Minden negyedik oroszországi katona, aki hazatér az ukrajnai frontvonalból, poszt-traumatikus rendellenességben (angol betűszóval PTSD-ben) szenved. Körülbelül ugyanez az arány az ukrán oldalon is.
Egyre kevesebben vannak, akik „kemény gyerek vagyok, nem lehet, hogy engem is sújtson a betegség” mentalitás alapján tagadják a poszt- traumatikus rendellenességet, ezt a súlyos lelki betegséget, állapotot, amely néha veszélyes fizikai kísérőjelenségekkel is jár.
A betegségben szenvedők némelykor az őket elöntő leküzdhetetlen agresszív hullámról panaszkodnak.
Lecsökkennek bennük a normális embereket jellemző, a gonosz dolgok elkövetésétől megvédő belső, morális fékek. Így a legsúlyosabbnak tekintett bűn, az emberölés is relativizálódik számukra.
A fronton ugyanis a legtöbb esetben nem tudod, mikor ölsz. A fegyveredből kilőtt lövedék hova csapódik, kit hogyan talál el – nem látod. De tudod a lelked mélyén, hogy a lövéssel akár meg is ölhettél egy ugyanolyan embert, mint amilyen te vagy.
Háborús fáradtság Ukrajnában
Mindkét hadviselő országban most kezdik kiépíteni a speciális gondozórendszert, az orvosokból, pszichológusokból, pszichiáterekből álló kezelő csapatokat.
Mind Moszkvában, mind Kijevben rájöttek, hogy a háború utáni állapotokban, Ukrajnában az újjáépítés időszakában mekkora jelentősége van, hogy a leginkább munkaképes rétegek, a 27-39 évesek mind fizikailag, mind pedig szellemileg jó állapotban legyenek – miután leszereltek, és hazatértek a frontról.
Különösen kritikus a helyzet Ukrajnában. A fronton szerzett szörnyű élmények, a háborús győzelembe vetett remények szétfoszlásának hatására nemcsak a lelki betegségek, hanem a velük szorosan összefüggő dezertálások száma is ugrásszerűen emelkedett az ukrán hadseregben.
Sok katona harmadik éve egyfolytában, pihenés nélkül a fronton szolgál, s ez felőrli idegrendszerüket. A The Financial Times leleplező írása szerint a 2024-es év első tíz hónapjában többen szöktek meg a hadseregből, mint az előző két évben összesítve.
Ukrajnában ehhez a problémakörhöz csapódik a honvédő háború iránt fokozódó közöny, amit a kijevi vezetés „háborús fáradtság” (war fatique) címszó alá igyekszik betuszkolni. A háború kezdeti szakaszában ez fordítva volt. A toborzóirodák nem győzték a frontszolgálatra önként jelentkezők rohamát.
Ma a toborzóirodák Ukrajna-szerte kidobólegényeket alkalmaznak a jövendőbeli frontszolgálatosok utcán, lakásokban, járműveken, középületekben való elfogására.
Olyan hiány van a frontokon viszonylag fiatal, fizikailag terhelhető férfiakból (és nőkből), hogy Ukrajna kénytelen a legkeményebb módszerekkel összefogdosni a hadköteles 25-60 év közötti férfiakat.
Zelenszkij eddig megakadályozta a korhatár levitelét
A korábban szerzett felmentő papírok (egészségi állapot, mentális betegségek) nagy részét a hatalom az emberhiány, a kényszer hatására érvénytelenítette.
Ha sánta, vagy féllábú vagy, még mindig beülhetsz az ezredirodára papírokat körmölni, vagy szemüvegesen egy szál Kalasnyikovval a kezedben még képes vagy rohamozni
ez az új filozófia.
És a Nyugat, az amerikai, brit vezetés biztatja az ukránokat, engedjék le a front/katonai szolgálatra behívhatók korhatárát 18 évre – miközben Nagy-Britanniában 16, az USA-ban 17 év a szolgálatra jelentkezők alsó korhatára. Ukrajnában a front-tapasztalat, hogy a fiatal középkorúak (35-45 év) jobban bírják a gyűrődést, mint a huszonévesek.
