A Nature című világhírű tudományos szaklapban megjelent egy fontos közlemény, mely nem másról szól, mint a hiányzó láncszemről az indoeurópai nyelvek eredetének történetében. A szerzők között a Harvard Egyetem professzorai mellett magyar kutatók is ott voltak. Közülük a tudas.hu a HUN-REN BTK Régészeti Intézet és az Archeogenomikai Intézet igazgatóit, Kulcsár Gabriellát és Szécsényi-Nagy Annát kérdezte.
Alig egy hónapja a Nature című világhírű tudományos szaklapban megjelent egy közlemény, mely nem másról szól, mint a hiányzó láncszemről az indoeurópai nyelvek eredetének történetében.
A 128 szerző által jegyzett közlemény első szerzője a bostoni Harvard egyetem négy professzora, akit számos ,köztük magyar egyetem, kutatóintézet és múzeum tudósa követ. Közös munkájuk eredményeként jelenhetett meg a kutatások összefoglalása ezen a címen: The genetic origin of the Indo-Europeans (Az indoeurópaiak genetikai eredete), amely értelmezhető „népek” és „nyelvek” jelentésében is, sőt: mindkettőben egyaránt. Végül is erről van szó: nyelv nincs nép nélkül, ahogy nép sincs nyelv nélkül. A HUN-REN honlapján megjelent tudósításban ezt a következő címmel ismertetik: „Hiányzó láncszem az indoeurópai nyelvek eredetének történetéhez”.
Több mint ötezer évre kellett visszatekinteni
Mi volt a kutatás kiindulópontja és mi volt az elérendő cél?
Forrás: HUN-REN Régészeti Intézet
Kulcsár Gabriella: A régészet köztudomás szerint az elmúlt évezredek történetével, azon belül többek között az anyagi kultúrával és annak az összefüggéseivel foglalkozik. Emellett a nyelvészeti kérdések is nagyon izgalmasak a régészet szempontjából is.
Az indoeurópai nyelvcsalád olyan óriási méretű, amelyben több mint 400, ma is beszélt nyelv található és a Földön jelenleg élő emberek mintegy 40 százaléka, (több, mint 3 milliárd) beszéli valamelyik indoeurópai nyelvet. E nyelvcsalád bölcsője mindig is érdekelte a kutatókat, de tudnunk kell, hogy kizárólag nyelvészeti módszerekkel nehéz visszavezetni ennek a nyelvcsaládnak az eredetét egy közös ősre, közösségre, ahol ez volt a kommunikációs eszköz.
Nyilván azért, mert szükség volt rá.
KG: Természetesen. A nyelvek kialakulása nyilvánvalóan kötődik az egykori kultúrák és közösségek életéhez, a köztük levő nélkülözhetetlen kommunikációhoz, ahhoz, hogy értsék és megértsék egymást.
A jelenkori összetett kutatási programok azt célozzák, hogy több irányból, eltérő módszertani megközelítésekkel vizsgálják például az indoeurópai nyelvcsalád eredetét: hol és mikor alakulhatott ki?
Ezt vizsgálja a maga módszereivel a régészet, az archeogenomika, a nyelvészet és még számtalan tudomány.
Erre jó példa az a tanulmány, amelyről most beszélünk: több mint százhúsz tudós, kutató, tucatnyi egyetemről, a legkülönbözőbb tudományok képviselői közül.
KG: Az ilyen célkitűzéseket olyan nagy kutatócsoportok tudják megvalósítani, amelyek a kutatás tárgyát képező vizsgálatokat és következtetéseket a cél elérése érdekében végzik. A mi mostani kutatásunk alapvetően egy archeogenomikai módszertannal készülő vizsgálatsorozat volt.
Ugyanakkor régészeti leletekből vesszük a mintákat, amelyek magukban foglalják az embertani leleteket is, ezekből lehet kinyerni a genetikai mintákat: ennek a kontextusát adják meg a régészek.
A genetikusok és bioantropológusok pedig ezeket az emberi maradványokat vizsgálják. Az eredményeket együtt értelmezik és közösen vázolnak fel egy történeti képet.
