Csütörtök óta látható a fenti címmel egy új kiállítás a Páva utcai zsinagógában. A rendezvény alcíme: „Baumhorn Lipót tervei a szegedi zsinagógához”. A különleges élményt nyújtó tárlat megnyitója után beszélgettünk dr. Oszkó Ágnes Ivett-tel, a kiállítás kurátorával, Baumhorn életművének kutatójával Európa legtöbb „zsidótemplomot” tervező építészének munkásságáról.

Oszkó Ágnes Ivett

Meséljen Baumhorn Lipótról: mit illene tudni róla a ma emberének? Mikor élt, hol tanult, hány évig alkotott, kik voltak a mesterei? 

Magyarországon született 1860-ban, a bécsi Technische Hochschulén tanult építészetet, majd az 1880-as évek elején hazatérve Lechner Ödön és Pártos Gyula irodájában helyezkedett el. Legjobb tudomásunk szerint az 1883-1894 közötti évtizedben Lechnerék mellett dolgozott, rajzokat készített, építkezéseket vezetett, de a mesterek mellett végzett munkájának részleteiről nincs több információnk. A Lechner Ödön által kifejlesztett magyaros formanyelv valamennyire Baumhornra is hatást gyakorolt, de ő az épületein nem elsősorban a népies ízt alkalmazta. Ismerünk néhány világi épületet, amelynek a tetőgerincén bádog csipkesorokat alkalmazott, ezek formavilága szintén a Lechner-irodából eredeztethető. A XX. század elején általa használt téglaszalagok nagyon modern hatást kölcsönöztek az épületeknek: a téglaszalagok raszterszerűen, geometrikus rendben hálózták be az épületek homlokzatait. Ez a téglaraszter látható például a főváros XIII. kerületében, a Csata utcai elemi iskola homlokzatán. Bizonyos ablakformák szintén a lechneri hatásra vezethetők vissza: Baumhorn nagyon kedvelte az összetett, íves záródású nyílásokat. 1894-ben megalapította saját építészirodáját. Abban az időben már beindultak a zsinagógamegrendelések, de más megbízásokat is kapott: a Millenniumi Kiállításra egy pavilont tervezett és  neoreneszánsz stílusú lakóházai is készültek. Igazán kiemelkedő teljesítményt azonban a huszonhat zsinagógaterv jelent, melyek közül huszonkettő fel is épült a történelmi Magyarország területén. A kiállításon egy infografikán bemutatjuk valamennyi zsinagóga képét a tervezési-építési évükkel és földrajzi elhelyezkedésükkel együtt. A zsinagógák mellett – amelyeket Baumhorn „zsidótemplomok”-nak hívott – mintegy ötven világi épületet tervezett, ezek túlnyomó többsége megvalósult. Három jelentősebb középületet emelnék ki: Szegeden a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár, Temesváron a Temes-Béga Vízszabályozó Társulat, Újvidéken pedig az Újvidéki Takarékpénztár székháza az ő sokrétű tehetségét bizonyítja. Tervezői munkássága mintegy negyven évet fog át, 1932-ben, hetvenegy éves korában hunyt el.

Baumhorn Lipótról

Az „Aranykor” építésze

Nemrégen jelent meg Baumhorn zsinagógaépítészetéről egy nagymonográfia az Ön tollából a Holnap Kiadónál. Hogyan került az építész az Ön látókörébe, miért az ő munkásságával foglalkozik?

Egyetemi éveim alatt kezdtem el foglalkozni Baumhorn műveivel. Rozsnyai József fiatal egyetemi tanárként egy lelkes csapatot toborzott maga köré a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Művészettörténet Tanszékén, mindannyian építészettörténettel foglalkoztunk. Ekkor láttam legelőször Baumhorn szegedi zsinagógáját. A kitűnő ismertetőt hallgatva valódi áhítat szállt rám; látva az üvegkupolán keresztül ragyogó fényeket, a monumentális méreteket, az aranyozott díszítést, éreztem, hogy egy megszentelt helyen vagyok. Az egyetemen lehetőséget és bátorítást kaptam a témában való elmélyülésre. Több mint másfél évtizedig kutattam Baumhorn korábban feltáratlan életművét, doktori disszertációm témája is ez a szinte előzmény nélküli téma volt. Az építész műveiről korábban mindössze egy kiállítást szerveztek 1999-ben. A Hadik András és Szegő György által összeállított katalógusban szerepelt néhány fontos levéltári forrás, korabeli közlemény. Ezen a nyomon elindulva valódi felfedezőutat kellett bejárnom, engem viszont ez nagyon inspirált. Férjemmel és gyermekeinkkel éveken át azokra a helyekre mentünk nyaralni, ahol Baumhorn valamelyik zsinagógája vagy világi épülete áll.