Tehát a korhatár esetleges lejjebb vitelével – amit eddig az ukrán elnök, Zelenszkíj következetesen megakadályozott – a frontra kerülő emberanyag minősége tovább romlik, ami növeli a poszt-traumás szindróma kialakulásának esélyét a frontról hazatérők körében.
Oroszországban ez a probléma még ennyire nem éleződött ki, nagyrészt amiatt, hogy a két ország lakossága között a különbség csaknem ötszörös Oroszország javára.
Tehát egyelőre van elegendő szerződéses, önkéntes katona frontszolgálatra. Azonban a Deutsche Welle orosz nyelvű adásának cikke szerint a háborúból visszatérők egy része, PTSD (Post-Traumatic Stress Disorder)-vel, vagy anélkül, veszélyt jelenthet a társadalomra. Megváltozik az erkölcsi értékrendjük, könnyebben ölnek és a harctéri tapasztalataik ezt a folyamatot csak megkönnyíthetik.
A PTSD orosz betűszava: PTSzR (Poszt-Travmatyicseszkovo Sztresszovovo Rassztrojsztva). Kezelésére nemrég az oroszországi hatóságok külön országos programsorozatot indítottak.
Oroszországban az alkoholtól még több az agresszivitás
A PTSzR-ben szenvedők alkohol hatására nagyon könnyen keverednek végzetes kimenetelű helyzetekbe, verekedésekbe, személyes konfliktusokba. Tragédiával végződött a 44 éves oroszországi Alekszandr Mamajev hazatérése a frontról Zavolzskba.
A hazatérése alkalmából tartott házi ünnepségen Mamajev berúgott és a gyermekei szeme láttára megölte a feleségét. Később azt állította, hogy a felesége el akarta venni a tárcáját a pénzével, ezért ölte meg.
A bírósági tárgyaláson Mamajev ismerősei győzködték a bírót, hogy a vádlott a háborús bevetés előtti időkben a légynek sem tudott ártani, és nagyon rendes ember – amúgy.
A „Vjorsztka” ukrán nem-kormányszervezet (NGO) és magát függetlenként jellemző hírügynökség vizsgálata szerint a Wagner oroszországi zsoldoscsapat egyik alegységének tagjai 190 bűncselekményt követtek el, ebből 55 esetben gyilkosságról volt szó.
A gyilkosságokat legtöbbször erősen alkoholizált állapotban követték el. A gyanúsítottak szerint – amit a pszichológusok megerősítenek – „ellenőrízhetetlen agresszivitás” kerítette őket hatalmába.
Forrás:Flickr
Mások, akik szintén a frontról tértek haza, látomásokról számolnak be. Az éjszakai, álom-időszak a legrosszabb, amikor újra átélik a legveszélyesebb helyzeteket, várják az ellenséges öngyilkos drónok újabb támadását. Amikor mások békésen petárdáznak, a durrogás hatására ezek a beteg emberek rettegnek kilépni az utcára, és fegyvert követelnek.
Amikor a fronton vagy, úgy tűnik fel számodra, hogy minden a norma szerint történik. Aztán hazatérsz és rájössz, hogy ott minden egészen másképpen van. És megérted, hogy valami eltört, megváltozott benned.
mondja egy, a háborúból, Ukrajnából hazatért oroszországi.
Széthullanak a PTSzR miatt családok is. Andrej (23 éves) második éve szolgál a fronton szerződéses katonaként. Feleségével Szvetlanával internet-videokapcsolatot tartott. Kezdetben minden rendben ment, meséli Szvetlána, aztán a vidám, szószátyár Andrej mogorva, agresszív emberré alakult át, aki egy-egy szavas kurta válaszokat adott a felesége kérdéseire.
S amikor idén megszületett kislányuk, éves szabadságát úgy töltötte, hogy haza sem utazott a családjához, a kislányához, a nejéhez.