Nem rosszmájú humorizálás, de az archeogenetikai vizsgálat kiderítheti, hogy a régészetileg feltárt sírban lelt csont egykori tulajdonosa milyen nyelven beszélt?
Szécsényi-Nagy Anna: Ezt nyilván nem tudjuk. A végkövetkeztetés pedig sok, apró eredménynek az összegzéséből adódik: mi most az indoeurópai nyelveket beszélő embereknek egy ősi közösségét leltük meg. Ez a mostani kutatás egy 2015-ös eredmény nyomán bontakozott ki.
Ekkor ugyanis kimutattunk Európában a bronzkor hajnalán, az i. e. IV-III. évezred fordulóján egy jelentős népesség-beáramlást.
Akkor még csak néhány DNS mintát tudtunk emberi csontból vizsgálni, a németországi Szász-Anhalt tartományból. Ezekben egy egészen új genetikai típus vagy komponens jelent meg, amit visszavezettünk a mai oroszországi Szamara városának vidékére, az ottani, párhuzamos időszakból származó leletekre és úgy találtuk, hogy ők a Volga-vidékről származhattak.
Az i.e. IV. évezred végén és a III. évezred elején azon a területen az úgynevezett Jamnaja- (más néven: a gödörsíros) kultúra létezett. A mai Németország területére pedig keletről terjedt el az úgynevezett zsinórdíszes kultúra. Róluk megállapítottuk, hogy genetikailag távoli rokonai az onnan több ezer kilométerre keleti irányban talált népességnek.
Nos, ez a sztyeppei genetikai állomány, amely ekkor megérkezett Európába, ma is igen jelentős, különösen Észak-Európában. Ebből a hirtelen megjelenő, de utána sok helyen dominánssá váló genetikai jelenségből következtettünk arra, hogy onnan és akkor nagyobb népmozgásnak kellett lennie.
Ez pedig valószínűleg összekapcsolható az indoeurópai nyelvek legalább egy részének az európai elterjedésével is.
Forrás: HUN-REN Archeogenomikai Intézet
Ha új, és fejlettebb anyagi kultúrát hoztak magukkal, akkor valószínűleg új, másik nyelvet is?
SZNA: Ami a genetikusokat ebben a kérdésben megfogta, az egyrészt a masszív népmozgás, másrészt pedig a korábbi elméletek némelyikével összeköthetően (amelyek az indoeurópai népek és nyelvek eredetét foglalták össze), a földrajzi kiindulópont helye.
Több eredet-elmélet is van. Az egyik Anatólia területére helyezi ezt a pontot egy korábbi időszakban, egy másik pedig a Jamnaja-kultúra elterjedési területére. Egyébként a magyarországi régészeti és genetikai kutatásoknak köszönhetően kimutatható, hogy (hadd mondjam így) a jamnaják a Kárpátok déli vonalát megkerülve elérték a magyar Alföldet is.
A jelenség fizikai nyomai a régészeti feltárások segítségével tanulmányozhatók.
A bronzkor Schwarzeneggerei meghódították Eurázsia nagy részét
Forrás. HUN-REN Régészeti Intézet
Akkor most a régészt kérdezném: melyek és milyenek ezek a nyomok?
KG: A „jamna” orosz szó, jelentése pedig: gödör. Ugyanis földbe ásott gödrökbe temették a halottaikat és a gödrök fölé halmokat, szakszóval: kurgánokat emeltek.
Az ezzel a jelenséggel összekapcsolható kultúra a Fekete-tengert és a Kaszpi tengert északról kísérő sztyeppei síkságon vált meghatározó jelentőségűvé. Később ettől a vidéktől nyugatra is megjelentek, a mai Bulgária, Románia, Szerbia területén és egészen az Alföld vidékéig.
Többezer, vagy akár több-tízezer ilyen halom lehetett egykor az Alföldön, sok közülük a mai napig látható, ezek a jól ismertek kunhalmok, melyek jó része az évezredek alatt részben elpusztult.
A már említett genetikai vizsgálatok alapján Portugáliától Mongóliáig kimutathatóak e közösségek genetikai nyomai.
Ez régészetileg és történetileg is fontos tény, és az archeogenomika módszerei és eredményei alapján azt a tanulságot vonhatjuk le (most a nyugati irányt előtérbe helyezve), hogy
i. e. 3500 és 2500 között Európa szinte teljes népessége megváltozott genetikai szempontból.