Helyezzük el az idővonalon: melyik évtizedekről beszélünk? A magyar zsidóság szempontjából mi jellemezte leginkább azt a korszakot?

A magyar zsidóság számára a XIX. század második fele felívelő korszak volt, amelyet nagyon sok küzdelem előzött meg a polgári és a vallási egyenjogúsítás megszerzése terén. Az 1860-as évek közepétől mind az állam, mind a zsidóság részéről volt egy közeledési szándék. A polgári egyenjogúságot kimondó zsidó emancipációs törvényt 1867-ben fogadták el, ezt 1895-ben követte a recepciós törvény, amely a történelmi keresztény egyházakéval azonos jogokat biztosított az izraelita felekezet számára. A kiegyezéstől az első világháborúig terjedő időszakot sok szempontból jogosan hívják aranykornak; az építészet különösen sokat prosperált az akkor tapasztalható fellendülésből.

Kupolás tornyok, egyéni díszítések

Abban az időben kik finanszírozták az izraelita templomok építését?

Baumhorn Lipót 1886-ban tervezte meg első zsinagógáját, abban a korszakban, amelyben a zsidóság építészetileg is ki akarta mutatni, hogy be kíván illeszkedni a magyarságba. A zsinagógák építésére a hitközségek rendszerint kölcsönt vettek föl, de az építési költségek túlnyomó részét a tagság adta össze: a hölgyek jótékonysági bálokat és vásárokat tartottak, a tagok előre fizettek az ülőhelyekért. Jelentős tényező volt, hogy a nők – egyénileg vagy a nőegyleteken keresztül – szintén hozzájárulhattak adományaikkal a templomépítéshez. Állami támogatásról nem tudni, egyes városok vezetése viszont ingyen adta át a telket a zsinagógák építéséhez.

Baumhorn miért lett ilyen népszerű a zsidó közösségek körében?

Az építészt egy idő után kézről kézre adták a zsidó közösségek, az elképzelései nagyon megfeleltek az akkori igényeknek: szabadon álló, a városkép meghatározó elemei közé tartozó, kupolás, tornyos, gyakran jelentős méretű épületekről készültek a tervek. Az első zsinagógák után Baumhorn rátalált arra a formanyelvre és arra az épülettípusra, amelyik Magyarországon akkor újdonságnak számított – bár Németországban az 1870-es évektől kezdve ismert volt. Kupolás, kettő vagy négy tornyos, nagyszabású épületeket tervezett centrális (de nem görögkereszt) alaprajzzal. A kvázi négyzet alakú imatér fölött magasodik egy nagy kupola, a díszítmények között a leggyakoribb a Dávid-csillag és a csillagos égbolt. Az emelkedett hangulatot árasztó, szabadon álló épületek városképileg kiemelkedőek voltak, és mindez találkozott a helyi hitközség kívánalmaival. Baumhorn üvegablakait Róth Manó (Róth Miksa testvére), majd az 1920-as évek után Kopp Ferenc készítette. Fontos kiemelnünk, hogy az építész nemcsak magát az épületet, de a belső terek díszítéseit is maga tervezte, méghozzá a legaprólékosabb gondossággal. Ő rajzolta meg, dolgozta ki az üvegablakok és a falfestés motívumait, ő készítette el a teljes berendezési programot. Kitűnő példa erre a szegedi zsinagógából „vendégségbe jött”, csodálatosan gazdag tóraszekrény-függöny, amelyet elhoztunk a Páva utcai kiállításra. Baumhorn teljesítményének egyik csúcspontja, élete egyik főműve a szegedi új zsinagóga, amelynek a tervezésében dr. Löw Immánuel főrabbi is segített egy konkrét építészeti program előírásával. Az botanikához is kiválóan értő tudós főrabbi azt kérte, a falakon jelenjenek meg a héber Biblia könyveit jelképező növények.

