egy előadásában részletesen ismertette a Csonka-Bánki páros munkásságát és a porlasztó elvét. Ez után gyorsan be kellett adni a szabadalmi igényt, nehogy más megelőzze őket. A kapkodást igazolja, hogy a leíráshoz egy 1891-es rajzot adtak be.

Csonka-Bánki porlasztó Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Műszaki Tanulmánytárának gyűjteményében (Fotó: MMKM, Ltsz: 71.80.383.1)

De vajon miért nem lett a porlasztó magyar világsiker? Ennek oka a Ganz zseniális feltaláló-vezérigazgatója Mechwart András volt, aki ritkán hozott téves üzleti döntéseket, de a karburátor esetében hagyta elúszni a lehetőséget.

A porlasztót ugyanis néhány hónappal később a német Wilhelm Maybach is megalkotta és Franciaországban szabadalmaztatta, annak ellenére, hogy Maybach tudta, sőt el is ismerte, hogy a Csonka-Bánki páros megelőzte őt. Franciaországban, ahol Maybach megkapta a szabadalmat, el is kezdte gyártani a karburátokat a Longuemare cég.

A világ els.ő porlasztós motorja, a Bánki Csonka No.1 Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Műszaki Tanulmánytárának gyűjteményében (Fotó: MMKM, Ltsz: 71.70.489.1)

A Csonka-Bánki porlasztó szabadalma a Ganz gyáré volt, és Mechwart nem kívánt hosszú és költséges pert indítani a német feltaláló, illetve a berendezést nagyüzemben ekkor már gyártó francia cég ellen, sőt a szabadalmi díjakat sem fizette be. Bánki és Csonka a fentebb már említett Lázár Pállal együtt megpróbáltak ugyan saját vállalatot alaptani, de ez végül nem sikerült.

A történethez hozzátartozik, hogy a porlasztónak volt egy harmadik feltalálója is, aki mind a magyar párost, mid Maybachot megelőzte, az amerikai Edward Butler 1887-ben, de az ő berendezése nehézkesebb, és kissé más elven működő volt, mint akár a magyar, akár a német változat.

A karburátor gyártása tehát nem indult el itthon, később Csonka is külföldi porlasztókat szerelt saját későbbi autóiba.

Csonka maga tervezte kisautója a Csonka János Emlékmúzeumban (Fotó: A szerző felvétele)

Csonka a XIX. század végén ugyanis az automobilok felé fordult. A gépműhelyben született meg 1900-ban a Magyar Királyi Posta részére kifejlesztett háromkerekű levélhordó tricikli, majd az első magyar gyártású autó, a szintén a Posta részére épített csomagszállító 1905-ben.

A motorokhoz kapcsolódó tevékenysége is igen sokrétű volt, például ő alkalmazott elsőként alumíniumot a motorokban, ő késztette el az első magyar kompresszoros motort, az első vezérelt szívószelepeket és alkalmazta itthon elsőként a nagyfeszültségű mágnesgyújtást. Ezzel a megoldással itthon úttörőként kísérletezett, és így került ismeretségbe és barátságba a német mérnök-feltalálóval, a mára világszerte híres cég alapítójával, Robert Bosch-sal, aki két alkalommal is felkereste Csonkát Budapesten, és később is kapcsolatban maradtak.

A Tanműhely vezetése mellett sem ideje, sem pénze nem volt, hogy saját gyárat alapítson, így járműveit, összesen körülbelül 150-et, a Röck István Gépgyár készítette.

Csonka 1924-ben vonult nyugdíjba a Műegyetemről, és még ugyanebben az évben a Magyar Mérnöki Kamara formális diploma nélkül is felhatalmazta a gépészmérnöki cím használatára,.

Csonka János (Szeged, 1852. január 22. – Budapest, 1939. október 27) (Fotó: Wikipedia)

Ekkor már 72 éves volt, de nem pihent a babérjain. Házának alagsorában, a mai Bartók Béla út 31 alatt mérnök végzettségű fiaival autójavító műhelyt és kisebb gépműhelyt rendezett be. Az üzlet még a világgazdasági válság alatt is annyira jól ment, hogy az 1930-as évek végén végre saját gyár építésébe fogott, de a Csonka János Gépgyár Rt. új, Fehérvári úti épületének felavatását sajnos már nem érte meg, 1939 októberében elhunyt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Weboldalunk bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel gyűjt névtelen látogatottsági információkat. Az Elfogadom gombra kattintva a webhely használatával Ön elfogadja a weboldal sütikre vonatkozó aktuális adatévelmi irányelveinket. További információért kattintson ide.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close