Ezek közül különösen látványos eredmény, hogy a Brit-szigeteken, az i. e. 2500 körül a Stonehenget építő közösségeket közel 90 százalékban új közösségek váltották fel.
Az i.e. III. évezredre tehető beáramlás olyan erősen változtatta meg Eurázsia genetikai képét, jellegzetességeit, olyan szinten cserélődött ki a népesség, hogy ennek mind a mai napig vannak genetikai nyomai.
Ezt, hogy kell érteni?
KG: Úgy, hogy Földünk mai 8 milliárd lakójának majdnem felében megtalálható ez a genetikai állomány…
SZNA: Vagyis a genetikai mintázat. Egyébként a genetikai vizsgálatok segítségével kimutatható az említett korszakban egy robbanásszerű népességszaporulat, amely közvetlenül megelőzte a Jamnaja-kultúra régészetileg is megfogható, Kelet és Nyugat felé is irányuló terjedését.
Nagyon érdekes, hogy vannak jellegzetes apai vonalak ezekben a jamnajákhoz köthető csoportokban. Néhány, akkoriban élt férfinak rengeteg gyermeke, köztük fiai lettek és azoknak is további fiaik. Ebből következően ezek a genetikailag követhető vonalak elkezdenek dominálni Európa egyes térségeiben.
KG: A Jamnaja közösségek genetikai állománya tehát igen tág földrajzi térségben kimutatható. Ha közelebbről megnézzük: mi van ennek hátterében, akkor a kurgánok alatti sírok tanúsága szerint nagyon valószínűnek látszik, hogy az elsőszülött gyermekek/fiúk erős társadalmi presztízzsel bírtak, és ezt vitték tovább, képviselve a közösségeiket egyre nagyobb területeket hódítottak meg, kiáramlottak a szülőföldjükről és behálózták Eurázsia nagy részét.
Erőfölényük hátterében az lehetett, hogy a nagymértékben tej-, és tejtermék alapú fehérjedús, húsban is gazdag táplálkozásuk nyomán erőteljes testalkatuk és ellenálló képességük volt. Bioantropológiai vizsgálatok alapján megállapítható, hogy az előttük élt emberek átlagos magasságához képest legalább 15 centiméterrel magasabbak és robusztusabb felépítésűek voltak.
Egy kutatótársunk úgy fogalmazott, hogy ők voltak az akkori idők Arnold Schwarzeneggerei.
Ennek ellenére, vagy ezzel együtt behozhattak egy olyan betegséget, amellyel szemben ők immunisak voltak, de akiket (természetesen tudtukon és szándékukon kívül) megfertőztek vele, azok megbetegedtek és feltehetően elhunytak. Ez a folyamat is hozzájárulhatott a gyors térnyerésükhöz.
Hozták a pestist, ami halálos volt a régiekre
Tudjuk, hogy mi volt ez a pusztító betegség?
SZNA: A genetika tudományának gyors fejlődésével ma már meg tudjuk határozni az említett betegséget: minden valószínűség szerint a pestis volt.
Ez még egy formálódó elmélet, de egyre több bizonyosság támasztja alá. Van már a bronzkorból jónéhány leletünk, amelyben megtaláltuk a pestisbaktérium genomját emberi mintákból, valamint háziállatok csontmaradványaiból is: kutyákból, juhokból kinyert anyagokból.
Az még nem világos, hogy miként kerülhetett állatról emberre vagy emberről emberre.
Tudjuk, hogy a bolha még nem terjeszthette ezt a változatot, ezidőtájt ugyanis még nem tudta a pestis a bolhát fertőzni. Az mindenesetre bizonyos, hogy ez a betegség még nem a bubópestis volt, ami később alakult ki.
Visszatérve a kinézetre, az általam ismert kutatási adatok és eredmények alapján a sztyeppén élő jamnaják bőre közepesen világos, hajuk sötét és szemük barna színű volt. Európa nyugatibb felébe érve a férfiágak keveredtek az itt élő nőkkel és az ezután itt született nemzedékek (a jamnaja genetikai állomány változása nyomán) bőr-, haj-, és szemszíne fokozatosan világosabbá vált a szőke-kékszemű típusig bezárólag.
Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a mai világunkban tapasztalható emberi különbözőség már akkor létrejött, akkor is létezett. Tudomásul kell vennünk, hogy a kinézetbeli nagy különbségek mögött egészen apró genetikai különbségek vannak. Mind a szőke-kékszemű skandináv típus, mind pedig a sötét szemű, hajú, bőrű mediterrán típus jamnaja leszármazott is egyben.
Az i. e. III. évezred végén már nem találunk tisztán helyi, vagyis az újkőkor óta Közép- és Nyugat-Európában élt népességet, mert elkezdett beáramlani az új, keletről jött génállomány és vele keveredtek az itteni népek.
KG: Nagyon érdekes és ma még nagy vitákat szül a lovak háziasításának a kérdése. Nevezetesen, hogy mikor és hol kezdődött, milyen célból és milyen célra (étel, közlekedés, munka, harc és háború stb.). Egyes genetikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az i. e. III. évezred végén mondható biztosra az első házilovak szétterjedése. Ugyanakkor a Jamnaja-kultúra leletegyüttesei arra mutatnak, hogy mindez már korábban kezdődhetett.
Sajnos egyelőre azonban nem tudunk tovább kutatni, lévén, hogy éppen a most folyó orosz-ukrán háború által érintett térségben kellene feltárásokat végezni. Szomorú tény, hogy azon a tájon nagyon fontos lelőhelyek semmisülnek meg.
Ráadásul a honfoglalás előtti korszak kutatását is érintik ezek a háborúban pusztuló helyszínek. Ami érzékenyen érinti a mostanában felerősödő vitát nyelvészek, nyelvtörténészek, valamint régészek, történészek között. Hasonlóképpen ebben a témában is a mind nagyobb jelentőségű archeogenomikai kutatásokat illetően. Egyébként a Nature-ben megjelent tanulmány vezető (úgynevezett első) szerzőinek hogy jutott eszükbe, hogy magyar kollégákat is felkérjenek a közreműködésre?
SZNA: Ennek jó néhány éves múltja van: már 2015-óta dolgozunk együtt a Harvard-i kollégákkal. Ez a most megjelent tanulmány több szálon csatornázza be a mintákat, az adatokat. Az együttműködésünk partnerségi hálózata mind a régészeknek, mind pedig az archeogenetikusoknak: így állt össze a 128 szerző.
Az is fontos szempont volt, hogy a jamnaják a Kárpát-medencébe is elértek, és akiknek közülük itt megtaláltuk a nyomait, azok szorosan kapcsolódnak az ő magterületeikhez.
Mikor lettek nemzetközileg hozzáférhetőek a magyarországi kurgánkutatások?
KG: Ecsedy István, a kurgánok (vagy kunhalmok, ahogy itthon elnevezték ezeket a dombokat) egyik első jelentős kutatója 1979-ben jelentette meg máig meghatározó könyvét a magyarországi kurgánok kutatásáról. Már ő is korábbi kutatók nyomdokain járt és mi is az ő útján haladunk tovább, kiemelten Dani János és Bede Ádám kelet-magyarországi kutatásaival és egy nemzetközi kutatócsoport, a Yamnaya Impact című projektben immár a 2010-es évek óta.
Forrás: HUN-REN Régészeti Intézet
SZNA: Mivel a hiányzó láncszemről beszéltünk, ez a mi tanulmányunk nem csak arról szól, hogy a Jamnaja közösségek szétterjedtek Keletről Nyugat felé és hirtelen megszaporodtak, hanem megpróbáltuk feltárni az előzményeket.
Hogyan alakult ki, mely genetikai komponensekből formálódhatott az a közösség a mai Ukrajna területén az i.e. IV. évezredben, amely az alapja lett ennek a rendkívül sikeres csoportnak.
Ha most már sikerült megtalálni és a helyére illeszteni a hiányzó láncszemet és maga a lánc is elkészült, akkor hogyan tovább?
SZNA: Mi most azon dolgozunk, hogy jobban megértsük a hazai leleteket. Ezért további elemzéseket végzünk, hogy minden apró részlet a helyére kerüljön.