Páva utcai zsinagóga

Az építész és Götz Adolf, a szegedi  zsinagóga festőjének levelezéséből tudjuk, hogy Baumhorn előrajzolta számára ezeket a motívumokat. Baumhorn minden részletre kiterjedően gondos, igényes tervezőmunkát végzett. Miután Baumhorn a temesvári és a szolnoki  zsinagógában az épülettömeg tekintetében rátalált a négyzet alaprajzú „prototípusra”, ezt vitte tovább, és később már nem az épület strukturális kialakítására, hanem a díszítésére fektette a fő hangsúlyt, és mindenütt egyéni stiláris jegyekkel öltöztette föl az általa kidolgozott épületszerkezetet.

A Horthy-korszakban már rejtettebb stílus kellett

A kiállítás helyszínéül szolgáló Páva utcai zsinagóga mennyire jelentős az életműben?

Ez a zsinagóga már az első világháborút követő időszakban épült. Az 1920-as évek elején a hitközségek és az építész részéről is látható egy markáns váltás. Ekkor a hitközségek nagyon erősen befelé fordultak, elkezdtek egy kissé visszatérni a korábbi gyökerekhez. Az 1920-as években több olyan zsinagógát rendeltek Baumhorntól, amelyek nem szabadon álló telekre épültek, nincs már sem kupolájuk, sem tornyuk. Az új stílusnak a Páva utcai zsinagóga az egyik legszebb példája Baumhorn életművében. Itt eltért a korábbi sikeres prototípustól: nem négyzetes, hanem egy ötszög alaprajzú épületet tervezett, részben a telekadottságok, részben a kötelező északkeleti tájolás (tudjuk, hogy a tóraszekrényt keleti-északkeleti irányba kellett helyezni) miatt. Az építész úgy döntött, hogy a telek sarkába helyezi a  zsinagógát, és átlós alaprajzzal tervezte meg az épületet. A Páva utca a belső dekoráció miatt is kiemelkedő jelentőségű: a díszítés már kissé az art deco felé hajlik, a kései, geometrizáló szecesszió nagyon harmonikus belső teret hozott létre. A fehér falak mentén nagyon jól érvényesül a kék–arany díszítés a szépen helyreállított Páva utcai zsinagógában. Érdekessége, hogy az utcafrontról egyáltalán nem látszik, hogy az épület egy zsinagóga. Az ablakok formája némileg ugyan elárulja, de az épülettömb szándékosan illeszkedik a bérházak sorába. Jól érzékelhető, hogy az építkezés idején, az 1920-as években a hitközségek már rejtettebben kívántak működni. A mostani kiállítás helyszínéül szolgáló Páva utcai zsinagógáról elmondhatjuk, hogy méltó módon újították föl, és méltó módon használják az épületet, amely egyébként nincs felszentelve és alapvetően múzeumi célokat szolgál. A Ferencvárosi Zsidó Hitközség rendszeresen tart itt a nagyobb ünnepeken rendezvényeket.

Meddig látható a vándorkiállítás Budapesten, hol mutatják be legközelebb?

Szegedi toraszekreny-takaró

2022 január 20-áig látható ezen a helyszínen, amelyről a megnyitón is kiderült, milyen jól illik a kiállított anyaghoz. A visszajelzések megerősítették, hogy a szegedi zsinagógáról készült kiállítás és a Páva utcai zsinagóga milyen kitűnően kiegészíti egymást. Színviláguk nagyon hasonlít, a stílusuk viszont teljesen eltérő: a Páva utcai az újabb art deco stílusjegyeket hordozza, a szegedi viszont a jóval korábbi historizmus és szecesszió világát idézi. A kiállítássorozat következő állomása a szegedi zsinagóga előcsarnoka és kiállítótere lesz 2022 tavaszán, és fölvetődött a Műcsarnokban való bemutatkozási lehetőség a jövő év folyamán.